Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-03-04 / 5. szám
J)if 240 iTdhrtg«? Familie $cf>át2«l. Sartyolomctfufi Schabe! H759 5cmiel 5cbditd 1732-<799 Ondreas 5cbdh?el 1772-1822. (Soitütb 5cl)dbcl 1775-«Ob. $arl 5c))<ta«l 1806-Äustav üdolf 5d)obel 1819 * 1873. £uiWtg ^nedncl) Sdjäbel 1871 -1941. 5cJ)dbel Öo2scf 1912- ij) 5cl)dfeel%Äef£qjosl947* % $ufsá)mitdtmisbtr Ä^u/sclwiedemister & öufsdpniedenmsttr 3.5ufccbrcbcienrei&ler 3.5ufscbn?ied«vei$t«r 3.6uf5c))micdc»mster ScI}l0S5ermiiter Jßafatosirtestir in ©w?5 inOedtttburg m Otdenbürg. in Oedwburg ui Oedenburg in Oedcnburg in (kiirts Äösjwgen 5 1. Részlet a múzeumi kiállításról 2. Nagy Sándor szíjgyártó munkapadjánál 3. Nagy Sándor sallangos lószerszáma és munkagépe a kiállításon 4. A Schatzel-családfa , 5. Fodor Karoly kádármester 6. A Schätzet lakatos dinasztia mai képviselője, József, műhelyének kapuja előtt FOTÓ: FÉNYES TAMAS kézművesség ez idő tájt már fogalom volt Közép-Európában. Ezt bizonyítja, hogy a kézműves szakszótár még az Alföldön is német. A céhrendszer kezdetben elősegítette, később merevsége miatt gátolta az ipar fejlődését — emiatt is szüntették meg őket. Helyettük a 19. század végén ipartestületek alakultak, s ettől kezdve újra nagyobb iramú a város fejlődése. A katasztrófa 1920-ban következik be Kőszeg életében — magyaráz-6 za Bakay Kornél. — Addig kereskedelmi csomópont volt, átkelő állomás, de ekkor az utakat lezárták, ezért Kőszeg elvesztette vonzáskörzetének közel jó háromnegyedét. 1945-ben pedig a németek kitelepítésével szinte teljesen eltűnt a helyi iparosság s persze az ötvenes évek gazdasági- és társadalomszemlélete sem kedvezett ennek a tevékenységnek. Több, mint húsz esztendeig szinte kihalt fészekként élt a város, egészen a legutóbbi évekig. BETELEPÜLŐK Nagy Sándor szíjgyártó munkáival a múzeum kiállításán ismerkedtem meg, holott ma is tevékeny mester ő, a város központjában lévő üzlete igen nagy forgalmú. Arrafelé sétálva burgenlandi rendszámú autókat láttam a kis bolt előtt. Ki hátizsákért jött, amit előzőleg javításra hagyott itt, ki pedig lószerszámot, iskolatáskát vett. — Nem vagyak tősgyökeres kőszegi — kezdi a bemutatkozást a mester. — Szegedről jöttem szerencsét próbálni, de el nem mennék innen. — Látom, van munkája bőven ... — Van, hála az Istennek. Ha szerencsém van, néha készíthetek szép lószerszámokat, sportszereket, de többnyire javításokat hoznak. — Mi lesz a műhellyel, ha ...? — Bizony, rövidesen nyugdíjba megyek. De a fiam is szíjgyártó, most ugyan az erdészetnél dolgozik. Néhány házzal arrébb olvasom egy táblán: Fodor Károly kádármester. A nagy, zárt kapu mögött kisebb-nagyobb hordók pöffeszkednek. Pincelejárat, műhely, lakás, minden a hordókkal teli udvarról nyílik. Előkerül a mester. Mutatóujjával a sapkáját bökdösi, amikor kiderül, csak egy kíváncsiskodó tévedt az udvarába. — Nein panaszkodhatok. Bőven van munka — ütögeti az egyik hordót — persze csak szezonban. Amúgy asztalosként dolgozom egy kisipari szövetkezetben. — A családban volt már kádármester ? — Az apám is az volt, csak nem itt, hanem Körmenden. Ide nősültem, az apósom is kádár. 250 ÉVES DINASZTIA A legendás kőszegi iparosdinasztiák közül a 250 éves múltra viszszatekintő Schátzel lakatos család portáját ma is megtaláljuk a városban. A kiállításon már megcsodálhattam, milyen míves darabok kerülhetnek ki a vashoz értő kezek alól. A Schátzel család helybéli krónikája 1721-ig vezethető vissza, amikor egy vándor kovácslegény érkezett Kőszegre és nem is ment tovább .. . Az üllőcsengés útbaigazít, a ház végében rátalálok a műhelyre, ahol Schátzel József és fia dolgozik. A legifjabb Schátzel még diák, ő lehet a családi hagyomány folytatója. A kovácsokat tagbaszakadt óriásoknak képzeltem és láttam eddig, de Schátzel József rácáfol erre a külsejével. Jót nevet, amikor ezt szóvá teszem, s az izmait mutatja. Nagy szeretettel, büszkén mesél az édesapjáról, akitől a mesterség fortélyait tanulta. Előkerülnék a családi fényképek is. — Mi díszítőkovácsolással foglalkoztunk — magyarázza —, apám a kovácsmesterséget magasabb szintre akarta fejleszteni, s ez sikerült is neki. Ö nagyon ápolta a hagyományokat, írta a családi krónikát, ragasztotta az albumba az újabb fotókat. Örülök, hogy megérhette a 250 éves családi jubileumot, erre az alkalomra készült ez a kiadvány, mutat egy díszes kötésű könyvet. Átvettem az örökséget, s ha fejleszteni nem is sikerült, szeretném legalább megtartani. — Ügy érti, hogy nem megy eléggé az üzlet? — öttagú családot nem tudok eltartani ebből a munkából, ezért kénytelen vagyok sok minden mást is csinálni. Az apósommal, aki háromszoros újító, egy kísérleti műhelyben dolgozom. — A díszműkovácsolás kiment volna a divatból? — A divat mindig az anyagi tehetségtől függően alakul. Kőszegen mostanában nem keresik a díszítőkovácsokat. A közelmúltban azonban az az öröm ért, hogy a szombathelyi bíróság épületében én készíthettem el a kovácsoltvas lépcsőkorlátokat. Micsoda érzés volt...! Schátzel József lapozgatja a családi krónikát, mutatja a szebbnél szebb munkákat megörökítő fotókat, újságcikkeket, elismerő okleveleket. — A nyolcadik generációt a fiam képviseli — mondja búcsúzóul. — Kedve, ügyessége lenne, csak munka is legyen hozzá. ZIKA KLARA 11
