Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-02-07 / 3. szám
A I A nemzetiségi kérdés két szempontból is lényegesen érint bennünket. Egyrészt hazánkban is élnek nemzetiségek, másrészt igen jelentős a szomszédos országokban lévő magyar kisebbségek száma. Hogyan látja a Magyarországon élő nemzetiségek helyzetét? Az elmúlt évtizedek során milyen eredményekről lehet számot adni e területen? Abból szeretnék kiindulni, hogy az európai történelem, a Duna-táj népeinek múltja, napjaink eredményei egyaránt figyelmeztetnek: a nemzetiségek ügye kiemelkedő jelentőségű. Számunkra is. Mind belpolitikai, mind külpolitikai szempontból. Az ország mai adottságaihoz tartozik, hogy a körülbelül 15 millió magyarnak csak kétharmada él határaink között. A határokon túl élők egy része őshonos, akik évezrede laknák helyükön, más részük a néhány éve, évtizede különböző okokból eltávozott, kivándorolt szórványmagyarsághoz tartozik. Sorsuk alakulása, bárhol legyenek is. nem közömbös számunkra. Magyarország 1100 éves történelme a nemzetiségek együttélésének történelme. Az ebből következő tapasztalatokat igyekszünk felhasználni mostani nemzetiségi politikánkban. Alkotmányunk még 1949-ben rögzítette a nemzetiségek teljes állampolgári egyenlőségét, a sajátos nemzetiségi jogokat. Az 1972-ben módosított, alkotmány viszont már kötelezővé tette ezek érvényesülését Magyarországon a nemzetiségek képviselete arányos az államhatalomban, az államigazgatásban és a különböző helyi szervezetekben. Ez érvényes az Országgyűlésre is, sőt a nemzetiségeket képviselők száma magasabb, mint a nemzetiségek aránya. A nemzetiségeknek érdekképviseletük, szövetségeik vannak. Hazánkban a nemzetiségek nyelvein folyó oktatás jelentősen bővült A nemzetiségi nyelven oktató iskolák száma 294. 24 kétnyelvű általános iskola és 8 középiskola működik. Két újabb gimnázium létrehozását tervezzük. 25 év alatt 20 ezerről 42 ezerre növekedett a nemzetiségi nyelven tanuló diákok száma. Nincs olyan nemzetiség, amelynek nyelvén ne jelenne meg újság, folyóirat. A nemzetiségi könyvtárak könyvállománya megháromszorozódott az elmúlt tíz évben. A rádió és a televízió rendszeresen sugároz műsorokat a nemzetiségek nyelvein. Hazánkban bárki megrendelheti, megveheti a szomszédos országok könyveit, napilapjait, folyóiratait. És ez mind csupán egy kis ízelítő a helyzetből. B Véleménye szerint elégedettek lehetünk-e az eredményekkel? Az eredmények szerénységre intenek, további munkára biztatnak. Nem kívánunk semmiképp másoknak példát sugallni. Annál kevésbé, mert a nemzetiségi kérdést nálunk sem tartjuk véglegesen megoldottnak. Azt ugyanis sosem lehet megoldottnak, befejezettnek tekinteni. Mindig van új nemzetiségi igény és így új tennivaló. Állandóan hangoztatjuk, hogy a többségi nemzetnek kell előzékenységet tanúsítani a nemzetiségek iránt. Azért, hogy ezzel kiegyenlítődjenek hátrányaik. A magyarországi eredmények igen kemény fáradozások gyümölcsei, s ugyanakkor a korábbi tévedések korrekciói is. Hogyan értékeli a mai Magyars' ország kapcsolatainak alakulását í a határokon túl élő magyarság- I gal? Milyen hídszerepet töltenek. V illetve tölthetik be az orszáj. yaink közötti kapcsolatok fejleszlésében, a bizalom növelésében? / Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet bécsi utótalálkozóján a tanácskozás első szakaszának vitáiban nagy teret kapott a nemzeti kisebbségek helyzete. Mivel a téma jogosan tart számot a hazai és a határainkon túl élő magyarság érdeklődésére, kérdéseinkkel felkerestük dr. Bényi József külügyminiszter-helyettest. A