Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-06-24 / 12. szám

I I A DÉL-KOREAI TORNÁSZLÁNYOK MAGYAR EDZŐJE A lelátóról jelentjük... A magyar labdarúgó-válogatott az angolokkal játszott gól nélküli döntetlen után 3-0-ra győzött Izland ellen, majd az Európa-bajnokság döntőjé­be jutott dánokkal - az utolsó percben kapott gól­lal - 2-2-es döntetlenre végzett a Népstadionban. * Jánosi Zsuzsa, a Budapesti Honvéd világhírű női tőrvívója tartja kiváló formáját. Párizsban, a nemzetközi szövetség megalakulásának 75 éves jubileumán rendezett gálán legyőzte a világbaj­nok román Tufánt. Az olimpiára készülő verseny­ző 17 éves klubtársa, Bátovszki Zoltán nyerte Cabries-en-Provence-ben a fiatal kardvívók ka­­det-világbajnokságát. * Taróczy Balázs, egykori wimbledoni teniszbaj­nok, sérüléséből felépülve, ismét versenyez. Páros partnere, a svájci Heinz Günthardt oldalán, Mon­te Carlóban indult a hagyományos tavaszi viada­lon, s Párizsban, a francia nemzetközi bajnoksá­gon is szerepelt a Roland Garros stadionban, ahol svájci társával 1981-ben aratott nagy sikert. * Rick Bodor, a Houstonban felnőtt gyorsúszó, magyar színekben szeretne indulni Szöulban, a nyári olimpiai játékokon. Ha teljesíti a szintidőt, amellyel a döntőbe juthat, akkor a Magyar Olim­piai Bizottság nevezi az olimpiára. * Bolvári Ildikó, a Tolnai Vörös Lobogó Európa­­bajnok asztaliteniszezője, kiválóan szerepelt új klubja, a DSC Kaiserberg csapatában. Az együt­tes a magyar vendégjátékos győzelmeivel nyerte meg a nyugatnémet csapatbajnokságot. * A Kuala Lumpurban rendezendő olimpiai se­lejtezőre készülő magyar női kosárlabda-váloga­tott jó teljesítménnyel második lett a Tisza Kupa tornán. A csapatot immár két évtizede vezető Kil­­lik László tanítványai joggal pályáznak arra, hogy megszerezzék az olimpiai részvétel jogát. * Az Egyesült Államok kézilabda-válogatottja kéthetes edzőtáborozást tartott Veszprémben, s közben a világbajnoki ezüstérmes magyar csapat­tal is összemérte tudását. Az olimpiára készülő magyar gárda a külföldi klubcsapatokban szerep­lő kiválóságok nélkül is fölényes biztonsággal győzött a vendégek ellen. * Izgalmas harcban dőlt el a kosárlabda-bajnoki cím sorsa. Az első mérkőzésen a Baja idegenben nyert a Zalaegerszeg ellen, a zalaiak Baján vissza­vágtak, majd a harmadik, döntő találkozón har­minc pontos különbséggel győztek. Ezzel a Kör­mend tavalyi sikere után, a magyar kosárlabda­sport történetében másodszor nyerte vidéki csa­pat a bajnokságot. A zalai együttes edzője Gellér Sándor, az egykori kiváló kapuvédő fia, akinek édesapja Grosics tartalékaként az ötvenes évek si­keres futballcsapatának tagja volt. Bejekné Förstner Klári, a dél koreai tornászlányok magyar edzője FOTÓ: KOPPÁNY GYÖRGY A hatalmas kiterjedésű, dimbes-dombos Szöul belvárosától 18 kilométernyire épült TAENUNG edzőtábor nemzetközi fogadójának egyik lakosz­tályában is naponta hajnali 5 óra 40 perckor cseng az ébresztőóra. A lakosztály vendége, Be­jekné Förstner Klári - aki egyéves ottléte óta már nem is számít vendégnek -, gyorsan készülődik, s a központi olimpiai edzőtábor félezer lakójával együtt végzi a futásból, gimnasztikái gyakorlatok­ból álló félórás reggeli tornát.- Ilyen torna nélkül nem kezdődhet a nap, de már megszoktam, megszerettem ezt a mozgást. S talán előnyömre is vált, hiszen ennek a mozgás­nak meg az egészségesebb, zsírtalan, vitamindús étrendnek köszönhetően, egy év alatt tizenkét ki­lót adtam le felesleges testsúlyomból - magyaráz­ta nevetve a dél-koreai tornászlányok magyar edzőnője, tavaszi budapesti látogatása alkalmá­val.- Hogyan került Szöulba?