Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-02-07 / 3. szám
Kraszner Menyhértnek, aki Pestre Japánt varázsolt, — nem akarok sokat mondani, de majdnem olyan kávés ő, amilyen költő én vagyok.” — írta 1932. október 16-án Külvárosi éj eimű kötete egyik példányában József Attila. Ki is volt ama kávés, akit a költő ezzel a kedves, szellemes dedikációval illetett? Az 1883-ban született és 1948- ban elhunyt Kraszner Menyhért, korának egyik legjobban képzett és közismert vendéglátóipari szaktekintélye, pályafutását a szállodaszakmában kezdte, az előkelő Ritz-társaságnál. Az első világháborút megelőző években a pesti Ritz szálló, 1918-tól 1928-ig pedig a margitszigeti szállodák igazgatója. Ekkor önállósította magát és 1928-tól 1942-ig bérelte az Andrássy úti Japán Kávéházai. Jól menő, közkedvelt üzletét a kényszerítő körülmények hatására 1942-ben eladta, de 1945 tavaszán még egyszer kísérletet tett a megnyitására. A próbálkozásnak azonban már sem idő, sem alkalom nem kedvezett; a háború szétszórta a törzsvendégeket, nagyrészl elpusztította a berendezést és azl az életmódot is, amely egykor felvirágoztatta a kávéházakat. A Japán fénykora sokak sze#1(i ^Pe Ja p á n t m á zo tt rint a Kraszner-korszakra esett amikor talán a legszínesebb, legsokrétűbb volt itt a társasági élet. és amikor valójában irodalmi kávéház jellege kialakult; vagyis, szert tett arra a szellemi többletre, különös vonzerőre, amely a környékbeli kávéházak sokaságából kiemelte és amellyel máig is foglalkoztatja az utókor képzeletét. Az Andrássy út és a mai Liszt Ferenc tér, korábban Gyár utca sarkán álló elegáns bérház földszintjén a múlt század 90-es éveiben alapítottak kávéházat, mégpedig az akkor kissé különcnek ható, de kétségkívül divatos japános stílusban. A szecesszió művészeinek többsége rendkívüli módon vonzódott a távol-keleti díszítő művészetek iránt, mert erős rokonságot látott ezek stiláris sajátosságai és a saját szín- és vonalgazdag formanyelve között. Főleg a valamennyi keleti művészetnél kecsesebb, finomabb, szellősebb, selyemre, rizspapírra és porcelánra festett japán táj- és életképek ihlették meg az európai szecesszió útkereső alkotóit. A japán vonalak részben átlényegültek európai tartalmak hordozóivá, részben pedig hangsúlyozottan is „japános” használati tárgyakban, belső terekben, sőt épületekben öltöttek testet. A japános stílus különösen német területen vált gyakorivá és szembeötlővé. Hazánkban ritkábban fordult, elő, mert az itt kifejlődött szecesszió többnyire a magyaros, romantikus motívumokkal keveredett. Ezért, vonta magára olyan hamar a különleges dolgokért lelkesedő közönség figyelmét az Andrássy úti kávéház, amelynek falait faburkolatba illesztett, porcelánra festett japán mozaikképek díszítették. Ma már valószínűleg kideríthetetlen lenne, hogy a háború után megsemmisített, illetve széthordott diszítmények eredeti japán alkotások, vagy magyar, esetleg más európai művész munkái lehettek-e. Ha a porcelánképe',-; eredetiek voltak is, az a forr mr- ,.dt fotók és a szemtanúk vúíszae: fékezései alapján megállapítható, hogy a belső térkiképzés és a berendezés viszonylag egyszerű mértéktartó európai szecessziós ízlés szerint készült. Amikor az Andrássy úti főbejáraton a vendég belépett a nagy L-alakú terembe, otthonos, munkára, beszélgetésre alkalmas interieur fogadta. Az ablakok előtt a szokásos, márványtetős asztalok, míg a belső, fal melletti oldalon a plüss-pamlagos páholyok sorakoztak. Pontosabban, kétféle páholysor; az Andrássy úti oldalon az egymástól üvegfallal elválasztott. úgynevezett „üvegpáholyok”, a tér felőli traktusban pedig az intimebb, faburkolatú páholyok. A terem vége itt néhány lépcsővel megemelt „dobogóval” folytatódott, ahol a kártyacsaták zajlottak. Előtte a biliárdasztal állott. A kártya, sakk, biliárd általában megszokott kellékei voltak a kávéházaknak, de a Japánra ez éppúgy különösképpen jellemző volt, mint a világ minden tájáról származó, rendkívül gazdag sajtóválaszték, és a mérsékelt alkoholfogyasztás. Itt úgyszólván nem fordultak elő alkoholos darvadozások, hangoskodó jelenetek, mert a tulajdonosok nem tűrték meg az ilyesmit, és az önmagáról netán megfeledkező vendéget hosszabb-rövidebb időre eltanácsolták az üzlet látogatásától. Különösen így volt ez az intellektuális társaságot és a halkabb szórakozást kedvelő Kraszner idejében. Üzletében csak palackozott italokat szolgáltak fel, nem tartott zenekart és az egyedül érkező, könynyebb erkölcsű hölgyeket távozásra szólították fel. Híres volt „Menyusék” éjszaka is üzemelő, nagy választékot kínáló konyhája, amely vonzotta és meg is tartotta az állandó vendégkörét. Futóvendég itt nem fordult elő, legfeljebb ha nyáron be-betért a teraszra egy-egy sétáló. Az Andrássy út felőli széles járdán színes sátor alatt, a forgalomtól mutatós kerítéssel és dézsákba ültetett örökzöldekkel védett terasz működött az enyhébb hónapokban. A másik portál előtt is asztalsor állott, de ez nem volt elkerítve. 10
