Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-03-04 / 5. szám
KÉSZÜLÜNK AZ OLIMPIÁRA A Magyar Olimpiai Bizottság december 21-én hozott egyhangú határozata, amellyel elfogadta a XXIV. nyári olimpiai játékokra szóló meghívást, alaposan felgyorsította az eseményeket. Az olimpiára készülő versenyzők edzőtáborokban töltötték az év első heteit. Az elmúlt esztendő legjobb sportolóit pedig, ezúttal első ízben, a Budapest Sportcsarnok zsúfolt lelátói előtt, nagyszabású erőfesztivál és színes műsor keretében köszöntötték, ahol ugyancsak sok szó esett az olimpiai játékokról. Az elmúlt évi sikerek nyomán érthetően bizakodó nyilatkozatok hangzottak el, s elhatározták, hogy az olimpia magyar érmeseit hasonló műsorral ünnepük majd a játékok után. A kiutazó csapatok is alakulnak, formálódnak. A küldöttségbe olyan versenyzők kerülhetnek, akik jó esélylyel pályáznak a döntőbe jutásra, és csapatok, amelyek kivívták a jogot az Olimpiai szereplésre. De olyan utánpótlás korú, kiemelkedő szorgalmú és tehetségű sportolók kiküldését is tervezik, akik eddigi nemzetközi szereplésükkel már igazolták képességeiket, s ennek alapján az olimpián is tisztes helytállás várható tőlük, s a részvétel tapasztalatai meggyorsítják fejlődésüket. De hogyan is állunk az egyes sportágakban? Elsőként azokat a sikeres magyar sportágakat vettük sorra, amelyekben a Magyar Olimpiai Bizottság a hagyományok és a jelenlegi eredmények alapján teljes csapat kiküldését tervezi. BIRKÓZÁS (kapitány Hegedűs Csaba, aki 1972-ben a magyar sport századik olimpiai aranyérmét nyerte). Az 1986 őszén, Budapesten rendezett világbajnokság során Komáromi leléptetése miatt kínos ellentét alakult ki a nemzetközi és a magyar szövetség között. Ezt az ellentétet sikerült rendezni, ami ebben a pontozásos sportágban rendkívül fontos volt. A múlt esztendőben elért eredményeink elmaradtak a korábbiaktól, s ebben néhány versenyző, főleg a nehézsúlyú többszörös világbajnok Gáspár Tamás sérülése is közrejátszott. Komáromi Tibor (82 kiló) nagyszerű teljesítménnyel lett világbajnok, Major Sándor (90 kiló) pedig ezüstérmes a kötöttfogásban. Szabadfogásban ezzel szemben mindössze egyetlen hatodik helyet sikerült szereznünk, Bíró Sándor (48 kiló) révén. A két fogásnem versenyzőinek felkészültsége között változatlanul nagy a különbség, s a szabadfogásúak még az olimpia előtt hosszabb külföldi edzőtáborozáson vesznek részt, hogy hátrányukat „ledolgozzák”. CSELGÁNCS (vezető edző: Keserű József). Az utóbbi két esztendő világsikerei során mind a hót súlycsoportban sikerült az olimpiai kiküldetéshez megfelelő eredményt elérni. A csapat a korábbi junior világbajnokságokon jól szerepelt fiatalokkal frissült fel. Az elmúlt esztendőben azonban csak Bujkó Tamás (65 kiló), valamint Dubovszky Károly (plusz 95 kiló) szerzett harmadik, illetve ötödik helyezést világ-, illetve Európa-bajnokságon. KAJAK-KENU (kapitány: Parti János olimpiai bajnok). A derék ka-FOl’d: KOPPÁNY GYÖHGY jakosok az elmúlt három évben elért eredményeikkel is megőrizték helyüket a világ élvonalában. A világbajnokságokon 17 érmet (9 aranyat) nyertek. Kiemelkedően szerepeltek 1986-ban Montreálban, ahonnan öt első helyezéssel tértek haza, s egyben a nemzetek nem hivatalos pontversenyében is az első helyen végeztek. A fiatalítás teljes sikerrel járt, hiszen Csípés Ferenc jelenleg a világ egyik legjobb kajakosa. Kenuban az élmezőnyhöz tartozik az egy évet pihent Vaskuti István és Sarusi Kis János, de már mögöttük is újabb fiatalok pályáznak a válogatottságra. A magyar kajakosok az elmúlt három évben rendezett világbajnokságokon két aranynál alább nem adták, hasonló bravúrra készülnek Szöulban is. ÖTTUSA (kapitány: Török Ferenc, kétszeres olimpiai és többszörös világbajnok). A magyar csapat 1987- ben tizenkét hosszú év után lett ismét világbajnok. A már 1986-ban világbajnokságot nyert Mizsér Attila, a pácba/tőrvívásban is válogatott Fábián László és a fiatal Martinék János nagyszerű együttest alkotva, emlékezetes küzdelemben végzett az első helyen. A