Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-12-01 / 23. szám

Apró betűk világa

Már elég régen történt, hogy egyre-másra rajtakaptam magamat: hosszasan és nagy élvezettel böngészem az újságok apróhirdetéseit. Kezdetben még pironkodtam, hogy ilyen olcsó és „haszontalan” szórakozást találtam, ám képtelen voltam felhagyni vele. így aztán odajutottam, hogy szenvedélyes apróhirdetés-olvasó lettem. A vezércikkek, a külföldi és hazai politikai élet eseményei, s még az „életszagú” riportok is untatnak olykor, a hirdetések viszont lázba hoznak, izgatnak, kíváncsivá tesznek.

Miközben a hirdetéseket habzsolom, eleltűnődöm. Elképzelem például milyen lehet az az „exkluzív” villa, amely „kizárólag igényesnek eladó”, s vajon ki a régi és ki lesz az új tulajdonosa. Eltöprengek azon is, milyen lehet az „az ötös úthoz viszonylag közel eső tanya”, amelyik „sürgősen és áron alul eladó”, s vajon ki a gazdája. Netán egy elaggott házaspár, akinek fogytán az ereje, s most a gyerekeikhez, esetleg szociális otthonba költözik? Vagy talán már el is költöztek - a másvilágra -, s az örökösöknek csak púp a hátán a tanya?

A múltkoriban a kezembe akadt a Népszava egyik több mint fél évszázados évfolyama: persze az apróhirdetéseket kerestem azonnal. Amikor végigböngésztem, rádöbbentem, tükröt tartok a kezemben. Egy olyan tükröt, amelyből kiolvasható a társadalom majd minden gondja-baja is. Mert ezek a hirdetések, még a legjelentéktelenebbnek tűnők is árulkodnak. Életmódról, az emberek előtti perspektíváról, gazdasági nehézségekről, hangulatról, szokásokról... az egész korszakról.

A Népszavában annak idején egy-egy alkalommal átlagosan 40 hirdetés jelent meg. A hirdetők közül egy tucat - sokszor még több - zálogcédulára vadászott. „Zálogcédulát veszek ékszerről és mindenféle tárgyról a legmagasabb áron.” A másik hirdető túllicitálta ezt az ajánlatot és „szenzációs árat” ígért minden céduláért. Kínáltak a hirdetők sezlont, matracot és vasbútort, varrógépet és kerékpárt - többheti hitelre szoba-konyhás bérlakásokat „szerény munkáscsaládoknak” s luxusvillákat a „jobb körökből való egyéneknek”, telkeket vállalkozóknak. Csak állást nem kínáltak senkinek. No nem mintha akkoriban nem lett volna szokás apróhirdetés útján munkát keresni. Bizonyítja ezt az, hogy mégiscsak leltem három álláshirdetést ebben az évfolyamban. Szabóinast keresett egy mester, bájos és intelligens fiatal lányt egy kozmetikai intézet, és még ügynöki állást is felajánlottak, bár kissé rendhagyó módon nem a szokásos „alkalmaztatás” rovatban, hanem a kerékpárhirdetések között: „Vétkezik maga, családja és hazája ellen, aki külföldi kerékpárt vásárol. Kizárólag magyar kerékpárok eladására magas jutalék mellett ügynököket felveszek” - írja Szalai úr a Korall utcából 1930-ban. És íme egy jó tanács az állástalan diplomások„Sokan élnek nagyon nehéz körülmények között, miközben egy viszonylag kis réteg munkateljesítményével nem arányos mértékben jól és nemritkán hivalkodóan él."

(Grósz Károly miniszterelnök parlamenti expozéjából)

nak: „Könnyebben jut álláshoz, ha a Műszaki könyvtár köteteit olvasgatja. A szaktudás kenyérkérdés! Rendelje meg Ön is ezt a sorozatot. Tízfilléres bélyeg előzetes küldése ellenében díjmentesen elküldjük a könyvek jegyzékét.”

És egy nagy lehetőség - bár csak hadirokkantnak: „Dohányárudámat igényjogosultnak átadom 1600 pengőért. Családnak biztos, nyugodt megélhetés.”

