Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-02-19 / 4. szám

KETTŐS FOCI JUBILEUM Az idei könyvhét egyik sporttár­gyú érdekességének a „Gyurka!. . . Gyurka!...” — című kötet ígérke­zik, amelyet Vándor Kálmán kollé­gánk, a Népszava sportszerkesztője írt dr. Sárosi György pályafutásá­ról. A mű két jubileum kapcsán is időszerű: egyrészt a Ferencváros lab­darúgócsapata 1937-ben Sárosi ve­zérletével nyerte meg a Közép-euró­pai Kupát, a római Lazio elleni iz­galmas csatában, másrészt a magyar válogatott 1938-ban nagyszerű já­tékkal jutott a Franciaországban rendezett harmadik világbajnokság döntőjéig, ahol azonban az olaszok­tól elszenvedett vereség után „csak” másodikok lettek Sárosiék. Ez a kü­lönben értékes második helyezés rendkívüli csalódást okozott a biza­kodó szurkolók körében. Nos, erre a két eseményre emlékezik az egykor oly köztiszteletben állt „Doktor”, aki a második világháború befejezése után, a negyvenes évek végén Olasz­országba távozott, és ott folytatta si­keres pályafutását. Tavaly ünnepel­te hetvenötödik születésnapját, s je­lenleg Genovában él. Van mire emlékeznie... Minde­nekelőtt például arra a hét gólra, amelyet azóta is fennálló rekordként, a csehszlovákok elleni válogatott­mérkőzésen lőtt Frantisek Planicka hálójába, akit pedig a világ legjobb kapusának tartottak. Ezen a mérkő­zésen alakult ki a pompás, később csak agytröszt néven emlegetett Cseh II., Sárosi, Zsengellér belső hármas is. Cseh II., az örök bohém Matyi, ördöngösen cselező összekötő a kék-fehérek csapatában, az MTK együttesében lőtte a gólokat. Meg­történt, hogy az ellenfél fél tucat já­tékosának kicselezése után még a kapust is becsapta, a gólvonalon le­állította a labdát, leguggolt és fejjel gurította hálóba a bőrt. A pályán művész, az életben víg kedélyű, s bizony sajnos könnyelmű ember volt. A baráti figyelmeztetésekre ne­vetve válaszolta: Ha meghalok, ír­játok a fejfámra, élt 30 évet, de jól!... Negyvenévesen kísértük utol­só útjára. A ferencvárosi Doktor má­sik társa Ábel, azaz Zsengellér Gyu­la volt ezen a csehszlovákok elleni mérkőzésen, aki az Újpestben ját­szott. Joggal sorolták a kontinens legjobb csatárai közé. Tökéletes tech­nikai felkészültség, taktikai érzék, ötletekben gazdag játék, nagyszerű irányítókészség és jó helyzetfelisme­rés jellemezte. A háború után ő is Olaszországban telepedett le, majd Ciprus szigetére költözött, rövidesen 75 éves lesz. Az agytröszt diadalának tartott mérkőzés után a válogatott még az osztrákokat is legyőzte Bécsben, s bár az 1938-as év kezdetén, tartalé­kos összeállításban, vesztett Lissza­bonban, minden szurkoló határozot­tan bízott a sikeres világbajnoki sze­replésben. Az utazók kijelölésével azonban sokan nem voltak elégedet­tek. Főleg azért nem, mert Dietz Károly, a korábbi rendőrfőkapitány­ból lett szövetségi kapitány mellőz­te Sárosi III. Bélát, a Doktor akkor 19 éves öccsét állítólagos tapaszta­latlansága miatt, másrészt Cseh Ma­tyit is itthon hagyta, egyes nyilatko-Sórosi György dr., egykori sikerei szín­helyén, az Üllői üti Fradi-pálya zöld gyepén... zatai szerint, fegyelmi okokból. A válogatott ennek ellenére Holland- India (6—0) és Svájc (2—0) legyőzé­se után a svédek ellen ökölvívó