Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-04-08 / 7. szám
I Az állam és az egyházak Beszélgetés Sarkadi Nagy Barnával, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettesével A magyar egyházpolitikára már jó ideje elismeréssel tekint a nemzetközi közvélemény. A figyelmet feltehetően azzal hívta fel magára, hogy sikerült bizonyítani: társadalmunkban nem kényszerülnek az egyházak semleges, vagy ellenzéki szerep vállalására, hiszen lehetőség kínálkozik alkotó párbeszédre és együttműködésre. Paskai László esztergomi érsekprímás beiktatása alkalmával tartott homiliájában a következőket mondotta: „Több évtizede történt az az eredményes párbeszéd, amely az állam és az egyház közötti rendezett kapcsolatokat eredményezte. Ezt a folyamatot kell nekem is továbbépítenem az elődök nyomdokain haladva. Az állam és az egyház közötti kapcsolatban is a párbeszéd az a járható út, amely a kölcsönös megbecsülés alapján eredményesen szolgálja közös céljaink munkálását, társadalmi életünk fejlődését, népünk javát és további felemelkedését, ezzel együtt az egész világ békéjének biztosítását.” Bartha Tibor nyugalmazott református püspök pedig így nyilatkozott: „Az emberiség történetének legválságosabb időszakát éli, és ilyen próbáló időben az első parancs a még szorosabb összefogás.” E két nagy tekintélyű egyházi személyiség által kifejtetteket kívántuk összevetni az állam képviselőjének véleményével. Sarkadi Nagy Barnát arról kérdeztük, hogyan látja az állam és az egyház kapcsolatát, az egyházak szerepét a mai magyar társadalomban. A magyar állam és az egyházak kapcsolatát konszolidáltnak mondjuk. Ez azt jelenti, hogy egyáltalán nincs rendezetlen kérdés az állam és az egyházak között?- Én másképp fogalmaznék. Nem nevezném rendezetlen kérdésnek azokat az ügyeket, amelyek még megoldásra várnak. Ilyenek mindig is voltak és lesznek a jövőben is. Nagy figyelmet fordítunk arra, hogy az egyházak részéről felmerülő új gondolatokat és javaslatokat - amennyiben azok valóságos társadalmi igényeket tükröznek - meg tudjuk oldani. A katolikus egyház kezdeményezésére vetődött fel például az, hogy bővíteni kellene a hitoktatás formáit, vagyis a meglévő iskolai és templomi hitoktatás mellett, a plébániákon is jó lenne a hitoktatást bevezetni. Egyházi kezdeményezésre történt a betegápolással, gondozással foglalkozó női szerzetesrend létrehozása, és a világiak papi szolgálatának engedélyezése is.- Ha már a megoldásra váró kérdéseket említette, kérem beszéljen a magyarországi szekták és az állam kapcsolatáról is.- Mindenekelőtt a szóhasználattal szállnék vitába. A szekta szó pejoratív értelmű, ezért én nem nevezem a Magyarországon törvényesen elismert és törvényes keretek között működő vallási felekezeteket szektáknak. Még akkor sem, ha korábban, például a második világháború előtt ezek egy részét, így az adventistákat, a baptistákat, a pünkösdistákat tényleg szektáknak nevezték, működésüket tiltották, sőt üldözték. Ma viszont, jog szerint egyenrangú felekezetekként működnek a nagy egyházak mellett. Az én fogalmaim szerint szekták csak azok a vallási csoportok, amelyek nem ismerik el törvényeinket és ezért - kizárólag ezért - nem kapták meg tevékenységükhöz az állam engedélyét. Itt elsősorban a Jehova tanúit említeném. Ám a jehovisták vezetőivel is évek óta folytatunk tárgyalásokat, és őszintén reméljük, hogy a még vitatott kérdésekben hamarosan dűlőre jutunk.-Igaz, hogy terjedőben van a vallásosság?- Erre nem könnyű válaszolni, hiszen hazánkban - az alkotmány szellemében - az emberek világnézetét, vallásosságát magánügynek tekintjük. Nem áll tehát rendelkezésünkre semmiféle hivatalos felmérés erre vonatkozóan. Utoljára 1947-ben volt olyan népszámlálás, amikor a kérdések között szerepelt, hogy ki milyen felekezethez tartozik. A szociológusok szerint az egyházi szertartások, a keresztelés, egyházi esküvő és egyházi temetés arányával is mérhető a vallásosság terjedése. Ezek az adatok viszont inkább stagnálásra, mint emelkedésre utalnak. Kétségtelen azonban, hogy egyféle növekvő érdeklődés megfigyelhető az egyházak iránt, ez azonban nem feltétlenül az aktív vallásosság terjedésével azonos.