Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-03-18 / 6. szám

PETŐFI SÁNDOR

Távolból

Kis lak áll a nagy Duna mentében; Oh mily drága e lakocska nékem! Könnyben úszik két szemem pillája, Valahányszor emlékszem reája.

Bár maradtam volna benne végig!

De az embert vágyai vezérlik; Vágyaimnak sólyomszárnya támadt, S odahagytam őslakom s anyámat.

Kínok égtek a szülőkebelben,

Hogy búcsúmnak csókját ráleheltem; S kínja lángi el nem almának Jéggyöngyétől szeme harmatának.

Mint ölelt át reszkető karával!

Mint marasztott esdeklő szavával! Oh, ha akkor látok a világba;

Nem marasztott volna tán hiába.

(Részlet)

17