Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-07-08 / 13. szám

A lelátóról jelentjük Nagyszerűen szerepeltek a magyar birkózók a norvégjai Kolbotnban rendezett kötöttfogású Eu­­rópa-bajnokságon. Bódi Jenő (62 kiló) és Repka Attila (68 kiló) megnyerte az Európa-bajnoksá­­got, Komáromi Tibor (82 kiló) és Major Sándor (90 kiló) második, Sike András (57 kiló) és Ta­kács János (74 kiló) pedig harmadik lett. Mindez biztató az olimpiai játékok előtt. * Martinék Ferenc és a magyar csapat nyerte az öttusázók nagy tavaszi viadalát, a Hungalu Ku­pát. Török Ferenc a csapat olimpiai bajnok kapi­tánya a verseny után ki is jelölte a Szöulba utazó együttest. Ezek szerint Martinék Ferenc, Fábián László, Mizsér Attila (a tavalyi világbajnok gár­da) és Dobi Lajos utazik az olimpiai játékokra. * Az Állami Biztosító és a Magyar Olimpiai Bi­zottság közötti megállapodás szerint a biztosító félmillió forintot ajánlott fel a Magyar Olimpiai Alapítványnak. Ám, ha a magyar sportolók öt aranyéremnél többet nyernek Szöulban, úgy min­den egyes olimpiai bajnokság után további száz­ezer forintot adományoznak. Az olimpiai bajno­koknak pedig egyenként kétszázezer forintos Életút biztositást adnak. * A spanyolországi Pamplonában rendezett csel­gáncs Európa-bajnokság magyar indulói közül Parragh Katalin ezüst-, Tolnai László bronzérmet nyert a 48 kilós, illetve az abszolút kategóriában, Dubovszki István pedig ötödik lett a 95 kilósok között. * A Nemzetközi Súlyemelő Szövetség - amely­nek főtitkára Aján Tamás - Athénben tartott el­nökségi ülésén úgy döntöttek, hogy 1990-ben Bu­dapest láthatja vendégül a világbajnokság részt­vevőit. A világbajnokságot a budai Kongresszusi Központban bonyolítják le. Közel három évtize­de rendezték a súlyemelők utolsó hivatalos világ­­versenyét Magyarországon. * A magyar vízilabda-válogatott jó játékkal, ve­retlenül nyerte Perthben az olimpiai selejtező tor­nát, és bejutott a szöuli mezőnybe. Már a torna sorsolása is elkészült. Az olimpiai játékok törté­netében legeredményesebb, hat bajnokságot nyert magyar csapat Jugoszlávia, az Egyesült Államok, Spanyolország, Görögország és a Kínai Népköztársaság együttesével kezdi majd a küz­delmet. * A magyar női kéziszercsapat értékes harmadik helyezést szerzett Helsinkiben, a ritmikus sport­­gimnasztikai Európa-bajnokságon. * A Népstadion szomszédságában épült Körcsar­nokban létesített alkalmi pályán nagy sikerrel rendezték meg a 17. tekevilágbajnokságot. Török Marianne és a férficsapat elsősége mellett több értékes helyezést tartottak itthon a kiváló magyar versenyzők. Ml LESZ VELED, MAGYAR FUTBALL? Détóri (jobbra) az osztrák védők gyűrűjében... de egyedül nem sokra ment FOTÓ: KOPPÁNY GYÖRGY Mezey György, a két éve Kuvaitban működő volt szövetségi kapitány alighanem sűrűn csuklik mostanában. Sűrűn csuklik, mert sűrűn emlege­tik. A legutóbbi válogatott mérkőzések befejezése előtti percekben talán azok a vérmes szurkolók követelték vissza a válogatott élére, akik két éve a világbajnoki döntőben a szovjet csapattól elszen­vedett kínos 0:6-os vereség után a fejét követel­ték. De emlegették nevét a hagyományos Ezüstge­rely pályázat eredményhirdetésekor is. A magyar sport kétévenként ismétlődő irodalmi és művésze­ti pályázatán ugyanis a volt szövetségi kapitány Az élvonalbeli labdarúgók felkészítése című köny­ve kapta a fődíjat. A nyertes Mezey az elismerést követően hosszú hallgatás után telefonon nyilat­kozott Kuvaitból „Júniusban végleg hazamegyek, s ha akad számomra értelmes, pontosan körülha­tárolt feladat, megfelelő tájékozódás után kész­séggel vállalom” - mondta Gyenes J. Andrásnak, a Népsport helyettes főszerkesztőjének. Mezey egyik elődje, Mészöly Kálmán, a Vasas szőke sziklaként közismert hatvanegyszeres válo­gatott középhátvédje már visszatért. Mentőan­gyalnak hívták a kieséstől fenyegetett Zalaeger­szeg megmentésére. Merész vállalkozása után ki­jelentette, hogy nem csodatevő, de megpróbálja. Sikerült, a Zalaegerszeg az első osztályban ma­radt. Örvendetes, hogy Mészöly újra a hazai lab­darúgásban kamatoztatja tudását. Az igazi szak­emberek munkája, közreműködése ugyanis rend­kívüli hiánycikk a magyar futballban, ahol a jelek szerint mintha sok minden a legjobb szándék el­lenére is a visszájára fordult volna. A két esztendővel ezelőtt nagy reményekkel út­jára bocsátott és a nemzetközi rangsorokban is előkelő helyen állt gárda az emlékezetes 6:0-ás mexikói vereséggel súlyos kudarcot vallott. Me­zey, a kapitány - anélkül, hogy a vereség igazi, ál­tala vélt okait feltárta volna - Kuvaitba távozott. Szepesi