Rádiót még nem hirdettek, televízió, video még az álmokban sem létezett. Beszélőgép viszont igen. (A mellékelt rajzocska eligazít bennünket, hogy gramofonról volt szó.) „Beszélőgép nyolc napi próbára kiadó. Az egyszerű 15 pengő, a jobb kivitel 40, a koffer alakú 50, és a finomabb kivitelű, erősebb hangú 95 - Sternberg Királyi Hangszergyár. ”

S végül csak egy pillantás, mit tanultak, hogyan képezték magukat tovább a fiatalok és az idősebbek. A férfinép 50 pengőért sofőriskolába mehetett, a leányzók számára gyors- és gépíró-, valamint szépíró tanfolyamok indultak. A szépírás „tíz óra alatt elsajátítható Fenyves írómestemél. ” Hát nem beszédesek ezek a hirdetések? Beszélnek egyebek közt válságról, munkanélküliségről, nyomorról és gazdagságról - talán a történelemkönyveknél is hitelesebben.

S most nézzünk szembe napjaink valóságával, legalábbis ahogy azt az apróhirdetések tükrözik. A hitelesség kedvéért nem csak idézzük a hirdetéseket, hanem meg is szólaltatjuk a hirdetőket.

A nyugatnémet Der Spiegel a közelmúltban hazánkról készüli cikkében azt írja: Magyarországon terjed a munkanélküliségtől és a szegénységtől való félelem.

A napilapok hirdetéseiben ennek egyelőre nyoma sincs, hiszen az álláshirdetések uralják a rovatot. Temérdek állást kínálnak a vállalatok segédmunkásoknak, szakmunkásoknak, főiskolát és egyetemet végzetteknek, kezdőknek és gyakorlattal rendelkezőknek egyaránt. Az utóbbi időben az igazgatókat és a különböző rendű és rangú vezetőket is hirdetésben közzétett pályázatokban keresik. Bizonyos hiányszakmákban pedig valósággal csábítgatják a munkaerőt.

Hogy mi mindennel kecsegtetik például a titkárnőket! „Önálló munkakör”, „színes, változatos munka”, „az alapbéren túl komoly kereseti lehetőség”, „kellemes légkör”, „gyorsírás nem szükséges”,„korszerűen felszerelt iroda”, „elegáns belvárosi munkahely”, „korlátlan továbbtanulási és előrelépési lehetőség”.

Persze azért akadnak, akik az álláshirdetések tengerében sem találnak maguknak valót, s ilyenkor ők hirdetnek. Egy részük a jelenleginél jobb, érdekesebb, jobban fizető munkát keres, mások pedig csodát várnak egy ilyen hirdetéstől.

Például az az ifjú is, aki közzétette: „Jó megjelenésű, érettségizett, de semmihez sem értő fiatalember, személygépkocsival és jogosítvánnyal munkát vállal.”

Egy budai presszóban beszéltünk meg randevút. Való igaz, a hirdető jó megjelenésű, ezt az első percben el kellett ismernem. Magas, sovány testalkatú, szőkésbarna, divatos frizuráját frissen vághatta, formázhatta a fodrász. Öltözete kifogástalan.- Huszonöt éves vagyok, dolgoztam már több helyen, de sehol sem találtam a helyem. A fizikai munka nem nekem való, az irodai munkát pedig úgy unom, hogy azt el sem lehet mondani. Tanulhattam volna, de minek? Lenyomok néhány évet az egyetemen, aztán pár ezer forintért elkezdek dolgozni? Mennyit keres egy kezdő mérnök? Nevetséges, nem úgy találja? Még kosztra is kevés, nemhogy öltözzön, szórakozni járjon belőle az ember.- Mégis milyen munkára gondolt, amikor hirdetett?- Nem gondoltam én semmire, arra számítottam, hogy aki majd megkeres, hozza az ötletet. Tudom, hogy léteznek pénzes állások, egy ilyet szeretnék kifogni. Nem lenne nekem gondom, ha lenne egy kis tőkém. De hát a szüleim csórok, ennek a Dácia autónak az árát is alig tudták összekaparni. Ha lenne pénzem, akkor valami vállalkozásba kezdenék. Mondjuk üzletet nyitnék vagy butikot. Az még mindig menő.- Hányán keresték meg a hirdetésre?- Maga az első. Úgy néz ki, ez a buli sem jött be. A legjobb lesz, ha benősülök egy gazdag maszekcsaládba. Elvehetném a sarki zöldséges lányát. Csak egy kicsivel lenne szebb! Mindegy, de előbb még feladok egy másik hirdetést: butikoknak szállítást vállalok. Azért el lehet egy ezrest is kérni naponta.- Jelenleg miből él?-A szüleimnél lakom, nekik tulajdonképpen mindegy, hogy hányán ülünk az

11