Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-07-22 / 14. szám
Tourcoing északfrancia kisváros, közel a belga határhoz. Nincs történelmi nevezetessége, turistákat csábító látványossága. A külföldieket, akik itt telepedtek le, nem a hely szépsége, hanem a munkalehetőség vonzotta a textilgyárakban és a közeli bányákban. Takács Eszti néni, a tourcoing-i Magyar Kulturális Egyesület egykori elnöke életének 84. esztendejét tapossa, így emlékezik azokra az időkre, amikor ifjú asszonyként 1925-ben erre a vidékre került.- Az első perctől otthonosan éreztem itt magam, egy percig sem voltam magányos. Ennek pedig az volt a nyitja, hogy azonnal hívtak maguk közé az itt élő magyarok. Csakhogy abban az időben katolikus, református, szocialista és kommunista egyesület is létezett, el kellett tehát döntenem, melyik magyar egyesület invitálását fogadom el. Végül is férjemmel úgy határoztunk, hogy a kommunista egyesületbe iratkozunk. Nem éppen politikai megfontolásból, hanem azért, mert ott volt a legtöbb magunkfajta fiatal. Politikáról egyébként sem esett szó az egyesületben, mással töltöttük az időt. Például kórust alakítottunk, énekeltünk, színdarabokat játszottunk, szavaltunk, felolvastunk és a jeles ünnepeket együtt töltöttük. Hamarosan beválasztottak a vezetőségbe is és azt a megbízást kaptam, hogy az újonnan érkezett fiatalokkal törődjek. Sokan jöttek ide a harmincas években, menekültek az otthoni munkanélküliség elől. A háború után a katolikus és a református egyesület felbomlott, a kommunisták és a szocialisták pedig egyesültek. Továbbra sem politizáltunk, egyetlen célunk az volt, hogy összefogjuk a környékbeli magyarságot. 1956 után hirtelen nagyon sokan lettünk az egyesületben: csapatostul érkezett az utánpótlás, sok-sok fiatal gyerek. Az idő tájt támadt valakinek az ötlete, hogy alakítsunk tánccsoportot a fiataloknak. A szót tett követte: s hamarosan már próbáltak is a táncosok. Ha látta volna azt az örömet, amikor az első nyilvános fellépésükön, a szomszédos Roubaix-ban elnyerték egy nemzetközi népitánc-verseny első díját! Takács Esztertől Tosakiné Haász Mária vette át a hatvanas évek elején a magyar kulturális egyesület elnöki tisztjét:- Nagyon élénk volt akkoriban az egyesületi élet. De az igazi sikert, a hírnevet a Csárdás táncegyüttes hozta meg nekünk. Pedig emlékszem, milyen gyengén volt „eleresztve” a tánccsoport. A fellépőruhákat magunk varrtuk, hímeztük, mígnem a párizsi magyar egyesület megajándékozott bennünket öt párnak való Csárdás (Franciaországban Harmincéves a tourcoing-i magyarok együttese igazi, Magyarországról való kosztümmel. Csizmát azonban nem adtak hozzá; így gumicsizmában ropták a fiatalok a táncot. Mi tagadás, a dobogós nem a legtökéletesebben sikerült. De nem ez számított, örültek, hogy együtt lehettek. És mennyi szerelem szövődött! A két kezemen nehezen tudnám megszámolni, hányán kötöttek házasságot a tánccsoporton belül. Az én lányaim és Máté Györgyi, a Lille-i Egyetem magyar lektora próbál bennünket tanítani. Helység hiányában a mi lakásunkon találkozunk, s abban a szobában tartjuk az órákat, amelyet magyarosan rendeztem be. A falakon festett tányérok, kancsók, és a szádafüggöny is Magyarországról való. Nagyon szeretem a magyar népművészetet, a táncról nem is beszélve. Tizenhét éve táncolok az együttes-1. Szerelmek szövődtek, házasságok köttettek a magyar egyesületben 2. Három generáció, azaz a magyar egyesület három elnöke. Középen Eszti néni, bal oldalon Tosakiné Haász Mária és mellette menye, aki a közelmúltban vette át az elnöki teendőket 3. Silvy Dernoncourt magyar népviseletben fiaim is pici koruktól táncoltak. Jean fiam már huszonnegyedik esztendeje táncol, s közben másfél évtizedig vezette is a tánccsoportot. A Csárdás táncegyüttes vezetője most Silvy Dernoncourt tanítónő, akinek nemcsak a neve francia, hanem ő maga is. Tőzsgyökeres tourcoing-i, ereiben nem csörgedezik egy csepp magyar vér sem, csak „a szíve magyar” - ahogy ő fogalmazza.