Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-11-20 / 22. szám

Ahogy a

miniszterhelyettes látja

a nehéz munkát megkönnyíteni. A világban vannak már az ápolói teendőket segítő eszközök, például a betegemelők, fürdetők, ám ilyeneket a magyar ipar nem gyárt, importra pedig nincs pénzünk.

— Az egészségügy neuralgikus kérdése a hálapénz.

— Ezzel egyetértek. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy nem csak az egészségügyben létezik ez a probléma. Nálunk csak azért tűnik súlyosabb kérdésnek, mert a beteg úgy érzi, hogy kiszolgáltatott helyzetben van, és gyakran kényszernek tartja a hálapénz fizetését. Pedig az igazság az, hogy egykét kirívó példát leszámítva senki sem szenved hátrányt, ha nem fizet, a szükséges ellátást így is úgy is megkapja. Az orvosok döntő többsége lelkiismeretesen látja el a beteget a hálapénztől függetlenül.

— Nem lehetne ezen a rendszeren a szabad orvosválasztással változtatni?

— Csupán azzal nem. Ebben az esetben szerintem ez formális, látszatmegoldás. Áltatnánk magunkat, ha azt hinnénk, hogyha a beteg a másik kerületbe, a másik körzetbe jár orvoshoz, megszűnik a hálapénz.

— Vannak, akik a biztosítási rendszer bevezetését tartanák üdvözítőnek ...

— Igen, tudok róla, és megfelelő módon magam is szükségesnek tartom, de ehhez a bérezési rendszer reformja is szükséges, és az egészségügy költségeit nem lehet csupán biztosítási alapon fedezni. Persze, nagymértékben közrejátszik a hálapénzben, hogy az orvosok nincsenek kellően megfizetve. Valamikor — tévesen — figyelembe vették a hálapénzt a fizetésüknél, és ennek hatása a mai napig érezhető. Nehéz a lemaradást behozni, a fizetéseket feltornázni. A megoldáshoz nem az egészségügy vezetőinek jó szándéka hiányzik, hanem a népgazdaság anyagi lehetősége.

— Bármiről is esett eddig szó, mindig a pénznél lyukadtunk ki. Nem túl kevés az egészségügyre fordított összeg?

— Soknak nem mondhatjuk, különösen ha egy gazdaságilag fejlett ország lehetőségeihez viszonyítjuk. De ha a miénkhez hasonló, közepesen fejlett — akár szocialista, akár kapitalista — országhoz hasonlítjuk az egészségügyre fordított keretet, akkor közepesnek mondható.

— Mindent összevetve, szavaiból úgy tűnik, meglehetősen sok ellentmondástól terhes ma az egészségügy.

— Valóban, vannak szélsőségek és ellentmondások. Ha ezeket alaposan elemezzük, kiderül: azokkal a problémákkal szembesülünk az egészségügyben is, amelyek ma a magyar gazdasági és társadalmi életben megtalálhatók.

A. É.

FOTO: PINTÉR MARTA

12