Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-07-08 / 13. szám

I

;

í

i

Beszélgetésbe elegyedtünk ugyanis a múzeum őrzőjével, özvegy Fábián Lajosnéval, aki hasonlíthatatlan magyaros vendégszeretettel kalauzolt bennünket. Tőle tudtuk meg, hogy amikor bejöttünk a faoszlopos tornácról a házba, az ablakajjáról a pitvarba jutottunk, s itt a szoba felőli falnál látható fehér színű építmény a falmasina, a régiek tűzhelye, kályhája. Hosszan mesélte, hogyan készítették a régi hollókőiek a szoba elengedhetetlenül fontos berendezési tárgyait, a négyfiókos kaszait, a rózsás ládát, a tornyos nyoszolyát, rajta a kékfestő féhajba húzott párnákkal és dunnával.

Azután, unokájára hagyva a múzeum őrzését, végigkísért bennünket a falun, miközben elmesélte, miként égett le egy tűzvész során 1909-ben az egész falu (ezután épült a mai védett falurész összes háza). Néhányba be is vitt, hogy megmutathassa, hogyan élnek ma a helybéliek. Egy másik falubeli aszszony is mellénk szegődött, s ketten magyarázták, miért is nem hordják már a régi népviseletet hétköznap: „Nem praktikus ez lelkem, igazuk van a fiataloknak, hogy nem veszik fel, de mi már csak elhordjuk, amíg élünk. ” Persze már ők se azt hordják, amit a nagyszüleik, hiszen a férfiak házilag szőtt, kendervászonból készített viselőingben és hat szélből készített gatyában jártak, elékötve egy keskeny kötényt, a szakácskát; a nők pedig pendelt (ingvállat), fejfedő lutrit, a szoknyán kecelét (kötényt) hordtak. A gazdagabbak ködmönt, majd bőrcucajt, ezért egy mázsa búzát is adtak a készítőjének.

Végül elkísértek a falu nevezetes emberéhez, Kelemen Ferenc fafaragóhoz, aki a kert végében lévő kis kamrában készíti gyönyörű faragványait, de általában csak falubelinek ad el belőlük, bár az idelátogató turistacsoportok programjában szerepel portájának meglátogatása.

Igen, Hollókő ma együttélése a réginek és az újnak. Mert ez az ófalu nem múzeum, nem skanzen, a régi faluképet őrző ötvenöt házban őslakosok laknak, élik mindennapi életüket. Reméljük, hogy a most megnövekvő érdeklődés is segíti az élő múlt megőrzését, a hagyományok átörökítését.

POKORNY ISTVÁN

FOTÓ. GÁBOR VIKTOR

9