Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-04-08 / 7. szám
Kettős riport a hímes tojásról K i, mikor és hol festette, díszítette a legelső hímes tojást? Azt hiszem, erre a kérdésre soha nem kapunk kielégítő választ.- De azt tudjuk, és azért ez sem kevés, hogy itt a Duna-medencében már több mint ezer esztendeje hímeznek tojást - mondja dr. Györgyi Erzsébet, a Néprajzi Múzeum munkatársa. Az általunk ismert legrégebbi mintás tojáshéjtöredékek avar sírból kerültek elő. És aztán? Nagy Károly 804- ben megdönti az avar birodalmat, s ezt követően hazánk területén csaknem egy évezreden át sehol semmi kézzelfogható nyoma nincs a hímes tojásnak. A kutató szerint valószínűtlen, hogy honfoglaló őseink keletről hozták magukkal, vagy az avaroktól tanulták a tojásdíszítés szokását. Feltételezhető viszont az, hogy a meghonosodott magyarok a környező szláv népektől vették át a tojáshímzést s vele a szlávok geometrikus motívumkincsét. A kezdetekről De hogy így vagy úgy nálunk is szokássá érett a tojásdíszítés, arról egy 1759-es zalavári perirat tanúskodik: „az Iskolában járó Gyermekek egyikének a többi közül hímes Tojása lévén...” - s Györgyi Erzsébet megszakítja az idézetet, hogy hozzáfűzze:- A periratban szereplő dátum természetesen nem a kezdeteket jelöli. A tojáshímzés és a húsvéti tojás ajándékozása a XVIII. század derekán már régen virágzó szokás lehetett. Egy Hunyad megyei birtokos nemes, Hortobágyi György, 1740 és 1759 között vezetett számadáskönyvében a receptet is leírja: „Húsvétkor amidőn azt akarad, hogy a Tajás oly formán maradgyun, mintha ki metczették Volna a virágokat az hajan, igy bánnyál: viasszal az mint szokták rajzaid meg a tajást, azután eczetbe, vagy Káposzta lévben tárcsád négy óráig, azután mosd le a viaszát és fejér metczet formán látszik, s marad.” * Forró, olvadt viasszal rajzolja a tojást Szuromi Imréné Szentendrén. Biztos kézzel fogja, gyorsan és határozottan vezeti a gicét, ezt a tollszár formájú eszközt, amelynek végén nem írótól!, hanem csövecskében végződő tartály van. Apró a tartály, kevés viaszt fogad be, ezért gyakran tölti újra a villanymelegítőn álló serpenyőből. De még így is szaporán halad. Fehér a tojás héja, fehér a viasz is, de azért jól látni, hogy a vízszintes és függőleges osztásvonalak meghúzása után hogyan alakulnak ki az „indás rózsa”, a „szegfű” vagy a „tölgylevél” körvonalai.- Hogyan lesz valakiből tojásfestő-kisiparos?- Még gyermekkoromban kezdtem Cegléden. Anyukám húsvétra mindig festett tojást, később én is segítettem neki, amikor pedig már nagyobb lettem, a barátnőimmel festettük együtt a tojásokat. Utána hosszabb szünet következett, hisz mint műegyetemistáknak nemigen jutott időnk a tojásfestegetésre. Zalaegerszegen, egy tervezővállalatnál kaptam állást, és egyik kolléganőm megtanított a viaszolásos technikára, amit ő még a nagyapjától lesett el. Akkor megtetszett a dolog, és azóta is csinálom. Egy ideig csak kedvtelés volt a tojáshímzés, majd keresetkiegészítő foglalatossággá lett, húsvéttól pedig - ekkor telik le a gyermekgondozási segély három esztendeje - tojásfestő-kisiparos válik Szurominéból. Amikor faggatom, nem sajnálja-e eredeti hivatását, gondolkodás nélkül rávágja: -Tulajdonképpen nem... A keze beszélgetésünk közben sem pihen, és ahogyan a tojásokon kerekednek ki a formák, úgy állnak össze szavaiból a foglalkozásváltás indítékai:- Férjhez mentem, szültem négy gyereket... Négyszer estem ki két-három évre a munkából... Amikor Egerszegről Szentendrére költöztünk, a tervezői munkának is vége szakadt... Műszaki előadó, azaz hivatalnok lettem a tanácsnál. És a pénz... A gyermekgondozási segély 1700 forint, a családi pótlék 5500 körül lehet, a volt férjemtől - két éve váltunk el - kapok havi ötezret. Ebből, meg amit a tojásfestéssel keresek, élünk hatan, a négy gyerek, a nagyikám meg jómagam. És ha csak megélni kéne! De ruházkodni is kell. A gyerekcipő, gyerekruha pedig január elseje óta drágább, mint a felnőtteké. És mindig adódik valami váratlan kiadás is.-Bár egész esztendőn át húsvét lenne! - fohászkodik egy nagyot. A tanácsnál havi öt-hatezerért csináltam azt az érdektelen, keserves munkát. Itthon meg: ellátom a háztartást, a gyerekeket, és emellett az ünnep előtti két hónapban megkeresek húsz-huszonötezer forintot. És ezt a munkát legalább élvezem. Mert öröm, ha elkészül egy szép tojás, amely másoknak is tetszik. A formákról A Néprajzi Múzeum gyűjteménye 3000 díszített tojásból áll, legrégebbi darabjai a múlt század hatvanas éveiből valók, és a magyar anyagot szép számú cseh, délszláv, román, szlovák és ukrán példány egészíti ki. Mód van tehát a különféle technikák, formák és minták öszszehasonlítására, miközben Györgyi Erzsébet a díszítési eljárásokat magyarázza:- Erre erős savba mártott tollal írták a mintát... Erre egy szép rajzú levelet kötöztek, aztán tették be a festékbe. A fedetlenül maradt rész sötétebb, a levéllel fedett meg világosabb lett... A karcolt és a viaszolt tojást az avatatlan szem is könnyen megkülönbözteti. A viaszolás a falusi nők kedvelt díszítő módszere, a karcos eljárást inkább a városi férfiaké. Viasszal többnyire geometrikus formákat és virágdíszítményeket hímeznek; pengével, tűvel viszont arcképeket, embervagy állatalakokat, épületeket, versikéket, hosszabb ajánlásokat karcolnak a színezett tojáshéjra. Egy szepességi karcolt piros tojáson például ezeket olvasom: „...fáj a szívem, jaj de fáj, hogy te engem, barna kislány, elhagytál ...” Ez a tojás itt, a nagy-nagy fiók kicsiny rekeszében, 78 esztendőn át híven megőrizte a reá bízott üzenetet. A tojáshímzés szezonjában Szurominé nemcsak süt-főz az apró konyhában. A villanytűzhely és a hűtőszekrény között, közvetlenül az ablak alatt, barkácsolt asztalka áll. Ez a műhely. A keze alól kikerülő tojások legtöbbje négyszínű. Legelőször az osztásokat és a minták körvonalait rajzolja ki a gicével, azt te-23
