Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-06-10 / 11. szám
A lelátóról jelentjük... Kedves, fotóval illusztrált beszámolót kaptunk Los Angelesből, a Hungária Sport Club harmincéves fennállását ünneplő jubileumi gálabálról. A felvételen a bál három világhírű résztvevője (balról): Tábori László, az ötvenes évek világrekorder távfutója, Szalayné Köröndi Gréti, a kétszeres olimpiai bajnok tornásznő, és az éppen Kaliforniában vendégeskedő Lantos Mihály, az MTK labdarúgó-együttesének balhátvédje, az olimpiai bajnok aranycsapat erőssége. Tóth László, a volt székesfehérvári válogatott kosaras, a sportklub elnöke köszöntötte a Castaway Szálló Starlight báltermében megjelenteket. * Bujdosó Imre, a Vasas válogatott kardvívója már behozhatatlan előnynyel vezet a Világ Kupa idei pontversenyében. Társai is kiválóan vívtak Varsóban, s a magyar csapat megnyerte a Wolodyjovski Kardjáért kiírt nagy nemzetközi viadalt. * Újabb magyar labdarúgó szerződött külföldre. Bognár György, az MTK-VM huszonhat esztendős középpályása a francia FC Toulon játékosa lesz. * Szabó Karolina, a Budapesti Honvéd alacsony termetű futónője több, nagy nemzetközi maratoni, köztük a New York-i viadal sikeres résztvevője négy távon, az egyórás futásban, valamint 20, 25 és 30 kilométeren világrekordot állított fel. Egy óra alatt 16 620 métert hagyott maga mögött. * Benjamin Sanson, a franciák reményteljes fiatal úszója Budapestre költözött, a nemrég Állami Díjjal kitüntetett Széchy Tamás irányításával készül az olimpiai játékokra. * A Madridban elhunyt Németh János vízilabdázó olimpiai bajnok hamvait végső akaratának megfelelően hazaszállították, és a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. MAGYAROK TORONTÓBAN - ANGOLOK BUDAPESTEN- Nem vagyok kezdő utazó, annak idején bejártam a világot, de ismert csatárként sem részesültem sehol, soha olyan fogadtatásban, mint most Hamiltonban és Torontóban, ahol a Hungária csapatainak vendégei voltunk - újságolta Farkas János, a Vasas egykori harmincháromszoros válogatott középcsatára, aki az angliai világbajnokság alkalmával azt az emlékezetes gólt lőtte a braziloknak. A negyvenhat éves gólkirály azóta már szögre akasztotta góllövő cipőjét, s így csak kísérője volt a fiatalabb utódaiból álló vegyes öregfiúk együttesnek. Többek között Fister, Kamarás, Tuschinger, Lévai, Józsa szerepelt a tavalyi, magyarországi mérkőzések kanadai visszavágóján. Farkas János hálásan beszélt a két Hungária vendégszeretetéről, Varga Ede és Henn Dániel szervező munkájáról, a magyar családoknál folyt baráti beszélgetésekről, Hamilton polgármesterének a magyarok iránt érzett tiszteletéről és megbecsüléséről. Mindez azt bizonyítja, hogy a sport mennyire erősítheti az odakint és az itthon élő magyarok kapcsolatait, teremthet a kölcsönös érdeklődés révén igaz barátságokat. Ami a hazai futball eseményeit illeti, a Bp. Honvéd csapata, ha botladozva is - a Siófokon hagyott pont, a Tatabányán elszenvedett vereség ellenére - de azért biztosan halad tavaly elvesztett elsősége visszahódítása és az immár tizedik bajnoki címe megszerzése felé. A Kaposvári Rákóczi, Somogy fővárosának legénysége viszont ismét csak retúrjeggyel érkezett az élvonalba, míg a második kieső alighanem a botrányoktól alaposan megzavart Debrecen lesz. Az alföldi városban a magyar sport krónikáiban szinte egyedülálló eset történt. A nagyszerűen felkészült, lelkesedéséről közismert, de rossz modorú Kiss László edzőt, Verebes József volt szövetségi kapitány segítőtársát, az egyesület ügyvezető elnöke fegyelmi határozattal az ifjúsági csapathoz helyezte át. Az edző fellebbezett és csatát nyert, mert a munkaügyi döntőbizottság visszahelyezte az első csapat élére, majd az ügyvezető elnök mondott le és végül új elnökséget választottak. Az ádáz személyi küzdelem természetesen a csapat szereplésére is kihatott, s a Debrecen aligha menekül meg a kieséstől. Sajnálatos egyébként, hogy éppen egy ilyen személyi torzsalkodás jelenti a hazai bajnokság egyik legnagyobb eseményét, és a színvonal emelkedése változatlanul várat magára. A nagyjából már eldőlt helyezések mellett változatlanul jól szerepeltek a vidékiek, közülük most a Tatabányai Bányász lehet a Honvéd legnagyobb és legveszélyesebb ellenfele. A bányászcsapatban játszik Kiprich József, az ismert szélső, de kétségtelen, hogy az Újpestről Tatabányára került Temesvári Miklós edző is nagyszerű munkát végzett. Nem sikerül ugyanez egyelőre az Albert-Rákosi duónak. A zöld-fehéreket, a