Györgynek, a szövetség elnökének meg­bízatását nem hosszabbították meg. Az ötvenes években az egykori aranycsapat mérkőzéseit kivá­lóan közvetítő és rendkívül népszerű rádióripor­tért azután még az újjáalakuló elnökségbe sem vették be, holott időközben a FIFA, a nemzetközi szövetség végrehajtó bizottságának egyik legaktí­vabb tagjaként a nemzetközi labdarúgás legjobb diplomatáinak egyike. A lelkes, s a focihoz is értő Szepesi elnöki székét az üzletember Somogyi Je­nő, a Pannónia Vendéglátó és Szállodaipari Vál­lalat vezérigazgatója foglalta el. A nemzetközi szállodaipari szövetség elnöke nagy tekintélynek örvendő szakember, állami díj­jal tüntették ki negyedszázados eredményes tevé­kenysége elismeréseként. Ám a futball a jelek sze­rint nem csupán üzlet. Fájdalmas leírni, hogy So­mogyi elnöki működése eddig nem volt sikeres, már ami a válogatott csapatot illeti. Kezdődött azzal, hogy a Mezey helyére lépett Komora Imre, a Honvédőt bajnokságokra vezető edző lemondott, mert úgy érezte, hogy nem bíz­nak a munkájában. Következett Verebes József, aki Győr után a Hungária úton is valósággal cso­dát művelt, bajnokságot nyert közel három évti­zed után a százesztendős jubileumára készülő MTK együttesével. De azután megfutamodott a feladatok elől. Garami József, az edzőbizottság vezetője, az éveken át jól szerepelt pécsiek meste­re csak meghatározott időre, az Európa-bajnoki selejtezők befejezéséig, helyettesként ült le a válo­gatott kispadjára. Majd következett Bálint Lász­ló, mint technikai igazgató. Csakhogy addigra egyrészt a válogatott leszerepelt az Európa-bajno­ki selejtezőkön, másrészt a nagyszerűen kezdő olimpiai csapat is elbukott az akadályokon, nem tudta kiharcolni a szöuli részvételt. Bálint tehát nehéz helyzetben vette a kezébe a kapitányi mar­­sallbotot. Több mint fél évet kapott arra, hogy az ősszel kezdődő világbajnoki selejtezőkre ütőké­pes, eredményes válogatott csapatot formáljon a külföldön szereplő és a hazai labdarúgókból. Bi­zalom, reménykedés kísérte munkáját. Bálint, a két világbajnokságon szerepelt hetvenhatszoros válogatott - aki elsőként focizott hivatalos enge­déllyel külföldön - azonban a jelek szerint sem a játékosokkal nem ért szót, sem az állandóan vál­tozó összeállítású csapata nem tudta megszerezni a közönség rokonszenvét. Különben aligha volna magyarázható az a helyenként kritikán aluli, de mindenekelőtt lélektelen, akarat nélküli játék, amit a válogatott immár teljes érdektelenség mel­lett nyújt. A szövetség minden teljesíthető kérésnek eleget tett. Az őszi világbajnoki selejtezőkre való felké­szülés érdekében a válogatott a törököket fogadta (1:0), majd a belgákhoz látogatott (0:3), az ango­lok (0:0), a dánok (2:2) az izlandiak (3:0) játszot­tak Budapesten, ám a sok lehetőség közül egye­dül az angolok elleni első félidőben tudott megfe­lelő játékot nyújtani. Bár Pepi Hickersbergber, az osztrákok nemrég hivatalba lépett kapitánya is a csapatépítés időszakánál tart, ráadásul a külföldi, olasz klubok el sem engedték két legjobb játéko­sát, mégis kínos vereséget mértek a magyarokra. A 4:0-ás vendéggyőzelem, a helyenként teljesen egyoldalú játék után Somogyi Jenő elnök nagyon szomorúan mondta: „Ilyen kilencven perc után nagyon szégyellem magam!” Áz elnök szégyenkezett, a közönség bosszanko­dott, s bizony Mezeyt hívta vissza a csapat élére. E mérkőzés is megmutatta, hogy a nézők mennyi­re elfordultak a válogatottól, mennyire nem bíz­nak a nemzeti tizenegyben. Az osztrákok elleni találkozóra csak nyolcezren váltottak jegyet, amig a három nappal korábbi bajnoki mérkőzéseken a tízezret is meghaladta az átlagos nézőszám. A vá­logatott a Frankfurtban egyre jobban játszó, s az olasz sztárcsapathoz, a Juventushoz igyekvő Dé­­tárival együtt szinte teljesen elvesztette, elveszte­gette a közönség bizalmát. A nézők joggal hiá­nyolják a küzdőszellemet, a lelkesebb játékot. (Az a Somogyi féle kezdeményezés sem érte el célját, hogy a válogatott játékosok a mérkőzés kezdete előtt, annak eredményétől és a nézők számától függetlenül, ötezer forintos betétkönyvet kap­nak.) Ezek után talán érthető, hogy a közönség Bálint lemondását követeli, s a helyzetet a két év­vel ezelőttinél is súlyosabbnak ítéli. A technikai igazgató azonban nem gondol lemondásra, bizik abban, hogy a külföldről hazahívott csatár Détá­­ri, a kapus Szendrei, a védő Garaba, valamint a hazaiak őszre mégiscsak megemberelik magukat, s jó játékkal, győzelemmel a közönség elvesztett rokonszenvét is sikerül majd visszaszerezniük. VAD DEZSŐ 23

Next

/
Thumbnails
Contents