- Hogyan vélekedik az egyházak karitatív tevékenységéről, amely az utóbbi időben ugyancsak fellendült?- Tisztelettel és megbecsüléssel tekintek erre az értékes munkára. Fenntartanak az egyházak kórházakat, időseket és fogyatékos gyermekeket ápoló intézményeket és egyre többet tesznek a kábítószer-élvezet, az alkoholizmus megfékezéséért, a család- és ifjúságvédelemért. Mindezen túl részt vállalnak az idősek otthoni gondozásából és örvendetes, hogy mind a katolikus, mind a református egyház telefonos lelkisegély-szolgálatot is fenntart. Mindez rendkívül fontos tevékenység, amelyet nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is támogatunk.- Miként alakult az egyházi iskolák helyzete az elmúlt évtizedekben ? V- Amikor Magyarországon számos egyházi rendet feloszlattak, olyanok működhettek tovább, amelyek hagyományosan tanító rendek voltak. A bencések, a ferencesek, a piaristák tartanak fenn középiskolákat, és van középiskolája a református és a zsidó egyháznak is. Ézek az oktatási intézmények jó színvonalon működnek, amely azon is lemérhető, hogy az ott végzett fiatalok legalább olyan arányban nyernek egyetemi, főiskolai felvételt, mint más jóhírű fővárosi iskolák tanulói. Természetesen az egyházi iskolák működéséhez is hozzájárulunk anyagiakkal.- Gyakran hallani mostanában arról, hogy bizonyos egyházi tulajdonban lévő műemlékeinket külföldről származó anyagi forrásból újítják fel...- Az egyházi kezelésben lévő csodálatos műemlékeink egyúttal nemzeti kincseink is, amelyeknek fenntartásához, megőrzéséhez nyújtunk anyagi támogatást. Emellett természetesen szívesen vesszük az egyházakkal együtt a külföldről érkező segítséget. Nemrég például a Dohány utcai zsinagóga ügyében bontakozott ki nemzetközi összefogás, amely sikerrel kecsegtet. A múlt év őszén ugyanis megalakult New Yorkban az Emanuel-alapítvány nevet viselő segélyszervezet, amelynek egyik fő célja páratlan értékű műemlékek megmentése. A magyar állam kész olyan összeget felajánlani a zsinagóga fölújítására, amekkora majd a külföldi gyűjtésből származik. Ez egyébként valamennyi külföldi gyűjtésre érvényes, például a budapesti Szent István bazilika renoválására érkező külföldi segítségre is.- Köztudott, hogy az egyházak széles körű külföldi kapcsolatokkal rendelkeznek. Hogyan ítéli meg ennek jelentőségét?- Napjainkban egyre nagyobb szerepet kapnak az ország nemzetközi kapcsolatrendszerében a nem hivatalos kapcsolatok, tehát azok, amelyeket különböző társadalmi szervezetek, rétegek, csoportok, egyének tartanak fenn. De nézzük az érem másik oldalát is! A magyar egyházi személyiségek - bizonyára tevékenységük elismeréseképpen - egy sor nemzetközi egyházi szervezetben töltenek be vezető tisztséget. Csak néhány példát említenék: Tóth Károly református püspök a Keresztyén Békekonferencia elnöke, a közelmúltban elhunyt Káldy Zoltán evangélikus püspök a Lutheránus Világszövetség elnöke volt, ugyancsak vannak magyar papok fontos pozíciókban az Egyházak Világtanácsában, a Reformátusok Világszövetségében. Nyilván ezzel függ össze, hogy az utóbbi esztendőkben szívesen választják hazánkat az egyházi szervezetek nemzetközi rendezvényeik színhelyéül. Nálunk tartotta 1984-ben világkongresszusát a Lutheránus Világszövetség, a múlt évben nálunk tanácskozott a Zsidó Világkongresszus Végrehajtóbizottsága, jövőre pedig Budapesten ül össze a Baptista Egyház Európai Kongresszusa. ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA FOTÓ: GÁBOR VIKTOR 11