kedvelt Fradit ugyan változatlanul húszezer néző biztatja az Üllői úton, de bizony az egykori kiváló játékosokból lett szakvezetőkkel sem megy az a bizonyos szekér. A Vasas együttese ugyancsak a középmezőnyben tanyázik. Az Újpesti Dózsa elpuskázta lehetőségeit, a jubiláló MTK pedig tavaszi góljaival is nehezen feledtetheti őszi kisiklásait. Mindenesetre a lilafehérek és a kék-fehérek pályáznak a dobogó harmadik fokára. A Kispesten történt változások közül kettő érdemel különös figyelmet. A csapatot Bicskei Bertalan vezeti, aki a híres kölni főiskolán erősítette meg edzői diplomáját. A volt válogatott kapus, aki azon az emlékezetes svédek elleni mérkőzésen védett a Népstadionban, amikor a 3:3-as döntetlennel a magyar csapat nem jutott be az 1974-es világbajnokság döntőjébe, nagyszerű edző lett. Átformált csapata valóban a mezőny legjobbja, bár a mester elégedetlen. Főleg az állandó jó formát, és a küzdeni akarást hiányolja. A mérkőzések irama kétségkívül jóval lanyhább, mint az igazán jó bajnokságokban, például a nyugatnémet Bundesligában. Ezzel kapcsolatban a kispestiek volt karmestere, az 1,8 millió dollárért Frankfurtba szerződött Détári Lajos, a jelenlegi legjobb magyar labdarúgó is szerezhetett némi tapasztalatot. A rendkívül technikás játékos, aki a magyar futball hagyományos ötletességével és látványosságával akár ötven méterre is hajszálpontos labdákkal hozza helyzetbe társait, nagy nehezen esett át a beilleszkedés időszakán. Igaz, mindebben a megfelelő társak hiánya is hátráltatta. Egy-egy gyengébb produkciója után irigyei már arról beszéltek, s ennek olykor a sajtó is hangot adott, hogy Détári Détári Lajos (balról) és Bryan Robson, a népstadionbeli magyar-angol két legjobb játékosa már a mérkőzést követő baráti mezcsere után, azaz Détári angol, Robson magyar mezben... FOTÓ: KOPPÁNY GYÖRGY rossz vásár volt és a Bundesliga legnagyobb bukását éli meg. Tehetsége azonban kellő akaraterővel és szorgalommal párosulva, végül érvényre jutott, s tavasszal hétről hétre jobban játszott. Nem lehet véletlen, hogy a Sport-Bild című hetilap szavazásán, amelynek során a Bundesliga kétszáztizenhat profi labdarúgója vett részt, Détári Lajost választották a liga legjobb külföldi játékosának. Közben mind több külföldi csapat is kezdett érdeklődni a szőke magyar iránt. Különösen azok után, hogy Détári néhány alkalommal már válaszolt csapatbeli társai korábbi megjegyzéseire, s kifejezésre juttatta, hogy tulajdonképpen gyenge erőkből álló csapatban, egyedül nem lehet sokra képes. Karl-Heinz Feldkamp, a csapat edzője sietve jelentette ki: „Minden reményünket Détárira építjük...” A Barcelona, vagy még inkább a Juventus azonban már a dupláját kínálja Détáriért annak, amit a Frankfurt tavaly fizetett a huszonnégy éves labdarúgóért. Détári Lajosnak mindenesetre minden reménye meglehet arra, hogy egy igazi nagy csapatban, Európa egyik legjobb labdarúgója legyen. Détári azután a válogatottban is újra bizonyított, legalábbis az angolok elleni mérkőzés első félidejében. A törökök elleni keserves, az utolsó pillanatban kiharcolt győzelem, a brüsszeli kínos vereség után a nagy hírű angol válogatott játszott a Népstadionban. Bálint László, a fiatal, tavaly decemberben hivatalba lépett technikai igazgató erre a mérkőzésre Détári mellett még három külföldön szereplő játékost hívott meg, a kapus Szendrei (Malaga), a védő Róth (Feyenoord) és Garaba (Rennes) személyében. Mellettük Kiprich, a tatabányai szélső maradt még a mexikói kudarcot megélt gárdából. Izgalmas, látványos félidő néhány pillanata a korábbi, sikeres magyar-angol mérkőzések emlékeit idézte. Igaz, akkoriban Grosics, Bozsik, Kocsis, Hidegkúti, Puskás és Czibor személyében hat világklasszis játszott a magyar válogatottban és a társaikat is örömmel fogadták volna bármelyik ország legjobb együttesében. Ma Détári az egyetlen klasszis, és a további választék is szerényebb. De a csapat így is egyenrangú ellenfele volt a manapság jóval előbbre rangsorolt angol válogatottnak. Mindez, a gól nélküli döntetlennel végződött mérkőzés után, bizakodással töltheti el a magyar labdarúgás kedvelőit. Még akkor is, ha az előjáték csalódást okozott, hiszen az olimpiai csapat a franciák elleni 2:2-es döntetlennel a leghalványabb reményét is elvesztette arra, hogy a szöuli döntő résztvevője legyen. Ám a következő világbajnokság döntőjét 1990-ben Olaszországban rendezik - az angolok elleni játék alapján remélhetően - magyar részvétellel. VAD DEZSŐ 23