Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-06-10 / 11. szám

A

mikor minap betértem az egyik fővárosi általános iskolába, hogy megkérdezzek néhány gyereket, hol .tölti idén a szünidőt, gyermekkorom nyarai jutottak eszembe. Emlékszem, milyen örömmel írtuk föl a szünidő kezdete előtt pontosan egy héttel a tábla sarkába az „Ó” betűt. Aztán minden nap megtoldottuk egy betűvel és az utolsó tanítási napon a táblán ott állt a felirat: VAKÁCIÓ. S hogy ezután mi következett? Osztálytársaim többsége másnap elhagyta a fővárost, vidékre utazott nagyszülőkhöz, rokonokhoz, s csak a tanévnyitóra tért vissza - kipirulva, lebarnulva, megerősödve. Őszintén sajnáltuk azt, akinek egyetlen vidéki rokona sem akadt, s így Budapesten, a kőrengetegben unatkozta végig a szünidőt. Bezzeg falun! Ott nem lehetett unatkozni. Annyi élményben volt részünk, hogy valósággal elröppent a nyár. Azért azt elárulom, ha netán a falusi rokonlátogatás nem lett volna kedvünkre való, szüléink - anyagi és egyéb lehetőség hiányában - aligha tudtak volna más szünidei programot nyújtani nekünk.

Vajon hogyan töltik a mai gyerekek és szüleik a nyarat? Nekik milyen lehetőségeik vannak üdülésre, utazásra? Két osztályban összesen ötvennégy 12-13 éves gyereket kérdeztem meg. A megkérdezettek többsége igen színes, változatos terveket szövöget a nyárra: van, aki nyelvtanfolyamra készül, más lovaglóiskolába, sokan vesznek részt iskolai táborozáson, gyermeküdültetésben. Ám ezúttal főleg arra voltam kíváncsi, hogy akkor mi lesz a család programja, amikor a szülők szabadságon vannak.

A

z ötvennégy gyerek közül huszonhármán utaznak hosszabb-rövidebb időre külföldre. Tizennégy . gyerek családi beutalóval nyaral majd szakszervezeti, illetve vállalati üdülőben, négyen belföldi túrát terveznek, hatan a család vagy a közeli rokon nyaralójában, hétvégi házában töltik a vakációt, hárman vidéki nagyszüleiknél lesznek családostul ebben az időben, heten még nem biztosak abban, hogy lesz-e náluk egyáltalán közös program ezen a nyáron.

íme néhány részlet a gyerekek válaszaiból:

Z. Katalin: Apukám számítógépes mérnök, anyukám gyógyszerész, testvérem nincs. Ezen a nyáron én már harmadszor megyek külföldre. Kétszer voltunk eddig szüleimmel Nyugat-Európai körúton, legutóbb éppen három éve. Idén a szüleim elég sokat vitatkoztak a nyaraláson. Apukám ragaszkodott a külföldi úthoz, azt mondta, hogy most boldog-boldogtalan utazhat, miért éppen mi maradjunk itthon. Aztán meg azon vitatkoztak, hogy hova menjünk. Anyukám valami csendes és olcsó helyre szeretett volna menni, hogy ne költsük el az egész valutakeretünket. Apukám ezzel szemben görögországi körutazáshoz ragaszkodik. Szerinte az a fontos, hogy világot lássunk. Nekem megsúgta, átugrunk majd Törökországba is - ott érdemes vásárolni - és anyukámat kiengeszteljük valami divatos holmival.

H. Piroska: Apukám esztergályos, anyukám gépírónő, két testvérem van. Idén végre kaptunk szakszervezeti beutalót. Már tavaly is megígérték apukámnak a munkahelyén, de aztán nem lett belőle semmi. Mi nem utazhatunk külföldre, nem engedhetjük meg magunknak. Akkor járunk a legjobban, ha a szakszervezettel üdülünk, vagy otthon maradunk. Én nagyon szeretek üdülőbe menni, mert sok gyerek van, jókat lehet játszani, és anyukám is sokkal jobb kedvű, hiszen ilyenkor semmi dolga nincs: teljesen kiszolgálnak bennünket. Csak az a baj, hogy ritkán jutunk ilyen beutalóhoz.

K. Tamás: Ketten vagyunk testvérek, szüleim elváltak. A húgom és én édesanyámmal vagyunk, de elég jó a kapcsolatunk édesapámmá^ például nyáron két hétig vele nyaralunk. Édesapámnak van egy Trabantja, bepakoljuk a sátrat, a gumimatracokat és nekivágunk az országnak. Kempingben alszunk, mert az a legolcsóbb és nem étterembe járunk, hanem főzünk magunknak. Nagyon romantikusak ezek a nyaralások, ráadásul megismerjük az egész országot. Idén a Szelidi-tóhoz készülünk, mert ott még nem jártunk.

HOL

TÖLTJÜK A VAKÁCIÓT

•

L. Csaba: Mi nem szoktunk nyaralni. Édesanyám rokkantnyugdíjas, de van dolga rengeteg, mert fekvő beteg nagymamámat ápolja, akit már egy percre sem lehet egyedül hagyni. Az apukám segédmunkás. Ő mindig akkor veszi ki a szabadságát, amikor talál valami alkalmi munkát, például elhívják építkezésekre kisegítőnek. Á bátyám és a nővérem is dolgoznak a szünidőben, és én is nagyon szeretnék, mert amit majd keresek, azt magamra költhetem.

