Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-12-01 / 23. szám
A vadászok számára a tél a „betakarítás” időszaka, az egész éven át tartó vadóvás, etetés, tenyésztés, egyszóval a vadról való gondoskodás betetőzése, amikor már a puska jut főszerephez. Rövidebb-hosszabb ideig minden vadfaj vadászható novembertől januárig, s ugyanúgy lőhető a szarvasbika mint a mezei nyúl, a fácán vagy a vadliba, a vaddisznó vagy a muflon. Télen más az erdő, más a határ képe, ha hó borítja a tájat. A friss hóban nyitott könyv a vadász számára a vad mozgása, mert a nyomokból pontosan követhető, hogy melyik állat merre ment és mikor, hol érdemes és hol nem érdemes keresni. Éppen ezért a télen használatos vadászati módok közül a legcélravezetőbbek a gyalogos, vagy a járműves vadászatok, amikor a vadászok gépkocsival vagy szánkóval erednek a vad nyomába. Az igazi csemege azonban a cserkelés, a gyalogos vadászat, amikor a vadász kiválasztja azt az egyetlen vadnyomot, amelynek gazdáját megpillantani (és elejteni) szeretné, és azon indul el. Ez lehet szarvas, vaddisznó, vagy akár róka is. Sport a javából órákon keresztül haladni a csapáson, de még igazibb az öröm, ha sikerül terítékre hozni a kívánt vadat. A Magyarországra érkező külföldi vadászok két csoportra oszthatók. Az egyik rész társaságban érzi jól magát és a sörétlövés, valamint a golyólövés a szenvedélyük. Ők azok, akik az alföldi, síkvidéki területeken a fácánvadászatokon foglalják el a lőállásokat, illetve a nagyvadban gazdag területeken a vaddisznóhajtások részvevői. A másik csoport inkább kerüli a társaságot, szívesebben van egyedül, illetve a kísérőjével. Sokan esküsznek rá, hogy nagyvadra (szarvas, dám, muflon és vaddisznó) elsősorban ezzel a módszerrel kell vadászni, de soroljuk mindjárt hozzá még a vadlibát, sőt a vadrécét is, hiszen ezekre a vadfajokra ugyancsak lehet, és érdemes egyedül vadászni. A téli vadászatok ideje természetesen a nappal, kivéve a holdvilágos éjszakákat, amikor is a valamirevaló vadász gyalogosan járja végig a legismertebb részeket, otthon érzi magát az éjszakai erdőben, és ha szerencséje is van, mindenféle vaddal találkozhat. Az etetőhelyeket éjszaka keresi fel a szarvas, a vaddisznó, ekkor indul zsákmány után a róka, és a vad a fehér havon, a csillogó holdvilágban olyan jól látható, akárha nappal volna. A MAVAD Külkereskedelmi Vállalat vendégeinek nagy része évről évre visszatér egy-egy magyar vadászterületre, a sikeres vadászat, a jó hangulat, a megfelelő ellátás reményében, és nem is csalatkoznak. A jól lövő puskásnak nagy a becsülete, benne vendéglátóik nem az üzletfelet, hanem az azonos szenvedélyű barátot látják, aki az élmények megszerzését előrébbvalónak tartja a zsákmánynál, a mindenáron való lövésnél. Egy parádés sörétlövés, amikor a „templomtorony” magasságában gömbölyödik tollgombóccá a fácánkakas, amikor utcahossznyi távolságban veti a bukfencet a vaddisznó, a vadász számára semmivel sem pótolható élményt jelent. FOTÓK: MAGYAR FERENC 78 I