magyar tusázók tudá-4 Mizsér Attila már kétszeres világbajnok, az egyik aranyat az egyéniben, a másikat pedig csapatban nyerte az újpestiek kiváló öttusázója suk, szorgalmas felkészülésük alapján Szöulban is aranyra, elsőségre pályázhatnak. SPORTLÖVÉSZET (kapitány dr. Hammerl László, az 1964-es tokiói olimpia aranyérmese). Az dlimpiai bajnok orvosból lett halk szavú kapitány irányításával a sportlövők — bár korábban is aratták értékes, szép sikereket, elsősorban Prokop Sándor, Halassy Gyula és Takács Károly egykori olimpiai győzelmeire gondolunk — állandósították jó szereplésüket. Az utóbbi időszakban nem ért véget világverseny magyar győzelem nélkül. így csak a koronglövő számokban, valamint a női légpisztolyban nem sikerült megszerezni a részvételi jogot. Az elmúlt évben Záhonyi Attila (kisöbű sportpuska) és Papaniitz Zoltán (légpisztoly) nyert aranyérmet, de Fórián Éva — Hammeri kapitány fiatat felesége — ugyancsak a viliág legjobbjainak egyike. SÚLYEMELÉS (kapitány: Ambrus László). Néhány kiemelkedő képességű versenyző, mint elsősorban a világbajnok Barsi István (82,5 kiló), a világranglista-vezető Szanyi Andor (100 kiló) valamint Jacsó István (110 kiló) kiváló szereplése és a többiek felzárkózása révén kiváló csapat formálódott. Ennek köszönhetően a magyar együttes, a bolgár és a szovjet gárda mögött, az előkelő harmadik helyet foglalta el a legutóbbi két világbajnokság nem hivatalos pontversenyében. Az eredmények javulásához a szakvezetésben történt változás is hozzájárult. Ambrus László, a volt válogatottból lett szakvezető több újítást vezetett be. A felkészülés során mind jobban támaszkodott a tudományra, s a modem technika vívmányaira. TORNA (vezető edző Bordán Dezső a férfiaknál és Lukács József a nőknél). A férfi- és a női csapat a Rotterdamban rendezett világbajnokságon elért hatodik, illetve hetedik helyezésével biztosította részvételi jogát az olimpiai játékokon. A férfiak hatodik helye, valamint Borkai Zsolt lólengésben elért világbajnoksága, a nyújtón szerzett bronzérme, az egyéni összetettben elfoglalt szenzációs ötödik helyezése azt jelzi, hogy Bordán Dezső csapata változatlanul a világ élmezőnyéhez tartozik. Ugyanúgy, mint Magyar Zoltán pályafutásának időszakában, amikor a ferencvárosi tornász a lólengésben a Magyar-vándor elnevezésű gyakorlatával két olimpián is diadalmaskodott. A hetvenes évek elejétől változtak az erőviszonyok, hiszen a felszabadulást követő időszakban, a szaltókirály, Pataki Ferenc londoni győzelmét követően, főleg a gyengébb nem magyar képviselői jeleskedtek az élvonalban. Gondoljunk csak Keleti Ágnes, Köröndi Gréti és társnőik sikereire. A nők hetedik helye a nemzetközi élmezőnyhöz való felzárkózás kezdetét jelenti. VlVÁS (a kapitányi teendőket Kovács Tamás főtitkár, a hatszoros olimpiai aranyérmes, volt világbajnok fia látja el). Az olimpiai szereplést tekintve a legsikeresebb magyar sportág, amelynek képviselői eddig 30 arany-, 17 ezüst- és 21 bronzérmet nyertek. Kovács Tamás csak 1986 vége óta tevékenykedik kapitányként. Elődje Kulcsár Győző, a sikeres párbajtőrvívó ugyanis külföldre szerződött. Elsősorban a központi edzések számát növelte, és igyekezett a versenyzők magatartásán, küzdőszellemén változtatni. A Lausanne-ban rendezett világbajnokságon mindennek már némi eredménye is mutatkozott, hiszen a női tőrcsapat aranyérmes, a kardvívó Nébald György második, a sokat fejlődött fiatal tőrcsapat pedig kellemes meglepetésre harmadik lett. A tőrözők ezt megelőzően 1970-ben szereztek utoljára érmes helyezést, amikor Kamutiék a második helyen végeztek Ankarában. Az olimpiai játékokon minden bizonnyal teljes csapat indul, de ehhez a párbajtőrvívóknak az elkövetkezendő Világ Kupa-versenyeken kiemelkedő eredményeket kell elérniök. A várható szereplést illetően a női tör-, a férfi- és a kardcsapat érmes helyezésre esélyes, az egyéniben pedig Jánosi Zsuzsa és Stefanek Gertrud, a kardvívó Nébald György és Gedővári Imre, valamint a tőrvívó Érsek Zsolt képes kimagasló eredményre. VAD DEZSŐ 23
