Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-06-24 / 12. szám
és még ma is keresik. Amikor a Wingate kiadótól eljöttem, Mikes is átjött az André Deutsch kiadóhoz, és attól kezdve minden könyvét én adtam ki. A Deutsch kiadói katalógusát lapozgatva az 1987-es tervek között Mikes György Rubik Ernőről készülő könyvén akadt meg a szemem. Arra a kérdésemre, hogy mikor jelenik meg, Deutsch azt válaszolta: „Ez a könyv soha nem fog megjelenni, mert sajnos - halva született ötlet. Rubik zseniális ember, de igazából nem történt vele semmi. Gyuri sokat kínlódott, többször nekirugaszkodott, de feladta.” Hogy menynyire kínos és mennyire fáj egy ilyen terv feladása? Erre csak azt tudom mondani, hogy még mindig jobb ilyenkor beismerni tévedésünket, mint kiadni egy rossz könyvet. Egy jó kiadónak előre kell tudnia, hogy mi érdekli az embereket. Az André Deutsch Kiadó évente 140-150 könyvet ad ki, de ahhoz, hogy minden könyv megkapja a kellő támogatást, odafigyelést, Deutsch szerint elég lenne 120-at kiadni. Amikor elindult a Wingate kiadó, Angliában évente 8-9 ezer könyv jelent meg, ma 48 ezer. Deutsch félti a könyvek jövőjét, hiszen a mai életforma nem kedvez az irodalomnak, az embereknek egyszerűen nincs idejük olvasni. Az órájára néz és elnézést kér. - Ne haragudjon, de be kell fejeznünk, már így is egyórás késésben vagyok. Angliai szokás szerint választáskor baráti társaságok jönnek össze, és együtt szurkolják végig a televízió előtt a végső küzdelmet. A Mikes jól fenéken fog billenteni, ha nem megyek el a partira. Mikes, a jó barát beszélgetésünk után néhány hónap múlva meghalt. De kettőjük neve Mikes könyveinek címlapjain és egymásról szóló történeteikben is elválaszthatatlanul tovább él. BODNÁR JÁNOS A SZERZŐ FELVÉTELEI Az úttörők hálátlan szerepe az „alulról induló” újabbkori egyesületszervezési kísérletek sorában a budapesti városvédő egyesület kigondolóinak jutott. Az ügy nagy port vert fel, mert a politikai és az állami vezetők meglehetős gyanakvással fogadták a szándék bejelentését, igyekeztek lebeszélni, meggyőzni az alapítókat ötletük „képtelenségéről”. A vitában olyan érvek is elhangzottak, hogy kitől, kivel szemben akarják ők védeni a várost, csak nem a fővárosi tanáccsal szemben? Több hónapos huzavona után az egyesület mégis megalakult, igaz, kissé módosult összetételben: vezetője a fővárosi tanács egyik elnökhelyettese lett. „Államosították” hát a spontán szerveződő városféltőket, akiktől a névváltoztatást is kierőszakolták: városszépítő egyesületként vették lajstromba. A nyolcvanas évek elejétől egyre-másra próbálkoztak egyesületalapítással szerte az országban, s nem mondhatni, hogy ezeket a kezdeményezéseket egyöntetű lelkesedéssel fogadták az érintett illetékesek. Dunapatajon például a helyi egyesület a régi pataji városcímert szerette volna emblémájába beilleszteni. A tanács előadója azon a címen utasította el az egyesület megszervezését, hogy szándékuk nem felel meg a törvényes feltételeknek, hiszen címerbitorlást követtek el.- 1981-ben a korábbiakhoz képest szigorodott az egyesületek engedélyezési eljárása - mondja dr. Halmai Gábor, a közgazdaság-tudományi egyetem egyesületi joggal is foglalkozó docense. - A szervezési szándékot 1970 óta előzetesen be kellett jelenteni a majdani felügyeleti szervnek; az új szabály is kimondta, hogy a szervezés azon az alapon is megtiltható, hogy a leendő egyesület működésének feltételei nem látszanak biztosítva, vagy hogy az egyesület vélhetően valamilyen állami, gazdasági rendet sértő tevékenységet folytat majd. Egy ilyen elutasító határozatot a szervezők nem támadhatnak meg a bíróság előtt, csak az államigazgatási szerv fölötteséhez fordulhatnak. Az pedig elég valószínűtlen, hogy mondjuk egy miniszter a saját főosztályvezetőjének a döntésével ne értsen egyet. így történt ez az Országos Környezetvédelmi Egyesület szervezésekor is. Az illetékes hivatal részletesebb indokolás nélkül utasította el a kérelmet, s tiltotta meg a szervezést. Ez a történet azonban később úgy folytatódott, hogy mégiscsak hozzájárultak a népfront égisze alatt létrejövő környezetvédő