Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-04-22 / 8. szám
Köszönet Calgarynak!Edzett ifjúságért Már a repülőtéren kellemes meglepetésben volt részünk, hiszen helybéli magyarok nemzeti zászlókat lobogtató küldöttsége fogadott bennünket. A Magyar Ház népviseletbe öltözött tánccsoportja pedig még egy csárdást is ropott a tiszteletünkre. Calgaryban, ebben a ma már hatszázezer lakosú városban, amely az elmúlt évtizedekben fejlődött ki igazi világvárossá, több mint tizenötezer magyar él. Többségük az olajüzletben keresett és talált magának elfoglaltságot. Szeretetük, ragaszkodásuk, a repülőtéri magyaros fogadtatástól kezdve kint tartózkodásunk viszonylag hoszszú, csaknem három hetes időtartama alatt végigkísért bennünket. Tisztában voltunk és vagyunk azzal, hogy ez a szeretet és ragaszkodás rajtunk keresztül tulajdonképpen az óhazának, a szülőföldnek szólt, de így is, ezért is köszönet érte! Köszönet például a Rácz családnak. Charlie papának és Tom fiának, akik sportüzletüket időlegesen otthagyva, az olimpia szolgálatába álltak; a versenyzők korcsolyáit élesítették. Természetesen Engi Kláriét és Tóth Attiláét, no meg Téglássy Tamaráét, nagy gonddal, figyelemmel. Nemcsak segítőtársaink, fő szurkolóink is voltak. Barátságukra, s vendégszeretetükre jellemző, hogy a műkorcsolyázó versenyek befejezése után, hazaindulásunk előtt búcsúestre invitáltak bennünket lakásukra. Túlzás nélkül állíthatom azt is, hogy Kláriék kiváló teljesítménnyel szerzett hetedik helyezését, bizonyos értelemben Czonda Babának köszönhetjük. Amikor értesült arról, hogy a versenyek előtt milyen kevés hivatalos edzéslehetőséget kapunk a szervezőktől, azonnal intézkedett. Két lánya a Glenco sportközpontban korcsolyázik, ahol Kláriék számára pályát bérelt. A modem, nagyszerű létesítményekkel, többek között műjégpályával rendelkező központban azután Baba segítségével, anyagi áldozatával nagyszerűen fel tudtunk készülni. S bizonyára minden magyarnak - nemcsak Calgaryban élőknek - felgyorsult az érverése, amikor a televízió képernyőjén az Engi-Tóth jégtánckettős futását látta. A sort Kerekes Edittel, egykori kis tanítványommal folytathatnám, aki annak idején Engi Klárival együtt még tízen aluli kisiskolásként jelentkezett az egyik hazai tanfolyamra. Jól is korcsolyázott, de azután szüleivel Kanadába került, s most viszontláthattuk egymást, mivel hivatalos hostessként a magyar küldöttség mellé osztották be. Természetesen nem találkozhattunk, nem beszélgethettünk minden ott élő magyarral, akik közül csak néhányan tudtak belépőkhöz jutni, s mi is alig-alig tudtunk jegyet szerezni ré-Az Engi-Tóth jégtánckettős nagyszerűen futott Calgaryban, a téli olimpián FOTÓ: REZES MOLNÁR ESZTER szűkre. Sokukkal mégis találkoztunk! A Magyar Ház nagyszabású táncos olimpiai összejövetelt rendezett az óhazából érkezett sportolók, kísérők, közreműködők, újságírók és televíziósok tiszteletére. A félszáz belépőt, ami pedig egyenként ötven dollárba került, fél nap alatt elkapkodták, s a zsúfolásig telt teremben vastaps kísérte a köszöntőket, az itthonról érkezettek bemutatását. Valamennyien vitrinünk díszhelyére tettük azt az ajándékba kapott tálat, amelyen a vendéglátók megemlékezése is olvasható. A családias, jó hangulatot az ízletes pörkölt mellé felszolgált tarhonya, s a ropogós dobostorta csak emelte, valamennyien otthon éreztük magunkat. A vendéglátók közül jó néhányan már a messze távolban születtek, de mégis megtanulták, s ha idegenes kiejtéssel is, de beszélik szüleik nyelvét, ami valamennyiünket meghatott. Sok helyen jártam már a