szak­­kifejezéssel élve kiütéssel nyert. A nagyszerű, 5—1-es siker után a Sza­bó (MTK) — Korányi I. (Ferencvá­ros), Bíró (MTK) — Szalay (Újpest), Turay (MTK), Lázár (Ferencváros) — Sas (MTK), Zsengellér (Újpest), Sárosi dr. (Ferencváros), Toldi (Fe­rencváros), Titkos (MTK) összeállí­tású csapat dicséretét zengte az euró­pai sportsajtó. A Paris Soir például így fogalmazott: „A magyarok bri­liáns játékukkal szétrobbantották a svéd csapatot...” -Ám a magyar táborban is bomba robbant. Dietz Károly az olaszok el­leni döntő mérkőzés előtt váratlan változásra határozta el magát. Ko­rányi Lajost, az erőteljes, gyors hát­... és évtizedekkel később élménybeszá­molón, a szurkolók kérdéseire válaszol­va. Jobbra Toldi Géza, az időközben elhunyt kiváló játékostárs (NAGY BEI.A ARCHÍVUMÁBÓL) védet és Toldi Gézát, a csupaszív, harcos felfogásban játszó összekötőt, a Fradi két kiválóságát kihagyta a csapatból. Erre Turay Suttyó, a ma­gyar futball első, Császár néven em­legetett klasszisa lábfájásra való hivatkozással, de tulajdonképpen az összeállítás ellen tiltakozva, lemond­ta a játékot. A változtatás igazi okai még ma, fél évszázaddal később sem ismertek. A néhány esztendővel ez­előtt elhunyt Toldi Géza egyik ba­ráti beszélgetésünk során például határozottan állította, hogy diplomá­ciai beavatkozás történt. Tőle, az ő heves vérmérsékletétől tartottak a magyar külpolitika irányítói, akik az akkor erősödő olasz—magyar barát­ságot féltették Toldi esetleges sza­bálytalanságaitól, s kérték Dietz ka­pitányt a változtatásra. Ki tudja, ho­gyan, miként is történt? Az viszont tény, hogy az olasz válogatott job­ban, gólratörőbben játszott, s 4—2- re győzött. Vittorio Pozzo kapitány másodszor is a világbajnokság meg­nyerésére vezette valóban világhírű csapatát. Ebben az együttesben olyan kiválóságok szerepeltek, mint a Fő­ni—Rava hátvédkettős, elöl pedig a Biavati, Meazza, Piola, Ferrari, Co­­laussi csatársor. Az olaszok megér­demelten nyertek a látottak alapján, de ahogyan a Doktor nyilatkozta, a mérkőzés másképpen is alakulhatott volna. „A magyar csapatot védeke­zésre állították be — mondta dr. Sá­rosi György a mérkőzés után. — Mi, csatárok sajnos, nem kaptuk meg a szükséges támogatást. Az a csapat, amelyik a svédek ellen szerepelt, a döntőben többet és jobbat tudott vol­na produkálni...” Amikor a vonat a katonazenekar hangjaira befutott a Keletibe, hama­rosan felborult a rend. Előbb még él­tették a játékosokat, különösen a döntőre kihagyott Toldiékat ünne­pelték, de azután már a köszöntő szónoklatokat sem sikerült elmon­dani. A kapitány távozását köve­telő kórus hangja egyre jobban erő­södött. „Mondjon le!... Mondjon le!...” kiabálta a tömeg, Dietz Ká­roly lemondását követelve. A kapitány azután hamarosan le is mondott... Mindennek ötven éve már. Az akkori főszereplők közül kevesen vannak közöttünk. Egyikük Titkos Pál, a közelmúltban ünnepel­te nyolcvanadik születésnapját. Csen­desen, visszavonultan él Kelenvölgy­­ben. A sportvezetés, s a szövetség ebéden látta vendégül, volt klubja, az MTK sem feledkezett el az idős csatár születésnapjáról. „A labdarú­gásban majdnem mindent elértem — mondta kissé elérzékenyültén. — Vi­lágbajnoki ezüstérmes csapatnak le­hettem tagja. 