- Kicsit megtanultam magyarul, mert rengeteg magyar barátom van itt is, és most már Magyarországon is. A kiejtésem nem tökéletes, de nagyon nehéz ez a nyelv. A debreceni nyári egyetemen kezdtem a nyelvtanulást, aztán nyaranta, amikor Magyarországon voltunk a barátainknál, folytattam. Ősztől pedig van az egyesületben is nyelvtanfolyam, ben, és pár éve tanítom a táncokat, és a gyerekcsoporttal is foglalkozom. A műsorunkban, amellyel járjuk az országot, tizennyolc magyar tánc szerepel. A franciák leginkább a kalocsai, a mezőségi, a vasi táncokért lelkesednek, de vastapsot kapnak a fiúk a verbunkosért, a lányok a karikázóért is. Hiába beszél Silvy egyre szebben magyarul, a próbákon franciául folyik a szó, hiszen a táncegyüttesben már-már túlsúlyban vannak a francia fiatalok és kevesebben a magyar származásúak, magyar anyanyelvűek. Molnár Ferenc, az egyik alapító tag gyermekei is csak a francia szót értik. Megható látvány, amint az apa és lánya együtt táncolják a szebbnél szebb magyar táncokat, Molnár Ferenc ugyanis nagypapa létére a mai napig is aktív táncos.- Huszonegy éves voltam, amikor Tourcoing-ba kerültem. Csakhamar megnősültem, és most már elmondhatom, kezdetben voltak családi problémáim a tánc miatt. Még rosszul beszéltem franciául, és egész egyszerűen nem tudtam megmagyarázni feleségemnek, mit jelent nekem a néptánc, a magyar társaság. Ő meg azt mondta: „Jól van, Francis, menj csak táncolni, ha ahhoz van kedved, de aztán ne csodálkozz, ha én is eljárok...” A békesség kedvéért egy időre kénytelen voltam abbahagyni a táncot. De amikor a gyerekek nagyobbacskák lettek, őket is elhoztam. A feleségemnek ettől kezdve nem volt kifogása, hogy a három gyerekkel táncpróbákra járjunk. A Csárdás táncegyüttes* a közelmúltban ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját. Ebből az alkalomból felpezsdült Tourcoingban a kulturális élet. A Magyar Kulturális Egyesület ugyanis számos rangos rendezvénnyel hívta fel magára és a magyarokra az itt élők figyelmét. A városi tanács épületében például színvonalas kiállítást rendeztek Magyarországról, amely sok száz látogatót vonzott. Itt állították ki például azt az 1613-ból származó magyar aranypénzt is, amelyen Szent László képmása látható. Néhány éve a tourcoing-i ásatások során bukkantak erre az igen értékes, 24 karátos pénzdarabra, amelyet feltehetően egy erre tévedt magyar diák vagy kereskedő hagyhatott el évszázadokkal ezelőtt. A tourcoing-i magyar hét eseményei közül emlitést érdemel a francia-magyar baráti találkozó, az István, a király című film bemutatása és végül, de nem utolsósorban a magyar bál. Zsúfolásig megtelt a hatalmas terem. A közönség az egész est során népzenét hallgatott, és megcsodálhatta a Csárdás táncegyüttes gazdag műsorának egy-két részletét is. A jubileumi ünnepségsorozat Stephan Dermoux polgármester és képviselő szerint is remekül sikerült. A rendezők nevében a Magyar Kulturális Egyesület ifjú elnöke, Tosaki Jánosné így összegezte a történteket:- Sok izgalommal és fáradsággal járt ez a hét számunkra. De megérte! A legnagyobb elismerés az volt, hogy rengetegen érdeklődtek, hogyan lehet mielőbb eljutni társasúttal vagy egyénileg Magyarországra. ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA 7