E. Ildikó: Van egy kis hétvégi házunk a Velencei-tónál és a nyarat ott töltjük. Szeretek ott lenni - mert már vannak barátnőim -, de az anyukám egyáltalán nem. Ő üdülőbe vagy külföldre szeretne menni. Az utóbbit én sem bánnám, hiszen az összes barátnőm rendszeresen jár külföldre, csak én nem. De hát édesapámnak a hétvégi ház az igazi kikapcsolódás. Hajnalban horgászni megy a tóra, aztán a kertben tesz-vesz, délután alszik, este olvasgat vagy televíziót néz. Anyukám meg ugyanazt csinálja, amit otthon: bevásárol, főz, mosogat, mos, a hétvégeken pedig kiszolgálja a vendégeket, akik rendszeresen eljönnek hozzánk egy kicsit pihenni.

M

int a gyerekek válaszaiból is kiderül: idén nyáron sok család készül külföldre. Igaz, tavaly sem volt csekély a külföldre utazók száma, de az új útlevélrendeletnek köszönhetően ez a szám tovább növekszik, egyes becslések szerint megduplázódik. Az új rendelet értelmében ugyanis mindenki annyiszor utazhat - nyugati országokba is - ahányszor kedve tartja, illetve ahány utazásra a pénzéből futja. Á külföldi utazások számos formában zajlanak. Van, aki a „házát”, vagyis a sátrát a hátára veszi, és vonattal, kerékpárral, autóstoppal vág neki a világnak. Mások gépkocsival kempingeznek, és viszik magukkal a két-három hétre elegendő élelmet is, hogy pénzükből messzebbre jussanak, többet lássasnak. Megint mások a kényelmet részesítik előnyben: általában ők az utazási irodák ügyfelei. A bőséges kínálatra nem lehet panaszuk. Hazánkban ma már százharminc utazási iroda, illetve idegenforgalmi kisvállalkozás működik, így mindenféle igényt ki tudnak elégíteni. Áz IBUSZ legolcsóbb utazása (kétnapos szabadkai program) 1725,- forintba kerül, a legdrágább útja pedig (18 nap Ausztráliában és a Fidzsi-szigeteken) 264 500,- forintba.

És hogy kik engedhetik meg maguknak az utóbbihoz hasonló luxus utazást? Például az a napbarnított, ápolt negyvenes úr, akivel az egyik IBUSZ irodában találkoztam.- Nem járulok hozzá, hogy a nevemet közöljék, de nem zárkózom el a nyilatkozattól. Hála Istennek olyan jól állunk anyagilag, hogy nem okoz gondot, ha a feleségemmel részt veszünk egy-egy luxusnak tűnő utazáson. Feleségemnek és nekem is önálló üzletünk van, ő divatáruval foglalkozik, én használtgépkocsi-kereskedéssel. Gyerekünk nincs, miért kuporgatnánk a pénzünket? Az irigyeim pedig nem érdekelnek. Ma már mindenki vállalkozhat és ha szerencséje van, akkor meggazdagszik. Hát tessék megpróbálni!

Az átlagos magyar család azonban a realitások talaján marad, s általában nem egzotikus tájakról, vagyis .több százezer forintos üdülésről álmodik, hanem megelégszik, megelégedne egy kedvezményes beutalóval is, különösen érvényes ez a három- és többgyermekes családokra. Vajon miért oly vonzó nálunk például a szakszervezeti beutaló, miért van - legalábbis a főszezonban - többszörös túljelentkezés?- Elsősorban az olcsósága miatt - mondja az egyik nagyvállalat üdülési felelőse. - Képzelje el, két felnőtt és egy gyerek két hétig üdülhet egy első osztályú szakszervezeti üdülőben 3276 forintért. A kétgyerekesek ugyanezért 3976 forintot fizetnek, a harmadik és minden további gyerek után pedig egyáltalán nem kérnek térítési díjat, ami azt jelenti, hogy egy családban öt gyerek van, akkor is csak 3976 forintba kerül a kéthetes nyaralás. És ezért a pénzért napi háromszori étkezést, szállást, sportolási és szórakozási lehetőséget nyújtanak az üdülők. De van ennél olcsóbb szakszervezeti beutaló is. A III. osztályú üdülőkben egy háromtagú család 2213 forintért pihenhet. Hogy mi a különbség a kettő között? Nos, a koszt ugyanaz, csak az elhelyezés más. A III. osztályú szálláshelyeken a szobákban nincs fürdőszoba, hanem közös mellékhelységet használnak a beutaltak és az étteremhez néhány perces sétaút vezet. Érthető tehát, ha népszerűek a szakszervezeti beutalók. Á baj csak az, hogy túl sok az eszkimó és kevés a fóka, vagyis nehezen tudunk igazságot tenni a beutalók elosztásánál.- Mégis, hányán üdülhetnek évente szakszervezeti beutalóval?- Idén háromszáztizennégyezren. Tudom, ez nem túl magas szám. De ne feledkezzünk meg róla, hogy a szakszervezeten kívül vállalatok, intézmények, szövetkezetek is fenntartanak üdülőket, ahol ugyancsak előnyös feltételek mellett lehet pihenni. Mindent összevetve, Magyarországon ebben az évben több mint 1,4 millióan üdülnek kedvezményesen. S még valami: pár év óta a családosok, főleg a nagycsaládosok a beutalók elosztásánál egyértelműen előnyt élveznek.

ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA

15