1954-ben annak a nagy csapatnak is egyik vezetője voltam, amelyik ugyancsak második lett a világbajnokságon ...” Valóban ... S az életben olykor ér­dekesen ismétlődnek a történetek ... Sebes Gusztáv tizenhat évvel ké­sőbb Bernben, elődjéhez, Dietz Ká­rolyhoz hasonlóan, az 1954-es döntő­re is megváltoztatta a csapat össze­állítását. Czibor Zoltán életében el­ső alkalommal jobbszélső lett... De ez már egy másik történet... VAD DEZSŐ A lelátóról jelentjük Géczi István, a Fradi volt váloga­tott labdarúgókapusa, a Kertészeti Egyetem tanszékvezető tanára, par­lamenti képviselőként megtisztelő feladatot kapott, elnöke lett az Or­szággyűlés új ifjúsági és sport ál­landó bizottságának. Tóth Béla, kiváló lovasszakember jó egészségben ünnepelte nyolcvana­dik születésnapját. Béla bácsi annak idején az öttusázók lovasedzéseit ve­zette és főszerepet játszott a magyar tusázók sikereiben. A szövetség is jubileumra készül, negyven éve ala­kult. A hőskor három ismert ver­senyzője, Karácsony László, Hege­dűs Frigyes, a Balczó-időszak kapi­tánya és Misák Imre, az Ibusz je­lenlegi vezérigazgató-helyettese is rajthoz áll a jubileumi versenyen. Hannich Péter, a RÁBA ETO lab­darúgó-bajnokcsapatának egykori válogatott középpályása hazatért Nancyból, a klub ugyanis gyenge formájára való tekintettel idő előtt felbontotta szerződését. Köves Gábor, a Budapesti Spar­tacus 18 éves teniszezője szép sikert aratott. Az olasz Cristiano Caratti oldalán Miamiban megnyerte az Orange Bowl tornát, a fiatalok nem hivatalos világbajnokságát. Noszály Sándorral, az ifjúsági körverseny má­sik, tizenhat éves magyar résztvevő­jével pedig további három viadalon győzött a párosban. Bálint László, a labdarúgó-váloga­tott technikai igazgatója, kijelölte se­gítőtársait. Ezek szerint az A csapat­nál Tajti József (a Honvéd edzője, Mezey kapitány munkatársa volt), az olimpiai válogatottnál Száger György (az edzőbizottság titkáraként tevé­kenykedett, majd Törökországban és Diósgyőrben edzősködött), az után­pótlás-együttesnél pedig Kaszás Gá­bor (a Siófok edzője) dolgozik majd. Páncsics Miklós, a labdarúgó-szö­vetség volt főtitkára ellen az ügyész­ség vádat emelt, mert ittasan vezet­te gépkocsiját és karambolja során személyi sérülés is történt. A magyar labdarúgó-válogatott erős ellenfelekkel mérkőzik 1988-ban. Április 27-én Anglia, májusban Uru­guay együttesét látják vendégül a Népstadionban, decemberben Brazí­liában lépnek pályára két mérkőzé­sen. Ezenkívül, májusban a Kana­dában rendezendő nemzetközi tornán is részt vesznek. Dunai II. Antal, az újpestiek egyko­ri gólkirálya visszatért edzői sikerei­nek színhelyére, Spanyolországba. Az „alsóházban” tanyázó Murcia csapa­tát próbálja megmenteni a kieséstől. Kiválóan szerepeltek a 18, valamint a 16 éven aluli magyar labdarúgók válogatottjai, az Izraelben rendezett hagyományos nemzetközi tornán. Az egyik csapat első, a másik második helyezést ért el. Nyolcvannégy éves korában el­hunyt Hátszegi-Hatz József, az egy­kori többszörös vívóbajnok, minden idők egyik legkiválóbb magyar vívó­mestere. Számos olimpiai bajnokot nevelt, két legkedvesebb tanítványa Rejtő Ildikó és Fülöp Mihály volt. 19

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents