Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-05-06 / 9. szám
Az olimpiára készülnek BARSI László, a diósgyőriek 26 éves súlyemelője a 82,5 kilós kategóriában a legyőzhetetlennek tartott Zlatev előtt nyerte 1987- ben a világbajnokságot. Egyenletes fejlődéssel kapaszkodott fel a csúcsra. Megbízható versenyző, aki az olimpián is értékes helyezésre esélyes. KOVÁCS Edit, az MTK-VM 32 éves vívónője tavaly aratta eddigi pályafutása legszebb sikerét, hiszen tagja volt a tizenhárom év után ismét világbajnokságot nyert női tőrcsapatnak. Már Montrealban is szerepelt, s azóta is a csapat hasznos embere, akinek gyorsaságára, töretlen küzdőszellemére mindig lehet számítani. GÁSPÁR Tamás, a Vasas 27 éves birkózója 1984-ben volt élete legjobb formájában, sikerei nyomán az év sportolójává választották. A 100 kilósok között versenyző 187 centiméteres óriás tavaly, a világbajnoki döntőben vállsérülést szenvedett. Lassan jött rendbe, csak a tavasz végén térhetett vissza a szőnyegre. A legszebb sikerekre is képes lehet. FOTÓ:' ZÁHONYI IVÁN A JÉGVILÁG HÍRESSÉGE VOLT Március utolsó hetében a magyar fővárosra figyelt a „jeges” világ. A Budapest Sportcsarnok újabb nagy eseménynek adott otthont. A műkorcsolyázók és jégtáncosok világbajnokságáról több, mint harminc ország televíziós állomása adott közvetítést. A nagy versenyre több külföldön élő magyar bajnok érkezett haza látogatóba. Szilassy Nadinka Ausztriából, Kresz Lili - a Vöröskereszt és az első magyar korcsolyázó egylet alapítójának, Kresz Gézának az unokája - Kanadából, Kondi László, a hatvanas évek páros bajnoka, a jövő évi világbajnokság egyik szervezője Párizsból és még többen mások. Köztük Király Ede, minden idők legjobb magyar műkorcsolyázója. Király egyetlen volt a világon, aki egyéniben és párosban egyszerre indult világbajnokságon, ahol arany- és ezüstérmet nyert. Talán maga sem gondolta volna, világhírű versenyző lesz, hiszen édesanyja hároméves korában csak azért vitte ki a műjégpályára, hogy javuljon az étvágya, erősödjön. Pályájára alighanem az 1935-ben Budapesten rendezett világbajnokság volt döntő befolyással, hiszen a megnyitón kilencévesen futott Saáry Évával, és a siker, no meg édesanyja további ösztönzésére szorgalmasabb gyakorlásra serkentette a kis Edust. A háború után bontakozott ki igazán a tehetsége. Az olimpia évében, 1948-ban még a második helyre szorult az ismeretlen Kékesy-Király páros, de a következő évben Párizsban már a legjobbak voltak, s Ede az egyéniben is második lett. Azután következett 1950, a nagy siker, Oslóban és Londonban...- Kékesy Andrea a világbajnokság megnyerését követően vőlegénye után utazott Kanadába. Én itthon egyedül maradtam, de tréningeztem, változatlan lendülettel - emlékezett Király Ede. - Több időm is jutott az egyénire, s így Oslóban Európa-bajnok lettem. Kellemes meglepetésemre a legjobb kűrözőnek felajánlott különdíjat is nekem ítélték, pedig azt hittem, hogy a bírák a csinos Alena Vrzanovát, a prágai bajnoknőt részesítik előnyben. Megnövekedett önbizalommal utaztam Londonba, és újabb sikert arattam, hiszen Dick Button kűrjénél jobbat futottam, engem ünnepeltek. Olimpiai bajnokot, amerikai versenyzőt előztem meg, a szabadkorcsolyázásban, és óriási dolog volt ez annak idején.- De ezzel, ha jól tudjuk, meg is tört a felfelé ívelő pályafutás.