Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-12-01 / 23. szám
x a 2 5 £ ff 5 o) < < -o O Oku. FERDTNÁNDY GYÖRGY (Puerto Rico) CORRIDA Gyűrött, kifejezéstelen arc, tompa szemek. Szürke sörte. Megnedvesítem, felrakom a habot. Baloldalt kezdem. Serceg, pattog, csikorog. Vajon eljutok-e az állam alá? Sietek. Csak még annyi időm legyen, hogy a bajusz. Felcsípem az orrom, ajkam lefeszítem: a jobb pofa a végére marad. Úgy látszik, sikerül befejeznem. Buta játék az álom peremén: úgy látszik, élek. Marad minden. Foszlik a foncsor. Nedvesek a falak. Vagy a másik változat: álmodtam valamit. Élesen villan a fény, összehúzom a szemem, keverem a habot. Kék köd. Megnyílik a retesz, nekilódulok, leszegem a fejem. Felbődül az aréna. Patáim alatt porzik a homok. Színes plakátok kavarognak, Hungária tornacipő és Fundador, a konyak. Pattogó pasodoblé. Kezdődik a szertartás. Keverem a habot. Árnyék: tenyérnyi folt a tükör közepén. Szétvetem a lábam, lassan felemelem a fejem. A kerek, ötven méter átmérőjű, homokkal fedett porondnak ruedo a neve. Embermagas deszkafal, a barrera övezi. Mögötte keskeny folyosó. Itt tartózkodnak a segédek, alkalmazottak, a rendőrség, torérók. Fölöttük emelkedik a stadion. A törvény és a szokás még a következő létesítményeket szentesíti: egy kórház, itt részesül elsősegélyben a sebesült toréró, a desolladero (az elesett állatokat azonnal levágják, felszeletelik), egy lóistálló, a kápolna, ahol a matador minden viadal előtt elmondja az alkalomra szánt szokásos imát. És huszonötezer ember. Az aréna. Egyetlen nagy fehér fal. A közöny. Tapsolnak: erős vagyok, harcias, fiatal. Úgy látszik, meg fogom állni a helyem. Örülök én is: végre itt vagyok. Régen várom már ezt a napot. Mi tagadás, szűkén voltunk a karámban. Emeletes ágyban aludtam, fölöttem az öcsém. Este főztünk. A fejemnél bűzlött a hideg paprikás krumpli. Egy székünk volt kettőnknek, éjjel megfagyott a víz a lavórban, és a kajla villanykörte alatt még csak olvasni sem lehetett. Hajnalban fölkelt az öcsém, felmelegítette a krumplit, evett. Igaz, volt ingem, napszemüvegem. Mégis elhúzódtak tőlem a lányok. A bőrömbe ette magát a nedvesség, a paprikás krumpli szaga. Éjjel a vödörbe vizeltünk. Az ajtó előtt lószőr matracon vacogott az anyám. A kisborjú tél közepén születik. Anyja védett helyet keres magának a legelőn. Amikor kinyitja a szemét, sziporkázó égboltot lát, köves fennsíkot érez törékeny teste alatt, szédítő szelet, bódító illatos füveket. Kilenc hónapig senkit nem enged közelébe az anya. Az emberekkel csak ezután találkozik, herredero idején. A borjakat elválasztják, egy nagy karámba terelik, izzó vassal megjelölik, majd szabadon engedik őket, egyiket a másik után. A fiatal állat élete azután nyugodt, a legmesszebbre menően gondoskodik róla a társadalom. Testvéreivel övék a legjobb legelő, hónapszámra békésen játszadoznak, ha nem zavarja meg őket valami. A gulyások oda terelik őket, ahová akarják, engedelmesen elfogyasztják a bikák számára előírt erősítő eledelt. Garamival megállapodtunk: szökünk harmadik óra után. Vasárnap nem volt látogatónk: a prefektus úr számon fogja kérni tőlünk a másfél kilogramm gyümölcsízt, az egy darab mosó- valamint pipereszappant, a burgonyát, lisztet, tarkababot. A harmadik óra ének, utána már nem jelent a hetes. Ha szerencsénk van, estig észre se veszik. Gyalog megyünk, hozzánk, mert Garami vidéki gyerek. Zene- és énekórát a valaha híres zeneszerző, Hefti Frici bácsi adott. Ebben a kis vidéki tanodában csupa valaha híres ember tanított. Például Ördög Károly olimpiai bajnok volt a franciatanár. Hefti Frici bácsi harcsabajuszos mokány öregúr. Ő irta a közismert Második Lovassági Induló dallamát, szövegét. A Himnusz! - szól most rám komoran. Szövegét írta? Zenéjét szerzetté? így mondja: szerzetté. Nem felelek. Édes fiam. Vizenyős szemei merevek, fehér kefefrizurája remeg. Néz rám a tükörből. Foszlik a foncsor. Távolról jön a hangja. Nem felelek. Észrevétlenül köszönt be a tienta, a második év. Két lovas jelenik meg a réten, üldözőbe veszik. Kifullasztják, hosszú botukkal a földre lökik. Ha bátor a borjú, feláll, szembefordul a támadóval, nekiront. Ekkor az emberek lándzsával megjelölik. Némelyik fiatal állat nem keresi az ütközetet. Ezeket különválasztják. A viadalok rendezői a bátor bikákat keresik. Öcsém egy napon eltűnt. Egy távoli tanyán lett tanító. Nem tudtam, mi lesz azután, de megvetettem, aki azt mondta, nincsen küzdelem, mert nincsen esély, így rontok a sárga homokba, amikor nyílik a retesz. Kíváncsian, elszántan, harciasán. Kezdetét veszi a játék. Tompán fénylik a szemem. Felrakom a habot. * A bikák színükről, patájukról, szarvukról kapják nevüket. Nem minden toro limpio: egyes tenyésztők az állatok szarvát eltompítják, lereszelik. Ez a beavatkozás gyakori volt a polgárháború után. Az illetékes szervek erélyes közbelépésére az ilyen toro afeitado ma már ritkán fordul elő. A törvény négytől hat évre korlátozza a bika korát, és súlyát négyszázötven kilóra teszi. A testsúly egyébként az életkornál lényegtelenebb. Ha a rendezőség tiszteletben tartja e feltételeket, akkor a néző biztos lehet benne: amit lát, az hamisítatlan, valódi corrida. Huszonegy éves voltam, választó és választható. Egészséges: jó reflexek, hibátlan érzékszervek, arányos izom. A toro bravo jó kiállású, szőrzete fényes, nyaka izmos, patái finomak. Feje súlyos, tekintete magabiztos, szarvai félelmetesek. Harciasságát jól példázza, hogy megtámadja a mozgásban lévő vonatot. Nyolcvanan kerültünk egy táborba, összeadtunk mindent: nadrágot, nyakkendőt, kölnivizet. Beszélni nem tudtunk, mutogatni minek. A corrida három részből áll, egy-egy periódusnak terció a neve. Az arénába befutó bikát a toréró segédei fogadják az első terció idején. Megfuttatják, vörös posztót lengetnek az orra előtt. Könnyen kikerülik: a tapasztalatlan állat mindig egyenesen előre rohan. Ha mégis sarokba szorítja valamelyiket, a segéd egy burladero, palánk mögé menekül. 76
