Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-04-08 / 7. szám
Dániában körülbelül 2500 magyaréi. 1956 után az ország ezer embert fogadott be. Közülük két-háromszázan elmentek, de időközben újak is jöttek. Miután a magyar közösség viszonylag kicsi, érthető, hogy az itt élők számon tartják egymást és különös figyelemmel, büszkeséggel követik azok sorsát, akik a művészetek területén értek el szép sikert Dániában. * Vető Tamás a nemzetközileg magasan jegyzett karmesterek közé tartozik. Huszonegy éves volt, amikor 1956-ban Párizsba érkezett. Ott folytatta, ahol abbahagyta: Buda-Vető Tamás karmester pesten a Zeneművészeti Főiskola karvezetöi, majd karmesterképző kurzusán tanult - Párizsban pedig a konzervatóriumban Nadia Boulanger tanitványa lett. „Csodálatosan szép időszak volt - emlékezik -, de mégsem lehetett jól élni, sok volt a klikk. ” Svédországba szeretett volna kerülni; leveleket írt mindenfelé. „Fiatal karmester vagyok, korrepetítori állást keresek... ”A Stockholmi Operából érkezett válasz. A kipróbálás, a bemutatkozás sikerült, de nem maradhatott, ugyanis nem kapott vízumot. A svéd kollégák azonban nem hagyták cserben. Levelet írtak a koppenhágai társintézménynek: nem tudnák-e szerződtetni a fiatalembert? Tudták. Kapott egy kis fizetést és még kisebb ösztöndíjat: volt korrepetitor, karigazgató, majd karmester. A karrier gyorsnak ígérkezett, 1958-ban már dirigált - ám legközelebb csak 1966-ban lépett a pulpitusra, amikor Guiseppe Patané helyett kellett beugrania. Persze azért a közbenső nyolc év sem múlt el eseménytelenül. Sok más helyen lépett fel, és Prisme néven tíztagú kamaraegyüttest alakított modern zene játszására. 1981-ben Vető Tamás az NSZK-beli Mannheimbe szegődött, az ottani híres zenekar első karmestere lett. „Izgalmas dolog volt, Mannheimben nemzetközi társaság jött össze.” Visszatérve Dániába, a hetventagű odensei szimfonikus zenakar vezető karmestere lett. „Kicsi és lelkes zenekar” - mondja róla. Nemrégiben szépen gyarapodott az együttes: új 1500 személyes koncerttermet kaptak. Nagy sikerként jegyzik Mozart-felvételüket (aranylemez!), a dán szerzők közül pedig elsősorban a romantikus Carl Nielsent játszszák szívesen. Az odenseiek turnéznak szerte Európában, nemrég a Szovjetunióban és Spanyolországban jártak. A vezető karmesternek van azonban egy álma, egy eddig beteljesületlen kívánsága, úti célja. Szeretné elhozni a zenekart Magyarországra. Amíg ez sikerül, addig is eredményesen közvetít a két kultúra között. Dániában népszerűsíti a kortárs magyar zenét, Kurtágot, Balassát, Jeneyt - Pestre pedig a modern dán szerzőt, Per Noergardot hozta el. A Liszt-évfordulóra a helyi egyetem férfikarának a Rekviemet tanította be. Vetőt Dániában ma egyértelműen dánnak tartják. „Régebben még hozzátették, hogy magyar származású, de mostanában már ez is elmarad. Néha lehagyják a nevemről az ékezetet, de én ezt nem engedem. Az ékezetért mindig harcolni fogok.” Az elszántságban nyilván csak erősíti, hogy gyakran lép fel magyar közönség előtt. A koppenhágai Dán-Magyar Filmklub műsorfüzeteiben többször is szerepel a neve. * Eszterhás Péter neve ugyancsak ismerősen csenghet a kultúrában jártas dánok számára. A középkorú, de ifjú, bohém küllemű férfi azon kevesek közé tartozik, akik nem csupán két kultúrában jártasak, két kultúrában élnek, hanem arra is képesek, hogy két kultúrában alkossanak értéket. Eszterhás magyarul szép verseket ír és számos műve jelent meg dánul. Természetes hát, hogy őrá még ezen kívül is közvetítő szerep hárul - amit nagy örömmel végez. Lefordította például dán nyelvre Örkény Tóték című darabját és egy sor hangjátékot (Melyeket? „Jaj istenem, a nevek...” - mondja.) Nyilvánvaló, ha valaki 1956-ban azt mondja az akkor 16 éves fiúnak, hogy valamikor Dániában híres szerző lesz, legalábbis vicces őrültnek nézi. De hát az élet néha messzebb repít, mint a fantázia. Eszterhás dániai színházakban jelenleg évente három darabot rendez, a rádióban négy-öt művet, a televízióban pedig egy-kettőt. 1958-ban Arhus városának színházi iskolájába került. „Mindig színész akartam lenni - mondja már 10 éves korom óta készültem erre a pályára. ” Eszterhás Péter író Ezután a színházi főiskola három éve következett, majd a világot jelentő deszkák. 1969-ig volt színész, de közben - 1967-től - már rendezett is, és underground színházat csinált. 1969-ben kapta meg az első koppenhágai szerződést. Felhagyott a színészettel. „ Beindult az üzlet, azóta csak rendezek. ” Budapesten gyakran megfordul. Nemrégen egy dán írónő darabját hozta el magával, Lábnyomok a fövenyen címmel a Magyar Rádió mutatta be, szép visszhangja volt. Eszterhás szeretne megpróbálkozni Magyarországon is színházi rendezéssel, de mint mondja: „A szakmába nagyon nehéz kívülről belépni. Dániában sokkal könnyebben rúgok labdába.” * Ősz Ilona - akárcsak Vető - a nevéért küzd, kettős értelemben. Először is errefelé nem egy /-lel, hanem kettővel Írják, Illonának („nem győzöm kihúzni az egyik 1-t”). Másodszor pedig a fiatalasszony valójában most van úton afelé, hogy igaz hírnevet szerezzen magának. Az eddig megtett utat kísérletezések, színházi díszletek, nagy sikerű kiállítás, könyvillusztrációk jelzik. A fiatal festőművésznő Koppenhága közelében, Virunban él. Otthonának falait harsány színű, de valahogy mégis szomorúságot árasztó nagy vásznak, lemezek uralják. Nem tévedés, lemezek: Ősz Ősz Ilona festő . 6
