Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-05-06 / 9. szám
Le Beau court la rue” vagyis a szépség az utcán hever. Ezt a címet viseli Luden Hervé magyar származású francia fotóművész tucatnyi albuma közül az egyik, amelyhez jó barátja, Kassák Lajos írt előszót. Am nemcsak egy kötet jól hangzó címeként használta fel a művész ezt az egyszerű igazságot, hanem egyszersmind ars poeticájának is tekintette. Lucien Hervé 1910-ben Hódmezővásárhelyen született, nyolcéves korában családjával együtt Budapestre, majd húszévesen Párizsba költözött. Édesanyja üzletembernek szánta, ám őt sokkal inkább érdekelték a művészetek, a zene, a festészet, az építészet, a színház. Rövid bankgyakorlat után pályát változtatott: divatrajzoló lett. A véletlen hozta úgy, hogy - egyéb munkalehetőség híján - fényképezésre adta a fejét: lapoknak írt és fotózott. Életében, szakmai pályafutásában Le Corbusiervel kötött barátsága hozott jelentős fordulatot, amelyre a művész ma így emlékezik:- Egyszer egy barátom azt mondta, ha tehetem, menjek el Marseilles-be és nézzem meg Le Corbusier épülő házát. A kíváncsiság nem hagyott nyugodni, és addig ügyeskedtem, amíg egy lap megbízott e téma fotózásával. Le Corbusier engedélyét megszerezve, az építkezésen tölthettem egy egész napot. Lenyűgöző hatással volt rám az épület. Soha nem felejtem: még a lépcső sem volt kész, létrán lehetett az emeletek között közlekedni. Háromszor jártam be az épület minden zugát s közben 650 fényképet csináltam. Visszatérve Párizsba, eszembe jutott az a felirat, amelyet Le Corbusier irodájában olvastam: „Kérem a fotós urakat, hogy az építkezésen készült képekből egy-egy példányt nekem is szíveskedjenek eljuttatni.” összeállítottam hát egy sorozatot a képeimből és postára adtam. Két nap múlva megérkezett a válasz, amelyben a mester két oldalon áradozott képeimről. Egyebek közt azt írta: „Negyven éve keresek egy ilyen fotóst, mint amilyen maga, akinek építész lelke van. Jöjjön hamar!” Ettől kezdve együtt dolgoztunk tizenhat esztendőn át, egészen a haláláig. Lucien Hervé, a neves építész fotósaként vált világhírűvé, bár fotóművészként szerteágazó tevékenységet folytatott. Bizonyította ezt az a kiállítás is, amelyet a közelmúltban láthattunk a Budapest Galériában. Az itt bemutatott képek - Lucien Hervé szavaival élve - „a jelentéktelen dolgok szépségét” igyekeztek megörökíteni. Azt a szépséget, amelyet talán mi laikusok is ezerszer láttunk, de nem volt szemünk, érzékünk, tehetségünk ahhoz, hogy észrevegyük. Elmentünk mellette anélkül, hogy felfigyeltünk volna rá és megőriztük volna emlékezetünkben. Lucien Hervé, az építészfotós régi és új portréval csak néhány éve lépett a közönség elé. Pedig ezek az arcképek igazán figyelemre méltóak, egy sajátos stílus hordozói. Égy arcból, egy mozdulatból, egy gesztusból egy olyan részletet képes kiragadni, amely százszor többet elárul az emberről, mint egy hagyományos képmás. á. é. A fotókat a budapesti kiállítás képeiből válogattuk az utcán hever 13
