Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-04-22 / 8. szám
A Magyar Hírek Posta rovata az olvasók fóruma. A szerkesztőség ugyan akkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje. A szokásosnál ismét nagyobb terjedelmet kap rovatunk. Az ok: sok a szélesebb érdeklődésre is méltán számot tartó olvasói levél, és felhalmozódtak a levelezőtársat kereső sorok. Amikor a Magyar Hírek, ez a magyar sajtóban különös és pozitív helyzetet elfoglaló - de szerintem a világsajtóban is egyedülálló jellegű - lap, postarovatát beindította, méhkast szabadított el. Anélkül, hogy patetikus akarnék lenni: az országra sokszor lesújtott a Sors keze, s nyomában mindannyiszor szétfröccsentek a magyarok a világ minden tájára. Ennek az újságnak nagy része van abban, hogy hirtelen rádöbbenve szunnyadó magyar szívükre, sokan most gyűjtögetik, s hazaküldik az egykor tanultakat, a személyesen átéltek emlékeit, mint szorgos méhecskék az értékes cseppeket. Közismert, ha két magyar összejön, mindegyik tud valami érdekeset, mégpedig ezt a valamit mindegyik jobban tudja, mint a másik. így aztán a méhecskés gyűjtögetés sokszor elkerülhetetlen szurkálással jár. (Legalábbis ez volt gyakran a benyomásom, ahogy a postarovatot olvastam.) Ha egyszer erről is leszokhatnánk, rövidesen összeállhatna a közös összerakócska-játékból Magyarország hiteles, sokrétű politikai, gazdasági és művészeti történelme. Én hiszek ebben. A magyar intelligens nép, néha még a hibáit is belátja. Most én is szurkálódtam? Hiába, nekem is ott ringatták a bölcsőmet. KATA BLECHSHMIDT-SZAUDER KÖLN, NSZK Saö Paulóhoz kb. 20 km-re van egy város, Saő Coetana do Sul. Itt élnek a Gád lánytestvérek, akik kézzel, nagy művészi tehetséggel és nagy szorgalommal, magyaros motívumokkal díszítenek tányérokat! Dél-Amerikában egyre többfelé ismerik őket. A testvérek zalai parasztszülők leszármazottai. Nagyon egyszerű körülmények között élnek és a festésnek szentelik minden idejüket. Úgy érzem, hogy megérdemlik, hogy otthon, Magyarországon és másutt is a világban tudomást szerezzenek róluk. M. HORVÁTH SANTO ANDRÉ, BRAZÍLIA Nem akarok panaszkodni, de... Minden évben egyszer Magyarországra utazom. Legutóbb két firenzei barátnőm is jött velem. Mivel az egyik nem volt hajlandó repülőgépre szállni, hálókocsival mentünk Bécsig. Ha már ott voltunk, úgy terveztem, megnézzük Sopront. A vámnál a két barátnőm azonnal átment, de mivel én boldogan és magyarul „jó napot” kívántam, a vámos rám mordult: „Koffert kinyitni”. Csodálkozva mondtam: „Na de ilyet...”, erre még gorombább volt a válasz: „Mindent teljesen kipakolni”. Vajon tudják-e a magyar hatóságok, mi történik és miért a határátlépéseknél? Más. A budapesti Ruszwurm cukrászdában kávét ittam tejszínhabbal. A mellettem lévő asztalnál egy olasz fiatal pár volt, akikkel elkezdtünk beszélgetni. Mondták, hogy ők is szeretnének tejszínhabot a kávéra, de nem tudják megmondani. Ekkor jött be a kiszolgálónő (idősebb), akinek azt mondtam: „Legyen szíves az olaszoknak is adni tejszínhabot a kávéhoz.” Válasz: „A tejszínhab édes, jó nekik így is.” Most itt divat a falusi turizmus. írtam egy magyar idegenforgalmi irodának és előjegyeztettem magam egy falusi programra. Az üdülőház pont a templom mellett volt. Kicsi, de tiszta szoba. Pár méterre a házon kívül a vécé és a tus. A baj csak az volt, hogy nem volt papír, de még törölközőt sem kaptam. De még ennél is komiszabb volt az, hogy reggel ötkor elkezdtek harangozni, jó öt percig. Én nagyon jó alvó vagyok, de ha reggel ötkor hirtelen fölharangoznak, nem tudok többé elaludni. Másfél nap (kétszeri harangozás) után otthagytam a 6 napra előre kifizetett nyaralást. DR. MARGHARITA BRUNO RÓMA, OLASZORSZÁG Lapjuk nívóját, gazdag tartalmát értékelem; különösen azt is, hogy az Egyesült Államokról általában tárgyilagosan, „sine ira et studio”, a jót is, rosszat is elmondva számolnak be. Én harminchárom évig dolgoztam itt Montánában egy erőmű részvénytársaságnál, mint mérnök. Vezető állásba nem kerültem, „protekcióm” nem volt - ez errefelé úgysem divatos. Három éve mentem nyugdíjba, hatvanöt éves koromban. Súlyosan megbetegedtem, két hónapig feküdtem Salt Lake Cityben, Utah állam