Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-06-10 / 11. szám
m Érdekes sorozat a Magyar Hírlapban MAGYARNAK LENNI Véget ért a magyar sajtó történetének párját ritkító, példa nélküli vállalkozása. Tizenöt héten át a Magyar Hírlap szombati mellékletében újságírók és a magyarságkutatás ismert szakértői arra próbáltak választ adni, hogy mit jelent napjainkban, a nyolcvanas évek végén nemzetiségi státusban vagy „szórványként” magyarnak, magyar származásúnak lenni. A bevezetőben, 1987. december 24-én olvashattuk: „Riportereink előzetes számítások szerint, mintegy kétszázezer kilométeres utat jártak be, s négy földrészen, hozzávetőleg 150 várost látogattak meg. így minden eddiginél teljesebb, s szándékunk szerint őszintébb felmérés készülhetett arról az ötmillió’ emberről, akik magyarnak, magyar származásúnak, vagy magyar gyökerűnek tekintik magukat, s kiknek magyarsága az elmúlt évtizedekben hol itt, hol ott számított szégyellni valónak.” Juhász Gyula, a Magyarságkutató Intézet igazgatója vezette be tanulmányával a „Magyarnak lenni” című sorozatot. Mint megállapította, mind a mai napig nincs „érvényes” nemzetfogalmunk. A többi között hangsúlyozta: „Európában egyedülálló, hogy kis ország létünkre a magyar etnikum egyharmada nem az államhatárokon belül él, de ebből az egyharmadból több mint hárommillió változatlanul azon a területen van, ahol ősei is éltek.” Tanulmányával egy időben, ugyanabban a lapszámban jelent meg a sorozat első része, amely a Jugoszláviában élő magyarság helyzetét vizsgálta a Vajdaságban, Horvátországban és Szlovéniában. Máig is őrzöm a jó ízű beszélgetések emlékét - én kaptam megbízást szerkesztőségemtől ennek a riportnak az elkészítésére - Újvidéken a magyarságkutatókkal, a helyi rádió magyar adásainak főszerkesztőjénél: Gion Nándornál (akit április 4. alkalmából tüntettek ki irodalmi munkássága elismeréséül a József Attila-díjjal), s a szabadkai 7 Nap című hetilap szerkesztőségében. Fogyton-fogy a magyar nemzetiség - panaszolták beszélgetőpartnereim a Vajdaságban csakúgy, mint Horvátországban és Szlovéniában. Helyzetükre viszont - Jugoszlávia rendkívül körültekintő nemzetiségi politikájának köszönhetően - nem lehet panasz. Ausztria Burgenland tartományában ma már csupán alig több mint négyezer magyar él. Mint dr. Gyenge Imre felsőőri református lelkész megfogalmazta: az utóbbi időben egyre többen fölismerik, hogy a magyarság többletérték, s ebben a legfőbb felelősség a családokra hárul. Dr. Szépfalusi István evangélikus lelkész adatai szerint Ausztriában összesen mintegy 70 ezer magyar él, s a magyarul beszélők száma 90-100 ezer. Tóth Pál Péter a magyarságkutatásról, dr. Kovács Ilona a hungarikáról publikált egy-egy tanulmányt a Minisztertanács lapjának 1988. január 9-i számában. Egy héttel később a Szlovákiában élő 600 ezer magyar nemzetiségű állampolgár helyzetét tekintette át a riporter. Pozsonytól Királyhelmecig parókián Sortok páriáéi» és kormányhivatalban, városokban és falvakban gyűlt össze az élményanyag. Panaszok? Akadnak. A magyar napi- és hetilapok késve érkeznek, a folyóiratok drágák. Pénzügyi okokból kétszer is meggondolja magát, aki egyszer rászánja magát egyénileg magyarországi kirándulásra. Amire viszont büszkék Érsekújváron: a magyar iskola végzős diákjai közül minden második tovább tanul gimnáziumban, szakközépiskolában. A