Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-05-06 / 9. szám

rajtuk torolták meg sérelmeiket. Ezt követően a bukovinai széke­lyek Tolnába és Baranyába ve­tődtek, s tán nem meglepő, hogy ismét mások, a kitelepített svá­bok házaiba. Mindez talán még szörnyűbb volt számukra, mint a bukovinai megaláztatások. Történelmi portrék címmel for­gatott sorozatot Böszörményi Gé­za és Gyarmathy Lívia, megörö­kítve a legjelentősebb külföldön élő magyar személyiségeket. El­sőként a híres költőről és műfor­dítóról, Faludy Györgyről készült filmjük került ez alkalommal be­mutatásra. Faludy György varázslatos egyéniség. Kalandos élettörténe­tét úgy mesélte el, hogy a másfél óra egy pillanatig sem vált unal­massá. Beavatott híres Villon-for­­dítása titkába („a cenzúra miatt szinte a saját verseimet adtam ki az ő neve alatt, a Nagy Testa­mentum háromszáznyolcvan-va­­lahány Sorából talán négy Villo­né, a többi az enyém”). A har­mincas évek végén Párizsba, majd Amerikába emigrált költő 1946-ban hazatért. Az ötvenes évek elején letar­tóztatták, Recskre került, a hír­hedt munkatáborba. Mulatságos epizód, hogy ami­kor az államvédelmi hatóság em­berei kihallgatták, arra a kérdés­re, ki szervezte be kémnek Ameri­kába, azt felelte: Edgar Allen Poe és Walt Whitman (a két hí­res, régen elhunyt költő). S ami meghökkentőbb, még „szebb”, ezt a kihallgató el is hitte. A filmfesztivál kiemelkedő ese­ménye volt a Gulyás testvérek ál­tal nyolc év munkájával elkészí­tett Törvénysértés nélkül című kétszáznegyven perces dokumen­tumfilm. Az ötvenes évek elején kitelepített emberek megrázó val­lomásait láthattuk, hallhattuk ar­ról, hogyan kerültek Recskre, a Hortobágyra (akadt aki azért ju­tott ide, mert éppen annál kártyá­zott a kitelepítő osztag megérke­zésekor, akit jugoszláv származá­sa miatt ítéltek erre a sorsra!), mi­ként éltek ott, hogyan kerültek haza Sztálin halála után, s milyen megalázó kálváriát jártak ezt kö­vetően még hosszú évekig. A film - a közönség és kritikusok véle­ménye alapján - méltán kapta a nagydíjat. POKORNY ISTVÁN 1. Század eleji családi felvétel bukovinai székely családról (Sára Sándor: Sír az út előttem - Hazátlanok) FOTÓ: MAFILM 2. Az egykori hortobágyi munkatábor rendőrtisztje. Bállá Mihály mai otthonában, felvétel közben (Gulyás Gyula és Gulyás János: Törvénysértés nélkül) FOTO: MAFILM 3.1956. októberében... (Kósa Ferenc: A másik ember) FOTÓ: KALÁSZI GYÖRGY hallgató szerelmét nyílt utcán ok és értelem nélkül, titokzatos orv­lövészek megölik, s ő barátaival nyomozásba kezd, hogy kik ezek az elvakult gyilkosok... elhatáro­zásukért életükkel fizetnek. Kósa Ferenc filmje ugyanúgy elgondolkodtató, mint a Sára Sándor rendező-operatőr és botrány után végül Bodnár győ­zelmét hozza. A hazai filmesek jelentős része eleinte az anyagi kényszer miatt fordult a dokumentumfilm műfa­ja felé, hiszen ezek a játékfilmek­Frici (Lukáts Andor) New Yorkban szörnymaszkot öltve keresi az utcán a pénzt (Gothár Péter: Tiszta Amerika) FOTÓ: JÁVOR ISTVÁN Csoóri Sándor közös forgató­­könyve alapján készült Tüske a köröm alatt. Ez a már napjaink­ban is játszódó film a fővárosból egy vidéki kisvárosba került ne­ves festőművész találkozását és harcát meséli el az ottani hatalmi „arisztokráciával”. Hasonlóan mai kérdéssel fog­lalkozik Kovács András Valahol Magyarországon című filmje. Bodnár Bálint vidéki kutatóinté­zeti igazgató sikeresen megaka­dályozza a városhoz közeli kőbá­nya megnyitását. Környezetvé­delmi szempontból neki van iga­za, és ezzel megnyeri a lakosság rokonszenvét is, de szembekerül a megfoghatatlan, személytelen hivatallal. Az országgyűlési kép­viselőválasztáson a városkában élők őt is jelölik a két hivatalos jelölt mellett. A film az ezt köve­tő harcot örökíti meg, amely több nél jóval olcsóbban állíthatók elő. A „kényszer” azután sikere­ket eredményezett és valóban korszakos jelentőségű filmek szü­lettek. Ezt bizonyította az idei fesztivál is. Sára Sándor készítette el a Sír az út előttem című, két részből ál­ló (Hazátlanok - Hazatértek) do­kumentumfilmet, amelyből a bu­kovinai székelyek kétszázhúsz éves, hányatott történelme tárul elénk - az 1764-es hadikfalvi vé­rengzéstől napjainkig. Kényszerű vándorújuknak talán legször­nyűbb időszaka századunkra esik, a két világháború okozta többféle uralomváltással. így tör­ténhetett, hogy szülőföldjükön „hazátlan bitangoknak” nevezték el őket. „Könnyes szemmel” hagyták ott őseik földjét, s váltak földönfutóvá. Ám ezzel csak újabb szenvedéseket zúdítottak a saját nyakukba, mert 1941-ben a visszacsatolt Bácskába kerültek, az onnan kitelepített szerbek he­lyére, akik a világháború végén 15

Next

/
Thumbnails
Contents