Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-06-24 / 12. szám
I I A DÉL-KOREAI TORNÁSZLÁNYOK MAGYAR EDZŐJE A lelátóról jelentjük... A magyar labdarúgó-válogatott az angolokkal játszott gól nélküli döntetlen után 3-0-ra győzött Izland ellen, majd az Európa-bajnokság döntőjébe jutott dánokkal - az utolsó percben kapott góllal - 2-2-es döntetlenre végzett a Népstadionban. * Jánosi Zsuzsa, a Budapesti Honvéd világhírű női tőrvívója tartja kiváló formáját. Párizsban, a nemzetközi szövetség megalakulásának 75 éves jubileumán rendezett gálán legyőzte a világbajnok román Tufánt. Az olimpiára készülő versenyző 17 éves klubtársa, Bátovszki Zoltán nyerte Cabries-en-Provence-ben a fiatal kardvívók kadet-világbajnokságát. * Taróczy Balázs, egykori wimbledoni teniszbajnok, sérüléséből felépülve, ismét versenyez. Páros partnere, a svájci Heinz Günthardt oldalán, Monte Carlóban indult a hagyományos tavaszi viadalon, s Párizsban, a francia nemzetközi bajnokságon is szerepelt a Roland Garros stadionban, ahol svájci társával 1981-ben aratott nagy sikert. * Rick Bodor, a Houstonban felnőtt gyorsúszó, magyar színekben szeretne indulni Szöulban, a nyári olimpiai játékokon. Ha teljesíti a szintidőt, amellyel a döntőbe juthat, akkor a Magyar Olimpiai Bizottság nevezi az olimpiára. * Bolvári Ildikó, a Tolnai Vörös Lobogó Európabajnok asztaliteniszezője, kiválóan szerepelt új klubja, a DSC Kaiserberg csapatában. Az együttes a magyar vendégjátékos győzelmeivel nyerte meg a nyugatnémet csapatbajnokságot. * A Kuala Lumpurban rendezendő olimpiai selejtezőre készülő magyar női kosárlabda-válogatott jó teljesítménnyel második lett a Tisza Kupa tornán. A csapatot immár két évtizede vezető Killik László tanítványai joggal pályáznak arra, hogy megszerezzék az olimpiai részvétel jogát. * Az Egyesült Államok kézilabda-válogatottja kéthetes edzőtáborozást tartott Veszprémben, s közben a világbajnoki ezüstérmes magyar csapattal is összemérte tudását. Az olimpiára készülő magyar gárda a külföldi klubcsapatokban szereplő kiválóságok nélkül is fölényes biztonsággal győzött a vendégek ellen. * Izgalmas harcban dőlt el a kosárlabda-bajnoki cím sorsa. Az első mérkőzésen a Baja idegenben nyert a Zalaegerszeg ellen, a zalaiak Baján visszavágtak, majd a harmadik, döntő találkozón harminc pontos különbséggel győztek. Ezzel a Körmend tavalyi sikere után, a magyar kosárlabdasport történetében másodszor nyerte vidéki csapat a bajnokságot. A zalai együttes edzője Gellér Sándor, az egykori kiváló kapuvédő fia, akinek édesapja Grosics tartalékaként az ötvenes évek sikeres futballcsapatának tagja volt. Bejekné Förstner Klári, a dél koreai tornászlányok magyar edzője FOTÓ: KOPPÁNY GYÖRGY A hatalmas kiterjedésű, dimbes-dombos Szöul belvárosától 18 kilométernyire épült TAENUNG edzőtábor nemzetközi fogadójának egyik lakosztályában is naponta hajnali 5 óra 40 perckor cseng az ébresztőóra. A lakosztály vendége, Bejekné Förstner Klári - aki egyéves ottléte óta már nem is számít vendégnek -, gyorsan készülődik, s a központi olimpiai edzőtábor félezer lakójával együtt végzi a futásból, gimnasztikái gyakorlatokból álló félórás reggeli tornát.- Ilyen torna nélkül nem kezdődhet a nap, de már megszoktam, megszerettem ezt a mozgást. S talán előnyömre is vált, hiszen ennek a mozgásnak meg az egészségesebb, zsírtalan, vitamindús étrendnek köszönhetően, egy év alatt tizenkét kilót adtam le felesleges testsúlyomból - magyarázta nevetve a dél-koreai tornászlányok magyar edzőnője, tavaszi budapesti látogatása alkalmával.- Hogyan került Szöulba?