Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-04-08 / 7. szám

Munkácsy Mihály (1844-1900) hármasképének első két darabja, a Krisztus Pilátus előtt (1881) és a Golgota (1884) Philadelphiában, a Wanemaker Áruházban kapott helyet. A képeket, a Wanemaker-alapítvány felszámolása során, 1988. február 24-én elárverezték. Az egyiket a New York-i Pannónia Galéria magyar származású tulajdonosa vásárolta meg 47 500 dollárért, míg a másik egy kanadai műgyűjtő tulajdonába került. Mind ez, mind az alacsony ár, sokak megrökönyödését váltotta ki. A trilógia harmadik jelenete, az Ecce homo (1896), a debreceni Déri Múzeum féltett kincse, legnagyobb látványossága.

A Párizsban élő fiatal Munkácsy 1878-ban kötött szerződést egy nagystílű műkereskedővel, Kari Sedelmeyerrel. Együtt töprengtek 1897 tavaszán valami nagy történelmi témán, amikor Sedelmeyer felvetette a Krisztus-kép ötletét. „De hiszen ez egy szentkép lenne, amit már ezerszer megfestettek. Hogyan lehetne e tárgyban valami újat alkotni?” - emlékezett a művész kétkedésére Sedelmeyer. Végül is 1881 tavaszára elkészü't a nagyméretű (417x636 cm-es) Krisztus Pilátus előtt. Egyik első látogatója - még Munkácsy műtermében - Ernest Renan (1823- 1892) vallástörténész volt, akinek Jézus élete című könyve hatott Munkácsyra. A látogatást még Maupassant is érintette Bel-ami című regényében, s részletesen írt a szenzációs párizsi bemutatóról, amely Sedelmeyer La Rochefoucauld utcai palotájában volt. A képet októberig 300 ezer ember nézte meg.

Budapesten a művet 1882 februárjában mutatták be. A Műcsarnok „templommá változott”: egy hónap alatt közel 80 ezer ember csodálta meg a hatalmas festményt. A művészt nagy ünneplésben részesítették, a főváros díszpolgárává fogadták.

Munkácsy 1881-töl szakadatlanul dolgozott a második képen, a Krisztus a Kálvárián (Golgota) című alkotásán. Sedelmeyer külön pavilont építtetett palotája udvarán, s ott helyezte el a két nagy Krisztus-képet. 1884. április 25-én volt az ünnepélyes bemutató, míg a másodbemutatóra - Munkácsy kérésének megfelelően - Budapesten került sor, 1884. szeptember 1-jétől. Hat hét alatt 92 ezer látogatója volt a Műcsarnoknak.

Amerikába 1886-ban hajózott át a Krisztus Pilátus előtt. Munkácsy amerikai kapcsolatai régi keletűek voltak. 1871-ben került az újvilágba a párizsi szalon aranyérmes képe, a Siralomház, ezt követték portréi, szalonképei; a Walter, a Hilton a Vanderbilt gyűjteménybe -, a Milton a New York-i Lenox könyvtárba került.

Sedelmeyer áthajózott a képekkel, köztük a Krisztus Pilátus előttel, s Munkácsy követte őt novemberben. Mint felesége írta: „A kiállítás két órája nyílt meg és a Rochefoucauld utcai jelenetek nagy megelégedésemre megemlítődtek.” November 25-én erről számolt be: „Hétfőn utazom, hogy egy kis körutat tegyek Washigtonba, Philadelphiába, hogy megnézhessem a városokat és az én Siralomházamat.” Ekkor készitette el a magyar származású újságkirály hitvesének, Pulitzer Józsefnének arcmását is. Pulitzer volt a Munkácsy-ünnepségek egyik irányítója s lapjai révén legfőbb népszerűsítője.

Egy évvel később a Golgota is Amerikába érkezett. A két hatalmas Krisztus-képet a képek vándoroltatásában is részt vevő kereskedő, John Wanemaker vásárolta meg.

Sedelmeyer gondoskodott arról, hogy Munkácsy elkészítse a két Krisztus-kép vál-1

tozatait, kicsinyített másolatait. Ezeket később a magyar állam megvásárolta, s ma a Nemzeti Galériában láthatók. Nem igy történt a harmadik művel, az Ecce homóval. Ennek nincs reprodukciója és nincs Amerikában változata.

Az történt, hogy Munkácsy árfolyama mélyen zuhant a múlt század végén, nemcsak Európában, Amerikában is. Sedelmeyer nem újította meg a szerződést 1888-ban. Munkácsy betegsége elhatalmasodott. A csodával határos módon, ereje végső megfeszítésével festette meg élete utolsó nagy vállakózását.

1896-ban, nagybetegen fejezte be a nagyméretű Ecce homót. Először az ezredéves kiállítás alkalmával, Budapesten, az Andrássy út végén - a Bellevue nevű mulató udvarán kis, görög templomszerű pavilonban állították ki. Munkácsy maga mutatta be művét a királynak és kíséretének. Wlassics Gyula miniszter kérésére azt tervezte, hogy hazatér mint a magyar képzőművészet felügyelője. Erősödő magyar kapcsolatait jelezte már előbb a párizsi magyar egylettel való kapcsolata, a Honfoglalás megszületése, valamint az Ecce homo eddigiektől eltérő, magyar szignója: Munkácsy Mihályként írta alá a képet.

1896-ban a magyar sajtóban szinte csak dicshimnusz volt olvasható, azonban vásárlója nem akadt, így 1898-ban Londonban, 1899-ben Dublinban állították ki a képét. Itt látta meg egy 17 éves ír fiatalember, James Joyce, aki részletes kritikát írt róla, hangsúlyozva a festmény drámai erejét, a jellemző nagyságát. Ezt követően Amerikába vándorolt a kép, amely egy angol társaság tulajdo-16