Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-12-01 / 23. szám
lis-május hónapját a spanyolországi Cadizban, Sevillában, Mallorcán, Máltán és Korfu-szigetén töltötte, majd rövid bécsi tartózkodás után ismét Korfura utazott, ahol októberig maradt. Csak férje erélyes követelése tudta visszatéríteni Bécsbe. Az 1860-as években Erzsébet nem tett a korábbiakhoz hasonló nagyobb utazást, de ha módja nyílott rá, eltávozott a császárvárosból és évente gyakran több alkalommal is Bad Kissingenben, Possenhofenben és Bad Ischlben tartott üdülőkúrát. Miután 1866 januárjában másodízben járt férjével Magyarországon, Buda és a gödöllői kastély is rendszeres és kedvelt tartózkodási helyévé vált. Többször utazott Gödöllőre a téli hónapokban, ahol szívesen hódolt vadászszenvedélyének és a magyar arisztokrácia ebben szórakoztató partnerének bizonyult. Valószínűleg ez időszakban erősödött meg a magyarság iránti rokonszenve; szóban és írásban egyaránt jól elsajátította nyelvünket és egész további élete során számos tanújelét adta népünk iránti ragaszkodásának és megbecsülésének. Amikor 1866 júliusában a porosz-osztrák háború eseményei következtében Erzsébet gyermekeivel, kissé teátrális külsőségek közepette Budára „menekült”, a magyarországi fogadtatás hőfoka csak ahhoz volt hasonlítható, mint amikor a magyar rendek 1740-ben „életüket és vérüket” ajánlották a poroszok ellen segélyt kérő Mária Teréziának. ft 1.A királyné fiatalkori fényképe. (A Pannonhalmi Apátság tulajdona) 2. Erzsébet királyné szobra Budapesten (Zala György alkotása) 3. Erzsébet királyné (Benczúr Gyula festménye) 4. Egykori újságraiz az Erzsébet kirágni*elleni merényletről 1868 tavaszán megszületett Erzsébet negyedik, egyben utolsó gyermeke, Mária Valéria. A hatvanas évtized második felének viszonylagos nyugalma után ismét gyakrabban, olykor hónapokra elhagyta Bécset, több ízben utazott Meranba, Bajorországba, Angliába, Franciaországba, Olaszországba, majd 1876-ban, 88-ban és 89-ben ismét ellátogatott ifjúkora egyik kedvelt színhelyére, Korfu szigetére. A nyolcvanas években nyugtalan utazásainak köre kiterjedt Európa nagy részére, sőt ífczak-^Éákára és Törökországra is. Ezek az utolsó utazások már nem egy unatkozó, családi kapcsolataitól elidegenedett, túlérzékeny királyné bolyongásai, hanem egy kedélybeteg, öregedő asszony menekülései a valóság elől valami megfoghatatlan, utolérhetetlen ég- és tengerkék irrealitásba. Életének tragikus eseményei közül a legfájdalmasabb, tán szeretett fiának, Rudolfnak halála volt. A kifinomult, végletes lelkű, lázadó szellemű trónörökös, akiben egyszerre öltött testet a Habsburgok fel-felbukkanó letargiája és a Wittelsbachok heves egzaltációja, 1889. január 30-án a Bécs melletti Mayerling kastélyban kedvesével, Vetsera Máriával együtt öngyilkosságot követett el. A trónörökös halála után az uralkodói pár személyes kapcsolata végképp formálissá vált. Ferenc József már régen nem szerelmes világszép feleségébe, felhagyott az asszony meghódításának hiábavaló kísérletével és a látszat megóvásával is mindketten kevesebbet törődtek, mint az első válságok idején. Erzsébet szinte csak átutazóban fordult meg Bécsben, ideje nagyobbik részét Magyarországon és különböző külföldi, üdülőhelyeken töltötte, a császár pedig nyílt viszonyt folytatott Katharina Schratt-tál, a bécsi Burgtheater színésznőjével. Erzsébet és a császár 1896. május 2-án jelent meg utoljára együtt nagyobb nyilvánosság előtt, amikor megnyitották Budapesten a magyar királyság ezredéves fennállásának ünnepségeit, majd május 8-án részt vettek a magyar országgyűlés jubileumi ülésén. A királyné életének utolsó másfél éve is szüntelen utazásokkal telt. 1897 tavaszát a Riviérán, a nyarat Bad Kissingenben, Bad Ischlben, Meranban, az őszt Párizsban, Biarritzban, Marseille-ben és San Remóban töltötte. Élete utolsó tavaszán ismét Bad Kissingenbe, Bad Brückenauba és Bad Ischlbe utazott, ahol utoljára találkozott Ferenc Józseffel. Július-augusztusban a genfi tó partján Cauxban és Genfben üdült. Szeptember 10-én Erzsébet boldogtalan és zaklatott életének egy Luigi Lucheni nevű olasz anarchista tőre vetett véget. Temetése 1898. szeptember 18-án volt Bécsben. A politikai merénylet durva és kegyetlen halál volt egy olyan asszony számára, aki nem kívánt férje társuralkodója lenni és mindvégig távoltartotta magát a politikától. Halála után Magyarországszerte szép köztéri szobrokkal, utcák, terek, hidak, intézmények elnevezésével adóztak emlékének. PUSZTASZERI LÁSZLÓ 27
