Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-07-08 / 13. szám

gendő egy példa: amikor az óbudai piacon 28 forint egy kiló karfiol, a mi vásárcsarnokunkban negyven forintot is elkérnek ugyanazért az áruért. Sokan dohognak azért is, hogy az élelmiszerüzletekben - helyhiányra hivatkozva - olykor fél évig sem váltják viszsza az üres üvegeket.

Következő beszélgetőpartnerem, Hargitai Gábor arról tájékoztat: az emberek többsége már nem csupán itt lakik, hanem otthonra is talált Békásmegyeren. Állításának igazolására a következőket mondja:- Állampolgárként egyre nagyobb igényünk van a korrekt tájékoztatásra, és az emberek ma már csak az őszinte válaszokat fogadják el a feltett kérdéseikre. Nos, ne kerteljünk, ebben sürgősen előbbre kell lépnünk, mert azok, akik a mostani tanácstagi beszámolón nem kapnak kielégítő választ a felvetett kérdéseikre, javaslataikra, jövőre már el sem jönnek erre a lakossági fórumra. Ha az adatokat nézzük, be kell vallani, az utóbbi években megfogyatkozott az érdeklődők tábora. Mindezek ellenére azonban azt mondom, az itt élők ha lassan is, de már gyökeret eresztettek Békásmegyeren. Ezt nem csupán az jelzi, hogy mind többen törődnek a ház előtti park rendezésével, virágosításával, hanem az is, hogy meglakult a „Békásiak Baráti Köre”.

Csiszár Attila is megerősíti az elmondottakat, s mint mondja: úgy érzi, a lakótelepen már mutatkoznak a lokálpatriotizmus jelei. Véleménye szerint ezt az is igazolja, hogy ma

már sokan vannak, akik itt helyben szeretnék nagyobbra cserélni lakásukat.

*

Békásmegyeren napjainkban sokkal több park van, mint néhány évvel ezelőtt. A parkokban és a sok helyütt lebetonozott játszótereken rengeteg a gyerek. Tizenhat-tizenhét éves kamaszok hintáznak, két-három évesek húzódnak félénken anyjuk mellé, a pedagógusok változatlanul az iskolák zsúfoltságára panaszkodnak.- A lakótelepi fiatalok se rosszabbak, mint a város bármelyik részében élő kortársaik - veszi védelmébe őket a körzeti népfronttitkár -, de nálunk sajátosan jelentkeznek a gondok. Az ezerkétszáz fős iskolák zsúfoltak, érthetően kialakul bennük az öszszezártság érzete. Sajnos, eleddig nem tudtunk a tizenévesek nemzedékének megfelelő elfoglaltságot találni szabadidejük hasznos eltöltésére, s ez csak részben fogható az anyagiak hiányára. Ebből számos belső feszültség adódik a lakótelepen. Elegendő csupán azt említeni, hogy az iskolák és játszóterek környékén a kamaszokban feszülő energiák miatt állandóan nagy a zaj, a nyugdíjasok pedig - akik szintén szép számban élnek a lakótelepen - csendre, nyugalomra vágynak. Igaz, működik egy közösségi ház, ám alig vonzza a fiatalokat. Körükben növekszik az agresszivitás, olykor megdöbbentő az értelmetlen rongálás és a durvaság.

A körzeti népfronttitkár elmondja még: rövidesen bált rendeznek a Veres Péter Gimnáziumban, a bevételt egy alapítvány létesítésére fordítják, amelynek kamataiból évente két olyan diákot jutalmaznak az iskolatanács döntése alapján, akik önmagukhoz képest sokat fejlődtek, és élenjárnak mind a tanulásban, mind a közösségi munkában.

Kamaszokkal váltok néhány szót, akik a népfronttitkár szavait erősítve, ugyancsak a szórakozási lehetőségek hiányát sérelmezik. Bár két diszkó is van a lakótelepen, ezek árait azonban, úgy érzik, nem az ő zsebpénzükhöz igazítják. Erről győznek meg a Saturnus diszkó módfelett takaros felszolgálónőjének szavai is, aki elmondja: egy-egy vendégük általában 6-800 forint értékben fogyaszt esténként, de akadnak olyanok is, akik 5-6000 forintot is elköltenek. Persze, a serdülődiszkókban korántsem ilyen nagymérvű a fogyasztás. Mint mondja: feladatuknak tartják, hogy ők is jól érezzék itt magukat, hiszen ők lesznek a jövő vendégei. Arra pedig különösen büszkék, hogy Csepelről, Pestlőrincről is vannak rendszeres vendégeik. Ebben a szakmában egyre inkább meg kell becsülni a „kuncsaftot”, hiszen az életszínvonal csökkenése miatt apad azoknak a száma, akik a vendéglátó helyeken keresnek kikapcsolódást.

Esteledik. A játszóterek lassan elcsendesülnek, és gyülekeznek a diszkó vendégei. Valamivel odább, a buszmegállótól néhány méterre fiatal lány vár. Autóbuszra? Ismerősre? Kalandra? Az ablakokból tévéfények villognak. Békásmegyer a szokott életét éli.

CSÁSZÁR NAGY LÁSZLÓ FOTÓ: LOSONCZI PÁL