város szlovák alapiskoláiban ugyanez az arány 30 százalékos. Az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságban - a mi fogalmaink szerint a Kárpátalján - 164 400 magyar nemzetiségűt tartanak nyilván. A köztársaság 85 iskolájában tanítanak magyarul. A Kárpáti Kiadó évente 20- 30 magyar nyelvű könyvet jelentet meg, 500- 700 ezer példányban - derült ki a kárpátaljai riportból. Érthetően széles körű visszhangra talált a sorozat Erdéllyel foglalkozó folytatása. Nem titok: a Romániában élő magyar kisebbség sorsa nem könnyű. Nagyváradtól Marosvásárhelyen át a Székelyföldre, a Hargitán át Csíkba, Háromszékre, Brassóba, majd Kolozsvárra vezetett a riporter útja. Jegyzetfüzetéből szomorú, de reális kép kerekedett ki. Randé Jenő, a Magyarok Világszövetségének főtitkára rendkívül érdekes elemzésében - „A magyar diaszpóra ” - történelmi áttekintést adott az emigráció számszerű alakulásáról és az óhazával fenntartott kapcsolatairól. Az 1988. február 13-i Magyar Hírlapban a Nyugat-Európában élő magyarokkal találkoztak a szerzők Nagy-Britanniában, Franciaországban, Svájcban, Svédországban, a Bene lux-államokban, Itáliában és Spanyolországban. A következő hét riportja az NSZK- ba kalauzolta el az olvasókat, az ottani magyarok közé. Érdemes megjegyezni: évente 53 ezer magyar származású nyugatnémet állampolgár lépi át a Magyar Népköztársaság határait, látogatási céllal, ami kétségkívül a Magyarországhoz kötődés jele. Halász György „A lélek két fele” címmel a sorozat február 27-én megjelent folytatásában izraeli tapasztalatait adta közre. Bár nincs pontos adat az ott élő magyar nyelvű állampolgárokról - egyesek 200, mások 260 ezret emlegetnek -, annyi bizonyos, hogy az Izraeli- Magyar Kapcsolatokat Fejlesztő Társulat a két ország, a két nép kapcsolatainak szélesítését, egyfajta híd megteremtését tűzte zászlajára. A legtávolabbi földrészről, Ausztráliából Randé Jenő gyűjtötte csokorba az ott élő magyar származású népesség örömeit és gondjait, törekvéseit. Pokorny István Latin- Amerika magyar emigrációjáról számolt be: ki hinné, hogy Brazíliában például több százan vallják magukat Kossuth katonái leszármazottjának, Venezuela fővárosában pedig az előkelő negyedben található a Casa Hungara, amelynek keretében két tánccsoport és öt cserkészcsapat működik. Rendkívül gazdag kép kerekedett a sorozat következő folytatásában az Egyesült Államok 850 ezresre becsült magyar emigrációjáról. Emberi sorsok villannak föl: akiknek „sikerült”, s akik „befutottak”. Idézet a riportból: „Bartók Bélától Ormándy Jenőig, Szilárd Leótól Wigner Jenőig a magyar szellem sok-sok világnagysága járult hozzá az amerikai civilizáció mai képének formálódásához, annak minden áldásával és veszedelmével.” Hasonlóan sokszínű a kanadai magyarságról készült riport. Kanadában 17 magyar lap jelenik meg, s Kertész Sándor torontói Művész Színháza méltán vált híressé, elismertté. A sorozat utolsó folytatását Pomogáts Béla irodalomtörténész írta. Átfogó tanulmánya a szomszédos országok, Nyugat-Európa és a tengerentúl magyar irodalmának históriáját öszszegzi. A „Magyarnak lenni” sorozat rendkívül széles körű és kedvező visszhangra talált a Magyar Hírlap olvasói körében. A riportok és tanulmányok - amelyek szerzői között a Magyar Hírek több munkatársa is ott található - valószínűleg kötetben is megjelennek. GYAPAY DÉNES 21
