Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-12-01 / 23. szám

pedett a már korábban benépesült magyar falvakban, amelyek akkoriban sűrűn behálózták a moldvai fejedelemséget - de új telepeket is létesítettek. Egy évtizeddel később gróf Hadik András közbenjárására megkegyelmezett nekik Bécs, s többségüket a gyéren lakott Bukovinába telepítette. Öt falut alapítottak, jótevőikről Andrásfalva, Hadikfalva, Józseffalva néven, s mély vallásosságuk bizonyságaként Istensegítset és Fogadjistent. Itt éltek hazájuktól elszakadva, de közel 200 évig megtartva magyar közösségüket, anyanyelvi iskolájukat. Nyelvüket, hitüket magyar papjaik gondozták. A bukovinai székelység soha nem érezte véglegesnek lakóhelyét, amit hazatelepülési kísérleteik egész sora bizonyít. 1941-ben az öt falu népét az akkor visszacsatolt Bácskába telepítették, ahonnan 1944 októberében tovább kellett menekülniük. Csaknem két évszázados kálváriájuk csak 1945 márciusában ért véget, amikor Tolna, Baranya és Bács megye falvaiban otthonra találtak. Nem vittek mást magukkal sehova, csak a dalaikat, szokásaikat - azokból merítettek erőt és vigaszt. Megtartó erő volt az öt falu zárt közössége, amely 18. századi állapotában őrizte meg a Székelyföldről hozott népi kultúrát, a menekülés, bujdosás közben született népdalokat. A bukovinai székelyek a magyar népi műveltségnek olyan elemeit is megtartották, amelyeket a Kárpát-medencén belül élő magyarok már többnyire elfelejtettek. Megőrizték a régi stílusú népdalokat, melyek a magyar népzene legősibb rétegeit képviselik. Népszokásaik java része 18. századi állapotában maradt meg szinte napjainkig. „Mit akarok a régi székely dalokkal? Az utcán állítanám meg vele az embereket, mikor dúlt arccal loholnak a haszon vagy a falat kenyér után, hogy vigasztalást merítsenek a csodakútból. És el akarnám vinni a világon mindenüvé, ahol csak értenek a zene nyelvén, hogy ezen keresztül is jobban tudják meg, amit oly rosszul tudnak, hogy mi a magyarság.” (Kodály Zoltán, 1927.)

Jézus születésének története, a betlehemes játék vagy ahogy Bukovinában nevezték, csobánolás (csobánok = pásztorok) nagyapáról unokára hagyományozódott. Utoljára 1940 karácsonyán betlehemeztek Bukovinában. Az elmúlt 2-3 évtized során mintegy 250 bukovinai székely család talált otthonra Budapest szomszédságában, Érden. Közülük kerültek ki másfél évtizeddel ezelőtt az érdi bukovinai székely népdalkor énekesei. Hűséges őrizői ők a székelység népdalainak, meséinek, mondáinak és - egyebek között - a hadikfalvi csobánolás szokásának is. A csoport megalapítója és vezetője Kóka Rozália, aki 20 esztendeje fáradozik a bukovinai székelyek hagyományainak, népművészetének ápolásán. Fiatal tanítónőként kezdte gyűjteni a bujdosónótákat, meséket, keserveseket, lejegyezni a betlehemezést.

1.A koronás király elmondja strófáit. Mögötte a gazda és gazdáné a hadikfalvi templom mintájára készült betlehemmel, benne a jászollal