egyesület megalakulásához. A készülő egyesületi törvényt érthetően nagyon várják már mindazok, akik a másokkal való közös cselekvésre egyesületet szeretnének létrehozni, akik a demokratizálódási folyamat egyik fontos elemeként kísérik figyelemmel az örvendetesen elszaporodó egyesületalapításokat, klubbá, társaságokká szerveződéseket. Az új törvény részleteiről egyelőre a szakemberek között is megoszlanak a vélemények, a szervezés előzetes engedélyhez kötésének megszüntetésével azonban mindenki egyetért. Van olyan vélekedés is, miszerint felesleges a különféle állami szerveknek törvényességi felügyeleti jogot adni az egyesületek fölött, az ellenőrzésre megvannak a megfelelő hatóságok, a bejegyzés, valamint a törvényes előírások megszegése esetén szükséges fellépés pedig nyugodtan rábízható volna a bíróságokra. Erős a bizakodás, hogy az egyesületi törvény hatására egészségesebb arányok alakulnak majd ki a magyar egyesületi életben. A számok ugyanis kissé félrevezetők: 5395 egyesületet tartanak nyilván, de ezek jó része sportegyesület vagy valamilyen hobbi űzőinek csoportosulása. Kevés a fontosabb társadalmi kérdések megtárgyalására, intézésére alakult egyesület; országos érdeket, számottevő társadalmi csoportot képviselő egyesület alig van több egy-két tucatnál. Igény és alkalom az alakulásra pedig egyre nagyobb számban adódik. Legutóbb két környezetvédelmi ügy késztetett ilyen szerveződésre. Mecseknádasdon a paksi atomerőmű másodlagos hulladékának elhelyezésére szolgáló izotóptemető környékbeli megépítése váltott ki aggodalmat a helybeliekből. Elsősorban ennek hatására hozták létre a helyi környezetvédelmi egyesületet. Hévízen pedig a világhírű tavat féltő lakosok találták a legcélszerűbbnek érdekeik nyomatékosabb képviseletére ezt a formát. Ha az egyesületekre vonatkozó szabályok még nem is változtak meg, az elbírálók gyakorlata mintha módosulóban volna. Kevésbé mereven fogadják az efféle kezdeményezéseket, ritkábban hozakodnak elő olyan átlátszó és erőltetett érvekkel, mint amilyen az említett pataji címerbitorlási indok volt. Egyre többen látják be, hogy ezektől a formáktól nem kell félni, és nem kell félteni semmit. Csupán arról a természetes igényről van szó, hogy az emberek - akik közben adófizető állampolgárokká váltak - szeretnék az őket közvetlenül érintő ügyekben befolyásukat jobban érvényesíteni. Ahogy nincs félnivaló azoktól a társaságoktól, köröktől sem, amelyek az egyesületeknél is nagyobb számban jöttek létre az elmúlt egy-két évben. Helyzetük annyival könnyebb, hogy - lemondva az egyesületeket megillető jogi személyiségi státus előnyeiről - minden különösebb eljárás és tortúra nélkül törvényesen megalakulhatnak. így jöttek létre, olyan kedvelt és népszerű vitafórumokká váló társaságok, mint a Széchenyi Casinó vagy a Bajcsy-Zsilinszky Társaság. Programjaikon olyan közéleti témák szerepelnek, amelyek az ország fejlődése, a szükségesnek látszó változások szempontjából érdekesek. A közelmúlt, az ötvenes évek történelmének homályban maradt eseményeiről éppúgy rendeznek vitaesteket, mint a jelen aktuális problémáiról: a reform esélyeiről, a szegénységről vagy a demokrácia és nyilvánosság problémáiról. Az egyik legfrissebb klub a fiatal ügyvédeké, akik aktívabb közéleti szereplés igényével gyűlnek össze havonta a népfront tanácskozó termében, s vitatnak meg a szakmájukat érintő kérdéseket éppúgy, mint átfogó társadalmi problémákat. Vezetőjük, dr. Ruttner György azt vallja, hogy az ügyvédeknek is fontos szerepük lehet a demokratikus intézményrendszer kibontakoztatásában. Elképzeléseik tisztázására és öszszehangolására nyújt alkalmat az újonnan létrejött klub. Klubok, körök, társaságok, egyesületek. Ha kiterjedt egyesületi közéletről, társasági életről még nem is beszélhetünk, az eddigi eredmények biztatóak. Amennyiben év végén a Parlament igent mond az oly régóta sürgetett, demokratikusabb egyesületi törvényre, számuk-szerepük várhatóan növekszik majd; nagyobb teret nyitva az állampolgároknak a véleménynyilvánításra, érdekeik érvényesítésére. JAVORNICZKY ISTVÁN Klubok, körök, társaságok 15
