Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-02-07 / 3. szám
FALUHÁZ A PUSZTÁN Ságból erre a kiállításra is elvetődött néhány ács. Fiatalemberek, egy céh-féle laza német szervezetnek a tagjai. Ez a szervezet pedig előírja: aki mester kíván lenni az ács vagy az asztalos szakmában, annak három évig vándorolnia^ kell a nagyvilágban, közben el leéli készítenie egy valódi mestermunkát. Az alapszabályban valami olyasmi is benne foglaltatik, hogy munkadíjat nem, csak szállást és ellátást meg némi zsebpénzt fogadhatnak el. A németek megnézték a kiállított terveket, aztán megkeresték Makoveczet: — Találnánk-e munkát, és ha igen, fogadnának-e bennünket Magyarországon? És ha fogadnának, akkor hol? Makovecz csak azt felelte: Ceglédpusztán. A faluházat 1985 nyarán kezdték el építeni a németek. Egymást váltva dolgoztak októberig, aztán folytatták a munkát 1986 augusztusától. Persze, a dolog azért nem ment ilyen egyszerűen. Mert a jurtaszerű, az alapjától a tetejéig zsindely-féle falemezekkel fedett épületről rengeteget vitatkoztak. * Az NSZK-ból jött mesterlegények, illetve lányok például úgy gondolták, ha kell nekik 50 kiló szög, azt csak kérniük kell, s már kapják is, méghozzá a megfelelő méretben és minőségben. Hát ez bizony nem mindig volt így. Sőt gyakran nem. Aztán nagy „összecsapások” voltak a helyiek és az építők között azért is, mert az előbbiek a kocsma közelébe, az utóbbiak — az eredeti terv szerint — a gesztenyés végébe akarták építeni a faluházát. Végül kompromiszszum született: a fasor közepére került az épület. Bizonyára az se ment vita nélkül, hogy kinél hányszor és mit egyenek a vendégek. Érthető: nem könnyű a dolga a kicsiny település 30-35 családjának, ha hónapokon át vendégül kell látniok hat-nyolc-tíz embert. Mégis a németek állítják: — Jó volt itt, jól éreztük magunkat. Hivatalosak voltunk minden lakodalomba, névnapra, mint a családtagok. * Ceglédpuszta: eléggé zárt világ. Igaz, jó út vezet a településre, autóval, kerékpárral egyaránt járható, de azért mégis, mondjuk ki, isten háta mögötti hely ez. — És most, hirtelen, a nagyvilág betört Ceglédpusztára — vélekedik az igazgató. — Betört bizony, ezekkel a német fiatalokkal. Akik másképp beszélnek, élnek, ruházkodnak, mint az idevalók. Velük, általuk nyitottabbá lett-lesz ez a település. Majd kiderül. Ami bizonyos: a faluház nyitott. Nem lesznek például elkülönített helyiségei. Egy nagyterem, benne mikor mi: mozielőadás, lakodalom, búcsúkor bál, hétközben itt munkálkodnak a kesztyűgyár bedolgozói, nyáron alkotótábor nyílik a festőművészeknek, de rendezhetnek benne akár vásárt is. A galérián meg könyvtár nyílik, s ha errefelé visz az utam, és pihenni vágyom, talán magam is bekéredzkedem néhány percre. A székemet talán majd oda húzom, ahol most az influenzás német fiú melegszik a vaskos dunna alatt. GARAMI LÁSZLÓ \ SZERZŐ FELVÉTELEI 24