2. Az állati bőrbe öltözött álarcos csobánok, vagyis pásztorok

3. Elsőnek a paradicsomoló gyerekek érkeznek, akik jókívánságokat mondanak a háziaknak

4. A Bukovinai Székely Népdalkör tagjai

5. A gazdáné almával kínálja a gyerekeket

FOTÓ: KUNKOVÁCS LÁSZLÓ

A Hadikfalvi betlehemes a nemzeti és egyházi hagyományok szoros összefonódásának szép példája. Gyökerei a csíksomlyói passióhoz hasonlóan a Csiki-medencébe, a ferences barátokhoz vezethetők vissza. A középkori eredetű székely betlehemesekben a pásztorok egyedülálló maszkot viselnek, állatbőrből készült, félelmet keltő álarcot. A játék szövege, tipikus alakjai is lényegesen eltérnek attól, amit a magyar nyelvterület középső és nyugati részein ismerünk. Hadikfalván komoly dolog volt a csobánolásra való felkészülés. A község legtekintélyesebb, legtehetősebb lakói szervezték meg ezt a sajátos betlehemezést. A szereplőket gondosan kiválasztották s egy hozzáértő társukat bízták meg a játék betanításával, amit advent első vasárnapjának délutánján kezdtek meg. Ettől fogva négy héten át - szombat, vasárnap kivételével - minden este más és más háznál folyt a próba. Karácsony napján délelőtt a csobánolók a Király házánál öltözködtek fel. Előbb a papnak, aztán a bírónak mutatták be Jézus születésének történetét. Ezután sorra vették a falu házait. Szent István, Szent János, de még az aprószentek napján is jártak, s ha nem értek végig a falun, újév napján, sőt annak másnapján szintén beöltöztek. Esténként együtt vacsoráztak és nyugovóra is együtt tértek, ahol rájuk esteledett, mert haza nem mehetett senki. Egy ágyban a Király, Királyszolga, egy másikban Mária, József és az Angyal (Máriát és az Angyalt Hadikfalván még nem lányok, hanem fiatal legények személyesítették meg), a pásztorok (csobánok) meg szalmán. Nagy tisztesség volt a részvétel, még a pungásnak is, aki tartalék volt, arra az esetre, ha valaki megbetegedne. Egyébként ő gyűjtötte az adományokat. Amikor az ajándékokkal megrakodott csapat befejezte a csobánolást, ismét a Király házánál gyűltek össze. Ő megvendégelte társait és eldöntötték, mikor tartják meg a csobánbált, ahol az összegyűlt ételeket, italokat elfogyasztották s a zenészeket a közösen gyűjtött pénzből fizették ki. A csobánolás érdi résztvevői - akárcsak Bukovinában - meglett férfiak. Olyan is van közöttük, aki 40-50 éve odahaza, Hadikfalván már közreműködött a csobánolásban. Az eredeti játéktól annyi az eltérés, hogy Máriát és az Angyalt kisleány játssza.

Miként minden betlehemes játék, ez a csobánolás szintén Jézus születésének a történetét mutatja be. Keretjátékában a Király köszönti a házigazdákat, recitáló énekbeszéddel mondva el a játék célját: „Mi nem azért jöttünk, hogy komédiázzunk, / Vagy valami tréfás játékot indítsunk, / Hanem egy fertálynét mullatni kívánunk, / Míglen a Krisztusról mi példát mutassunk...” Ezt követően kezdődik el a játék. A gyermeket váró Mária és József szállást keresnek. Kopogtatnak a gazdag, büszke Király ajtaján is. A kegyetlen Királyszolga előbb elutasítja a megszorult párt, majd egy kicsit beengedi őket melegedni. A Király azonban egy városon kívüli istállóba küldi a hívatlan vendégeket. Ott, a betlehemi istállóban születik meg Jézus. Az égen csillag tűnik fel, s a mezőn a nyájuk mellett alvó pásztoroknak - a csobánoknak - egy angyal jelenti a Megváltó megszületését. Ők ugyan hitetlenkedve fogadják a hírt, de fölkerekednek, ajándékokkal kedveskednek az újszülöttnek. Mária megköszöni a látogatást, s a csobánokra áldást kér...

A hadikfalvi betlehemezést és a hozzá kapcsolódó dalokat a karácsonyi bemutatókon kívül lemezről is meghallgathatjuk a Bukovinai Székely Népdalkor jóvoltából, s talán lesznek, akik kedvet kapnak ahhoz, hogy az életünkből annyira hiányzó közös játék örömét felélesszék. Ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy a mai, kissé ajándékközpontú karácsony bensőségesebbé váljon.

ZIKA KLÁRA

21