Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-12-01 / 23. szám

A karácsony a magyar családok legnagyobb, hagyományos ünnepe. Gyakran - mint ez év­ben is - december 24- re helyezik át a heti pihenőna­pot, így háromnapos lesz az ün­nep. Az évi rendes szabadság egy részét a karácsony és újév közötti napokra félreteszik az emberek. Nagy téli ünneptömb alakul ki így, az egybefolyó ka­rácsonyból és újévből. Az ün­neplés időtartama emlékeztet a régi kiterjedt ünnepi időszakra, amelyet karácsony előtt az ad­vent előzött meg, s január 6-án vízkereszt, a háromkirályok napja zárt le. Az ünnep fényét napjainkban is emeli a kará­csony gondolati tartalmának művészi megjelenítése. A művészetben közismert, el­ismert alkotások képviselik a karácsonyi témákat. A születés, a háromkirályok imádásának fő­leg középkori ábrázolásai nagy számban maradtak ránk. A ka­rácsonyi tárgyú zeneművek al­kotói között a legnagyobb zene­szerzőket is megtaláljuk. E kiemelkedő művek „árnyé­kában” vajon művészetnek ne­vezhető-e az a szerény kelléktár, amellyel a magyar parasztok tették szebbé, ünnepélyesebbé karácsonyi ünnepüket? A magyar parasztok által használt betlehemeket csak rit­kán készítették iparosok. Általá­ban maguk barkácsolták ezeket a templomot, bábszínpadot vagy istállót formázó építmé­nyeket. Minthogy sohasem ké­szültek több példányban, nem­hogy sorozatban, csak alig ha­tottak egymásra. Mintaképül ál­talában a régi, elhasználódott betlehem, vagy - ha az már nem volt meg - annak emléke szol­gált. Ha templom alakúra készí­tették, és élethű templomábrá­zolásra törekedtek, lehetett min­ta a legjobban ismert, a helyi plébániatemplom. Rgy_egy kisebb körzeten be­lül azért hathattak egymásra a betlehemek formái, részletmeg­oldásai mert a betlehemes cso­portok átjártak egyik faluból a másikba. A betlehemek nyersanyaga és készítésük módja megfelel a vá­zolt szerény feltételeknek. A XIX. század végén, illetve a XX. században ácsolt paraszt­betlehemek nagyobb részt desz­kából készültek, amely akár gyalulatlan is lehetett. Áz ilyen deszkát rendszerint színes, fé­nyes papírral ragasztották be, a gyalultat festették, olykor több színre is. Egyik betlehemünk fa­lait csupán páccal sötétítették. A deszkákat szögekkel erősítet­ték össze. A betlehemek formája általában csak nagy vonalakban volt kidolgozott, nem tekinthető általánosnak a részletek kimun­Mogyoródi háromkiráiy-járó leányok 1930-ban FOTÓ: GÖNYEY SÁNDOR kálása. Finom aprólékos épület­elemeket különösen akkor dol­goztak ki, amikor egy-egy konk­rét templom másolatára töre­kedtek. Cserépből egyetlen bet­lehemet ismerünk, amely vi­szonylag pontos templommáso­latnak látszik (lásd címlapun­kat). Készültek betlehemek kar­tonpapírból is, szintén színes pa­pírborítással. Egyik ilyen - szá­zadfordulón begyűjtött - nyu­gat-dunántúli betlehem restau­rálása alkalmával a szétbontott kartonpapírfal belsejében bélés­ként szolgáló, 1848-ból szárma­zó újságlapot találtunk. A vesz­­szőből fonott betlehem szalma­fedelet kapott. A betlehemek berendezése vagy templomot, vagy istállót mintáz. Előfordul a kettő kombi­nációja is. A szereplő személyek, a jelenet kompozíciója halvá­nyan tükrözi a születés jeleneté­nek a festő- és szobrászművé­szetben gyakran ábrázolt válto­zatait. A figurák fából, papírból, textíliából, gipszből, de égetett vagy égetetlen agyagból is ké-FOTÓ: GÖNYEY SÁNDOR Háromkirály-jórók Boldogon 1930-ban 31

Next

/
Thumbnails
Contents