Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-07-08 / 13. szám

S ok pénzbe került? Bizony nem ke­vésbe. Pedig Farkas Dániel építész­­mérnök maga tervezte képeinken látható otthonát, s ezen felül kivite­lezéséből is derekasan kivette a ré­szét; először mint kubikos segédmunkás, ké­sőbb mint kőműves, ács, betonvasszerelő, az­után asztalosként, lakatosként, festőként. Mindeközben felesége az építőanyagok be­szerzésében, a szükséges papírmunkák elvég­zésében segédkezett. „Házilagosan” építkez­tek tehát, mivel a költségek többszörösére rúgtak volna, ha „kulcsrakész” átadásra vár­nak. A maguknak építők gyakorta mondogat­ják: életemben nem kerestem olyan jól, mint amikor a házamat alapoztam, a tetőt ácsol­tam, a szőnyegpadlót fektettem. Mert az épí­tőanyag mellett a munkadíj is egyre drágul, miközben - elegendő állami lakás híján - egy­re többen kénytelenek építkezésbe fogni. Ez a helyzet indokolta azt az első hallásra kissé furcsa, ám csakhamar népszerűvé váló ked­vezményt is, miszerint az építkezők egyévi rendkívüli fizetés nélküli szabadságot kérhet­nek. Farkas Dániel nem csupán - és nem is első­sorban - kétkezi munkájára lehet büszke: há­zát ugyanis - kétlakásos, úgynevezett ikerház­ról van szó - mint jeleztük, ő is tervezte, még­pedig nem akármilyen szakmai sikerrel: el­nyerte az Építésügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium által évről évre meghirdetett Az év lakóháza díjat. Lássuk, mit tud ez a példás otthon, a Szé­­chenyi-hegy (a volt Sváb-hegy) délkeleti lejtő­jén? A bírálóbizottság dicsérte praktikus voltát, áttekinthetőségét, a felhasznált anyagok har­monikus találkozását, az ízléses berendezést, azt, hogy nincs ezen a házon semmi felesleges, ugyanakkor ifm is hiányzik belőle semmi. ,v Egyetlen ajtóink, ablaknak sem találhatnánk más helyet. A homlokzaton nincs sokféle anyag: vörös téglafalak, cseréptető, barnára pácolt deszkaburkolat, és a panoráma felé nyitott, nagy üvegfelületek. Mindez szolidan simul a budai hegyoldalba, az épület barátja a tájnak, nem háborítója, amire sajnos akad elég példa... Az építés négy évig tartott. A múlt idő használata ugyan félrevezető, mi­vel a legfelső szint afféle tartalékterület, amelyet a család esetleges későbbi növekedé­sekor vehet birtokába. A középső, vagyis a bejárati szinten - a ház lejtőre épült - kapott helyet a négyes tagozó­­dású lakótér. Középpontja a kandalló, a nap­pali, a konyha, az ebédlő, a dolgozószoba aj­tók nélkül nyílnak egymásba. Egy szinttel lej­jebb a hálószobák és a fürdőszoba, valamint a garázsok helyezkednek el. A tárolóbútorok zömét a falba süllyesztették, így érvényesül­het igazán a néhány régi, családi bútor, a rég­óta dédelgetett szobanövény, a nagymama varrógépe. Az év lakóháza pályázat díjazottjainak 50- 50 ezer forint üti a markát. Talán mondani se kell, hogy egy tervezőnek, mérnökembernek - Farkas Dánielnek is - a díj szakmai rangja az igazi öröm, ami természetesen újabb forinto­kat is Hallhat, a feltehetően szaporodó terv­­rendelések révén. De nyertes a budai táj és minden építtető-építkező is, aki engedi magát meggyőzni: a kellemes lakókörnyezet nem csupán pénzkérdés... S. R. FOTÓ: REZES MOLNÁR ESZTER lllllll UH! AKII llftll

Next

/
Thumbnails
Contents