- kérdem. A két ország olimpiai bizottságai között az el­múlt évek során kiváló kapcsolat alakult ki. Az olimpiát rendező ország sportolói európai utazá­saik során általában útba ejtették Budapestet. Több sportág nemzetközi versenyein vettek részt, s közben edzőtáborainkban, Tatán és Dunavar­­sányban gyakoroltak. Az együttműködést elősegí­tette, hogy Un Yong Kim, a koreai sport egyik el­ső számú vezetője lett az AGFIS (Nemzetközi Sportszövetségek Szervezete) elnöke, akinek he­lyettese Aján Tamás, a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség magyar főtitkára. S így, amikor 1987 elején egyes sportágakban külföldi edzők szer­ződtetéséről esett szó, a kajakos Füzesséry Gyula és Hajba Antal mellett, a szintén tornász Vigh Lászlóval együtt én is meghívást kaptam.- Milyen fogadtatásban részesült ?- Talán még a szokottnál is nagyobb bizalmat­lansággal, hűvösen fogadtak... Az első edzése­ken feltűnően sok vendég jelent meg. Mint ké­sőbb elmondták, arra voltak kíváncsiak, hogy mit tudhat egy 46 éves, számukra nagymama korban lévő edző a tornáról, hogyan tudja bemutatni az egyes elemeket, a gyakorlatrészeket? Mások meg­kérdezték, miért én jöttem, az eredeti jelölttel ta­lán valami baj történt? Csak nagyon nehezen, a napi öt-hat órás fárasztó edzések közben kerül­tünk közelebb egymáshoz.- Mindebben nyilván a világbajnoki siker is se­gítségére volt...- Tavaly ősszel, a felkészülés időszaka tele volt feszültséggel. Megesett, hogy a lányok sorra po­tyogtak le a szerekről, egyetlen gyakorlatot sem voltak képesek megcsinálni. Úgy tűnt, hogy azt a keveset is elfelejtették, amit már egyáltalán tud­tak. A vasakarat és a határtalan szorgalom végül valóságos csodát művelt. Rotterdamban, a világ­­bajnokságon a csapat óriási meglepetésre a tize­dik lett. Ezzel az olimpiai részvételi jogot is meg­szereztük, s olyan rendkívüli tapasztalatokkal és szép eredményekkel rendelkező országok csapa­tait előztük meg, mint a csehszlovák, a nyugatné­met és a francia válogatott. Alig 12 századponttal szorultunk a japánok mögé, amit még a tizedik helynél is többre értékeltek.- Ezt bizonyára kifejezésre is juttatták...- Rövidesen előléptettek, és a válogatott vezető edzője lettem. S a közös reggeli tornán, majd a reggelit követő újságolvasás, kávézás közben már teljes jogú társként, olykor barátként viselkedtek velem. Néhány alkalommal már abban a megtisz­teltetésben is részesülök, hogy az edzőtársak esti beszélgetésre hívnak. Ilyenkor a földön vagy pár­nákon ülünk, kávézunk, teázunk, beszélgetünk. Az újabb kedvező fordulatot a Magyar Olimpiai Bizottság decemberi döntése hozta számomra, amikor az 1984-ben távolmaradottak közül első­ként jelentettük be, hogy a magyar sportolók részt vesznek a szöuli olimpián. Az edzőtábort meglátogató hivatalos vezetők mindig megkeres­nek, elismerően nyilatkoznak a magyar sport jó híréről, olimpiai hagyományairól. Ilyenkor min­dig elérzékenyülök, és egy kicsit furcsán érzem magam a dél-koreai feliratú és címerű kék mele­gítőben.- Miként telnek napjai?- Sok, nagyon sok munkával, hiszen Szöulban még jobb szerepléssel kellene bebizonyítani, hogy a Rotterdamban elért tizedik hely nem csak vala­mi véletlen volt. Ennek érdekében most tavasszal az újabb válogató versenyek tapasztalatai alapján felfrissítettem a válogatott csapatot. Nekünk, női tornászoknak húsz helyünk van ebben a kiválóan felszerelt, állandó edzőtáborban, ahol mindenki a versenyekre összpontosíthat, nyugodtan készül­het az olimpiára. A körülmények kifogástalanok, s remélhetően sikerül elérni céljainkat. A téli hó­napokban, amikor a kajakosok is a melegebb dél­re költöztek, teljesen egyedül maradtam, egyetlen külföldiként az edzőtáborban. Az olimpia előtt még a magyar tornászok is kilátogatnak, ismer­kednek az itteni körülményekkel. A tanítványa­im, edzőtársaim idővel sokkal közelebb kerültek hozzám, magamon is érzek némi változást...- Mennyiben ?- Megpróbálok minden helyzetben, mindig mosolyogni, mint tanítványaim és edzőtársaim, méghozzá úgy, hogy senki se tudja, mit is rejt a mosolyom, mire gondolok. S az akaraterőm is acélosodon, céltudatosabb lettem. VAD DEZSŐ 19

Next

/
Thumbnails
Contents