Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-02-07 / 3. szám

Ki ne ismerné a Magyar Nemzeti Mú­zeum impozáns épüietét, melynek ko­­rinthoszi oszlopsora, timpanonja szin­te jelképpé nemesedett? Maga az in­tézmény a történelmi és természettu­dományos ismeretterjesztés egyik első szá­mú hazai letéteményese, ugyanakkor tudo­mányos műhely is. A múzeum kevésbé lát­ványos Bródy Sándor utcai kapuja inkább csak szolgálati bejárat. A római síremlékek és oszlopok övezte hosszú folyosó valóságos időalagútnak hat. Közepe táján régi ková­csoltvas ajtó mellett szerény táblácska hir­deti: Történelmi Képcsarnok. Az ajtó mö­gött fóliánsszerű mappákban és a képraktár­ban több mint negyvenezer metszet, rajz, színezett rézkarc és festmény idézi történel­münk megörökítésre méltónak talált esemé­nyeit, nagyjaink arcmását. Odabenn halk szavú, ezüst hajú úr fogad, hófehér köpönyeg­ben. Dr. Rózsa György 37 éve dolgozik, alkot a Történelmi Képcsarnok falai között. — A Történelmi Képcsarnok ugyan nincs nyitva a nagyközönség számára, de már a kezdet kezdetén, az alapítás után röviddel kiállítással jelentkeztek elődeink — mondja a képek tudós őre. — 1984-ben centenáriu­mot ünnepeltünk, hivatalosan 1884-ben ala­kult meg intézményünk, de a tavalyi év is centenáriumi jegyet visel, mivel 1886-ban az Ybl Miklós tervezte Várbazár helyiségeiben nyílt meg az első kiállítás és a tervek szerint e történelmileg méltó helyen lett volna a Történelmi Képcsarnok állandó székhelye. Sajnos a helyiségek — nyirkosságuk miatt — nem alkalmasak az értékes képek és met­szetek tárolására. Költözni kellett tehát, s az ezt követő években, évtizedekben még jó né­hányszor. 1934-ben a gyűjtemény formailag is a Nemzeti Múzeum hatáskörébe került. Itt őrizzük a mai napig. Hangsúlyozni sze­retném, látszólagos zártsága ellenére a gyűj­temény él és mozog, anyaga sok száz tudo­mányos műben, tankönyvben, sajtótermék­ben, kiállításon és filmben mutatkozott, mu­tatkozik meg. — Van-e valamilyen jelentősebb év­forduló vagy egyéb alkalom, amire éppen most készülnek? — Állandóan vannak ilyen jellegű felada­taink. A közelmúltban a magyar korona visszaadása, a múzeumban való elhelyezése adott munkát, aztán Budavár visszafoglalá­sának 300 éves, Liszt Ferenc születésének 175., halálának 100. évfordulója kívánt vá­logatást, lassan készülni kell a honfoglalás 1100. évfordulójára, amely feltehetően az egész anyagot megmozgatja majd. A riporter ezután megtekintheti, lefotóz­hatja a metszétgyűjtemény néhány gyönyö­rű szím^^rabját, majd a képraktár követ­kezik. A Testményekről a gyermek Rákóczi, Batthyány Kristóf, Széchenyi István, a leg­nagyobb magyar egyik kevéssé ismert port­réja. majd a Városligetben sétáló Erzsébet királyné néz ránk. A kékdolmányos úr, név szerint Kubinyi Ágoston — a kép hátterében a Magyar Nemzeti Múzeummal. Az intéz­mény hajdani, nagytudományú igazgatója 1848. március 15-én e sorokat iegyzé be nap­lójába: „valami fiatal diákhad lármázik a múzeum lépcsőin”. Egy pillanatra megállunk egy portré előtt. Pulszky Károly neves mű­vészettörténész áldozatos munkája nélkül ta­lán sohasem jött volna létre a Történelmi Képcsarnok, megérdemli a megemlékezést, megörökítést. FÉNYES TAMÄS A honfoglalás 1100. évfordulójára készülnek TÖRTÉNELMÜNK KÉPEI KÖZÖTT 8

Next

/
Thumbnails
Contents