- Sajnos, valóban. Boldogan készülődtem pedig a következő heti párizsi versenyre, ahol szerettem volna az összesítésben is megelőzni Buttont... Ám, ekkor váratlan telefon érkezett Budapestről. A mai napig sem tudom az okát, de azonnal hazarendeltek. S én nem jöttem. Hirtelen mérgemben, elkeseredésemben, azt érezve, hogy meg akarnak fosztani a további lehetőségtől, külföldön maradtam. Hadd tegyük hozzá, hogy a Király Ede által Londonban megszorított Dick Button két év múlva óriási fölénnyel védte meg olimpiai bajnoki címét, a magyar bajnok pedig nem versenyezhetett tovább. Döntése viszont jó ürügyül szolgált arra is, hogy kintmaradására történt hivatkozással a nehéz esztendőben lezárják a határt a magyar sportolók előtt. A magyar versenyzők 1950-ben nem vehettek részt az úszó-, az atlétikai Európabajnokságon, s a vívó-világbajnokságon. A labdarúgó-válogatott is csupán egyetlen mérkőzést játszott nyugat-európai ellenféllel, mégpedig Bécsben az osztrákokkal.- Roppant sajnálom, hogy lépésem másokra is kihatott - mondta Király Ede elgondolkodva. - Nekem is új életet kellett kezdenem. Angol mesterem, Gerschwiller segítségével Kanadába kerültem, ahol edzősködni kezdtem. Versenyzésről szó sem lehetett, hiszen állampolgárság nélkül nem állhattam rajthoz, de pénzem sem volt. Anyámat pedig felelősségre vonták idehaza. Három évig volt internálótáborban, és csak 1956 őszén jöhetett utánam.-Mint edzőről, 1962- ben a világhírű Donald Jackson budapesti bemutatója alkalmával hallottunk önről ismét.- Donald nagyon kedvesen, felfedezőjének, edzőjének tekintett. Való igaz, tízéves korában került hozzám, s nagyon ügyes gyerek volt. Akkor még javában korcsolyáztam, futott utánam, kopírozni igyekezett mozdulataimat, s örültem, amikor világbajnok lett. Az edzőség különben nehéz kenyér. Jóformán egész Ontariót bejártam, s még az Egyesült Államokban, Buffalóban is oktattam néhány évig. Közben mérnökként is dolgoztam. Rengeteg műjégpályát, fedett csarnokot terveztem, hiszen ehhez értek, s jégpályára minden kanadai településen szükség volt.- Mikor hagyta abba az edzősködést?- Amikor anyám állapota rosszabbodni kezdett és ápolásra, gondoskodásra szorult. Szerencsére 87 éves koráig nagyon jó erőben volt, s egyetlen egyszer sem engedett el úgy otthonról, hogy ne készítette volna el hajnali fél 5-re a reggelimet.- Közel negyven éve szakadt el a szülőhazától, mi hozta újra haza?- Csípőízületeim egyre jobban makacskodnak. Úgy látszik túl sok időt töltöttem életemben a hideg jégen, túl sokat korcsolyáztam. így gondoltam tavaly arra, hogy kipróbálom a híres pesti gyógyvizeket. Hátha használ. De bevallom, olyan fogadtatásban részesültem - a barátok szinte kézről-kézre adtak -, hogy végül csak egyszer jutottam el a fürdőbe. A két hét múltán Sylvia, kanadai létére könnyezve búcsúzott. Szinte magyar lett az élmények, a benyomások, az emberek kedvességének hatására. Én pedig azt hiszem, aki magyarnak született, éljen bárhol a világban, az magyar marad.- Csaknem négy évtized után is?- A szülőföldre lépve valami egészen csodálatos érzés lesz úrrá az emberen. Nehéz erről beszélni ... Mit mondjak, mit soroljak még?...- Beszélne még alapítványáról?- Csekély, nagyon csekély összegről van szó... Én nagyon sokat köszönhetek a magyar korcsolyázósportnak. Mindenki szeretett, mindenki segített, éveken át három hetet tölthettem Londonban, ahol, mint említettem Gerschwiller tanított. Azt éreztem, valamivel meg kell hálálnom a segítséget. A pénzt, mintegy kétszázezer forintot a szövetség bankba tette, és a kamatokból cipőt, korcsolyát vásárol a legügyesebb fiataloknak. Anyámnak egy másik alapítvánnyal szeretnék örök emléket állitani. De erről majd legközelebb tárgyalunk részletesen.- Terve, vágya, mit szeretne még elérni?- Az évek, amint mondtam, sajnos nagyon gyorsan elszálltak, már 62 éves vagyok. S különben is szerencsés embernek érzem magam, hiszen vágyaim, álmaim csaknem mind teljesültek, valóra váltak. így hát az új vágyakért előbb álmodnom kell néhányat. VAD DEZSŐ 23 Király Ede, s világbajnok