- kérdem. A két ország olimpiai bizottságai között az elmúlt évek során kiváló kapcsolat alakult ki. Az olimpiát rendező ország sportolói európai utazásaik során általában útba ejtették Budapestet. Több sportág nemzetközi versenyein vettek részt, s közben edzőtáborainkban, Tatán és Dunavarsányban gyakoroltak. Az együttműködést elősegítette, hogy Un Yong Kim, a koreai sport egyik első számú vezetője lett az AGFIS (Nemzetközi Sportszövetségek Szervezete) elnöke, akinek helyettese Aján Tamás, a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség magyar főtitkára. S így, amikor 1987 elején egyes sportágakban külföldi edzők szerződtetéséről esett szó, a kajakos Füzesséry Gyula és Hajba Antal mellett, a szintén tornász Vigh Lászlóval együtt én is meghívást kaptam.- Milyen fogadtatásban részesült ?- Talán még a szokottnál is nagyobb bizalmatlansággal, hűvösen fogadtak... Az első edzéseken feltűnően sok vendég jelent meg. Mint később elmondták, arra voltak kíváncsiak, hogy mit tudhat egy 46 éves, számukra nagymama korban lévő edző a tornáról, hogyan tudja bemutatni az egyes elemeket, a gyakorlatrészeket? Mások megkérdezték, miért én jöttem, az eredeti jelölttel talán valami baj történt? Csak nagyon nehezen, a napi öt-hat órás fárasztó edzések közben kerültünk közelebb egymáshoz.- Mindebben nyilván a világbajnoki siker is segítségére volt...- Tavaly ősszel, a felkészülés időszaka tele volt feszültséggel. Megesett, hogy a lányok sorra potyogtak le a szerekről, egyetlen gyakorlatot sem voltak képesek megcsinálni. Úgy tűnt, hogy azt a keveset is elfelejtették, amit már egyáltalán tudtak. A vasakarat és a határtalan szorgalom végül valóságos csodát művelt. Rotterdamban, a világbajnokságon a csapat óriási meglepetésre a tizedik lett. Ezzel az olimpiai részvételi jogot is megszereztük, s olyan rendkívüli tapasztalatokkal és szép eredményekkel rendelkező országok csapatait előztük meg, mint a csehszlovák, a nyugatnémet és a francia válogatott. Alig 12 századponttal szorultunk a japánok mögé, amit még a tizedik helynél is többre értékeltek.- Ezt bizonyára kifejezésre is juttatták...- Rövidesen előléptettek, és a válogatott vezető edzője lettem. S a közös reggeli tornán, majd a reggelit követő újságolvasás, kávézás közben már teljes jogú társként, olykor barátként viselkedtek velem. Néhány alkalommal már abban a megtiszteltetésben is részesülök, hogy az edzőtársak esti beszélgetésre hívnak. Ilyenkor a földön vagy párnákon ülünk, kávézunk, teázunk, beszélgetünk. Az újabb kedvező fordulatot a Magyar Olimpiai Bizottság decemberi döntése hozta számomra, amikor az 1984-ben távolmaradottak közül elsőként jelentettük be, hogy a magyar sportolók részt vesznek a szöuli olimpián. Az edzőtábort meglátogató hivatalos vezetők mindig megkeresnek, elismerően nyilatkoznak a magyar sport jó híréről, olimpiai hagyományairól. Ilyenkor mindig elérzékenyülök, és egy kicsit furcsán érzem magam a dél-koreai feliratú és címerű kék melegítőben.- Miként telnek napjai?- Sok, nagyon sok munkával, hiszen Szöulban még jobb szerepléssel kellene bebizonyítani, hogy a Rotterdamban elért tizedik hely nem csak valami véletlen volt. Ennek érdekében most tavasszal az újabb válogató versenyek tapasztalatai alapján felfrissítettem a válogatott csapatot. Nekünk, női tornászoknak húsz helyünk van ebben a kiválóan felszerelt, állandó edzőtáborban, ahol mindenki a versenyekre összpontosíthat, nyugodtan készülhet az olimpiára. A körülmények kifogástalanok, s remélhetően sikerül elérni céljainkat. A téli hónapokban, amikor a kajakosok is a melegebb délre költöztek, teljesen egyedül maradtam, egyetlen külföldiként az edzőtáborban. Az olimpia előtt még a magyar tornászok is kilátogatnak, ismerkednek az itteni körülményekkel. A tanítványaim, edzőtársaim idővel sokkal közelebb kerültek hozzám, magamon is érzek némi változást...- Mennyiben ?- Megpróbálok minden helyzetben, mindig mosolyogni, mint tanítványaim és edzőtársaim, méghozzá úgy, hogy senki se tudja, mit is rejt a mosolyom, mire gondolok. S az akaraterőm is acélosodon, céltudatosabb lettem. VAD DEZSŐ 19