nagyvilágban, magam is versenyeztem, s jelenleg edzőként kísérem tanítványaimat. Mindenütt, a föld minden szegletén éreztem az ott élő magyarok érdeklődő figyelmét, de ilyen szeretettel és ragaszkodással, mint Calgaryban, még nem találkoztam. Még egyszer köszönet érte! BERECZ ILONA jégtáncbajnoknő, az Engi-Tóth kettős edzője Minden második magyar iskolában megalakult a diákok sportegyesülete. - Ez a bejelentés a minap, az egy éve megalakult Magyar Diáksport Szövetség választmányi ülésén hangzott el. Országszerte lehetőség nyílt tehát arra, hogy a diákok rendszeresen sportoljanak, versenyezzenek. A magyar diáksport megújulása a kudarcot hozott mexikói labdarúgóvilágbajnokság után vette kezdetét. Átalakult a sport irányító testületé, megfiatalodott vezetői gárdája. Az átszervezett Állami Ifjúsági és Sporthivatal a diáksport fellendítésének jelszavát is zászlajára tűzte. Égető feladatok vártak megoldásra, mivel rendkívül leszűkült az egyes sportágak utánpótlása, még az olyan hallatlan népszerű sportágban is, mint a labdarúgás. A diákok nagy tömegei számára csak a kötelező iskolai testnevelés biztosította a rendszeres mozgást, ami viszont a hiányzó tornatermek és az alacsony óraszám miatt nem lehetett eléggé hatásos. A riasztó számok, adatok tanúsága szerint a 6-18 éves korú fiataloknak alig 14 százaléka sportolt ezen felül is. Mindez azután nemcsak az élsport utánpótlását, hanem a jövő nemzedékének egészségét, munkabírását tekintve is tetteket sürgetett. A magyar sport jelenleg is büszkélkedhet tehetségekkel, nagy tudású fiatalokkal, fiatal versenyzőkkel (gondoljunk csak Csípés Ferencre, a huszonéves kajakkirályra, vagy Darnyi Tamásra, akit az elmúlt évben a világ legjobb úszójává választottak), de a kiugró klasszisok, világszintű teljesítményre képes versenyzők feltűnése és jelentkezése inkább egy-egy megszállott edző szívós, céltudatos munkájának, vagy szülői, baráti befolyásra kezdett sportolásnak, mintsem a tervszerű nevelőmunkának, válogatásnak volt köszönhető. ‘ Nos, e kettős feladat, a tehetségek megfelelőbb kiválasztása, majd versenyzővé nevelése, valamint a sportolás mind szélesebb körben való elterjesztése várt - és bizonyos mértékig vár is - megoldásra. A Magyar Diáksport Szövetség azt szeretné elérni, sportkörei révén, hogy a diákok ne csak a testnevelési órákon, hanem rendszeresen, naponta sportoljanak, mozogjanak. Idén 35 millió forint jut a diáksport fellendítésére, különféle házi versenyek, iskolák, kerületek közötti versenyek, országos bajnokságok, viadalok rendezésére. Az egyes sportági szakszövetségek közül a labdarúgók és a kosárlabdázók siettek elsőként a diákok segítségére. E két sportágban rövidesen, elindulnak az országos jellegű diákbajnokságok. Már ebben az évben megrendezik a diákolimpiát, amelynek alapfokú, kerületi, városi és megyei versenyei után a fiatalok az országos döntőben állhatnak rajthoz. Ha az általános iskolák alsó tagozatosaival, a 6-10 évesekkel sikerül megszerettetni a rendszeres mozgást, a sportolást, ez az utánpótlás nevelésében is döntő fordulatot hozhat. A szakemberek által kidolgozott, és eddig néhány megyében már alkalmazott felméréssel a 9-10 évesek rátermettségét, ügyességét vizsgálják majd. Ha ezeket a módszereket az egész országra sikerül kiterjeszteni, s az alkalmasnak talált fiatalokat az egyesületi szakosztályokba irányítani, az eredményt előbb-utóbb az élsportban is érzékelni fogjuk. Még fontosabb azonban, hogy növekszik a jövő nemzedék edzettsége, munkaképessége, értékké válik a rendszeres mozgás, az egészséges életmód. V. D. 27