egyetemi kórházában, egy ritka bénulással. Egy szép napon, amikor tudtam már egy kicsit botorkálni, mondták, mehetek haza. Fogtam a telefont, felhívtam volt főnökömet a Montana Power Companynél. Tudtam, hogy a vállalat repülőgépei gyakran ejtik útba Salt Lake Cityt. Megkérdeztem, hogy tekintettel bénulásomra, hazamehetnék-e a vállalat egy gépén, ha éppen a következő két nap egyikén térne vissza Butte-ba Salt Lake Cityn keresztül, s lenne véletlenül üres hely. „Ne okozz magadnak gondot vele”, mondta főnököm, s letette a kagylót. Másnap este szólt a telefon: „El tudsz készülni holnap délre?” „El.” Egy kedves ismerős, a butte-i harmadik generációs magyar származású dr. George Takach menye vitt ki autójával a hatalmas légikikötő magángépoldalára. Álig kecmeregtem ki, bottal a kocsiból, már nyílt is az egyik hangárépület irodájának ajtaja, s elém sietett a vállalat főpilótája, egy másik kollégájával. A betonon ott állt a vállalat két gázturbinás, vezérigazgatói gépe, amelyet aktív koromban még csak nem is láttam. Amikor felsegítettek a gépbe, leraktak egy süppedő bőrfotelbe, s a gép azon menten elindult, egyedül velem. Akkor eszméltem rá, mi a nagy csel: a gépet értem küldte a vállalat, engem, a kiszolgált, lesántult, bevándorolt magyar alkalmazottat, főúri kényelemben, vezérigazgatói különjárattal visznek haza! Butte-ban persze autó várt, bevásároltak mindent, legyen mit ennem, úgy raktak le lakásomban. Való igaz, hogy korántsem minden vállalat teszi ezt meg egy nyugdíjasáért. De ez is Amerika. TETMAJER LÁSZLÓ BUTTE, MT. USA Olvasva lapjukban „Á. É.” tollából a „Nagycsaládosok Egyesülete” című cikküket, felsóhajtottam: No, végre egy olyan egyesület született, amely ízig-vérig szocialista! Mert segíteni hivatott a nagycsaládosok gondjain, bajain; s talán apasztja majd az egykézők számarányát is, amely sajnálatos módon pusztítja, sorvasztja az ország lakosságát. Nagyon sok feladat vár majd az egyesületre. PÁRÁK ENDRE LÉVA, CSEHSZLOVÁKIA A Közgazdasági Egyetem Népi együttese meghívást kapott a chicagói egyetemtől 1988. szeptember elejére, vendégszereplésre. A meghívás egy hétre szól, de a 30 fős együttes szeretné a kinttartózkodás idejét meghosszabbítani és természetesen újabb fellépéseket adni. Miután együttesünk nem rendelkezik az USA- ban kapcsolatokkal, ezért kérjük segítségüket: adjanak hírt utazásunkról, hátha valamelyik olvasónak van segítő ötlete. VARGA PÉTER. A NÉPI EGYÜTTES VEZETŐJE 1093 BUDAPEST. VERES PÁLNÉ U. 36. Sajnos szomorú hírt kell közölnöm: Fehér Ilona elhunyt. Nagy veszteség érte Izraelt és a zenei életet. Tehetsége világszerte ismert volt, tanítványai tovább viszik adományát, a nagy zenepedagógus emlékét. Nagyon sokan voltak a temetésén, s a rádió és a televízió külön közölte a szomorú hírt. Magyar származását mindig hangoztatta. Tavaly Izrael függetlenségének kikiáltása évfordulóján ő gyújtotta meg a mécsest. Most az ő emlékére neki gyújtunk mécsest. CHAVA WALLENSTEIN ASKALON. IZRAEL A Magyar Hírek utóbbi számaiban több székelykaput mutatott be. Nos, én is szeretnék egy gyönyörűt bemutatni, aminek a különlegessége, hogy itt áll Felső-Bajorországban a Starnbergertó partján, magyar felírása van és Benczúr Gyula, híres festőnk s felesége Boldizsár Piroska készítették. A mellékelt képen olvasható a magyar szöveg, de a biztonság kedvéért ide is leírom: „Ha Istent és Hazádat szereted Betérhetsz, álnok lélekkel Fel s alá elmehetsz.” Alatta: „Béke a bemenőknek!”, s fent jobb oldalán: „Építette Benczúr Gyula és nője Boldizsár Piroska az Úrnak 1894-dik Esztendejében.” Hogy hogyan került sor e kapu létrejöttére, azt sem volt nehéz megtudni. A kapu mögötti nagy parkban szép villa áll, ahol a Bonsels család lakott - főleg nyaranta. Benczúrék valószínűleg Münchenben ismerkedtek meg Bonselsékkel s több nyáron át látogattak ide Ambachba s voltak Bonselsék vendégei. így hát ez a kapu valószínűleg egy nagyon szép barátság ma is látható jele. A Bonsels család is híres nevű, mivel Waldemár Bonsels - aki a kapu készítése idején 13 éves lehetett - írta az ismert és színes rajzfilmekre is feldolgozott, ma is kedvelt ifjúsági könyvet: „Maja, a méhecske.” Mellékesen meg kell még jegyez-2