magyarok általában erős szálakkal kötődnek hagyományaikhoz, szellemi örökségükhöz és a mai Magyarországhoz. Ez egyformán érvényes a szomszédos országokban élő magyar nemzetiségre, és a szórványmagyarságra is. Örömeikre és gondjaikra figyelünk. Támogatjuk azt a természetes igényüket, hogy családi, rokoni és baráti kapcsolatokat tartsanak fent Magyarországgal, megőrizzék magyar nyelvüket, kultúrájukat. Az anyanemzettel fenntartott kapcsolatok lehetőségét nemcsak igényeljük. Megadjuk a nálunk élő nemzetiségeknek is, elismerjük, támogatjuk ennek gyákorlaiti érvényesülését. Sőt, ha a nemzetiségek nyelvét beszélő külföldi vezetők érkeznek hozzánk, készséggel tesszük lehetővé, hogy megismerkedjenek az adott nemzetiség életkörülményeivel, művelődési lehetőségeikkel. Az ilyenfajta látogatások nemcsak az ismereteket gazdagítják, hanem erősítik az érdekelt országok jóviszonyát, egymás iránti bizalmát. A tapasztalatok igazolják azt az igényt, hogy a szomszédos országok magyarsága és a szórványmagyarság is kapjon számottevő szerepet az országok közeledésében, barátságuk elmélyítésében. A nemzetiségi jogok érvényesülése az államok együttműködésének fejlesztésében is kovász lehet. Lehet azonban komoly akadály is, ha e jogok nem érvényesülnek. Magyarország elítéli, károsnak tartja a nemzetiségi jogok szűkítését. Legutóbb a magyar Országgyűlésben is elhangzott: mindenfajta nacionalizmust visszautasítunk, különösen annak legrosszabb formáját, az erőszakos asszimilációt, a nemzetiségek feletti korlátozó gyámkodást. A magyar kormány álláspontja szerint a nemzetiségek jogait mindig annak az országnak kell biztosítani és megőrizni, ahol a nemzetiségek élnek. Érdemes figyelembe venni azt is, hogy a nemzetiségi jogok érvényesülése javítja egy állam belső kohézióját. Egyébként nem az elvek hirdetése számít, hanem az, hogy az elvek milyen mértékben érvényesülnek a mindennapok gyakorlatában. IMit vár az európai együttműködés fejlesztésétől ezen a területen? A gondok, problémák megoldásában mit remélhetünk a nemzetközi tanácskozásoktól? A magyar kormány messzemenően tiszteletben tartja a Helsinki záróokmány elveit és ajánlásait, valamint azokat az okmányokat, amelyeket a Helsinkit követő utókonferenciákon, Belgrádban és Madridban, a 35 állam közösen elfogadott. Ezek részletesen szálnak a nemzetiségekről, az emberek és intézmények kapcsolatairól. De szó van ezekben, többek között, a kulturális együttműködés fejlesztésének szükségességéről épp úgy, mint utazási könnyítésekről, a tájékozódás lehetőségének biztosításáról. A 35 ország most folyó bécsi tanácskozásán részletesen számot adtunk arról, mit tettünik, mit teszünk ennek kapcsán. Az idegenforgalom alakulása is méri a nemzetközi bizalom szintjét. Nyitottak vagyunk, Magyarország lakossága 10,6 millió, mégis, 1986- ban, ami a nemzetközi idegenforgalom szempontjából nem volt jó év, összesen 16 millió beutazót fogadtunk. Ausztriából például 2 millió 300 ezren, az NSZK-ből csaknem 900 ezren érkeztek. Tavaly 900 ezer magyar járt Nyugaton. A nagykövetségek 24 órán belül adnak vízumot, de a határon azonnal is megkapható. A bennünket körülvevő öt áEam egyikéből sem kell beutazási engedély, kölcsönösen eltöröltük a vízumkötelezettséget. Ugyanezt ajánlottuk számos alkalommal nyugati partnereinknek. Ahol erre hajlandóság volt, mint például Finnország, Svédország, Málta esetében, ott létrejött az erről szóló megállap>odás. Észak-Ameri ka és Nyugat-Európa legtöbb országa azonban nem fogadta el javaslatunkat. Pedig mennyit hallottunk a vasfüggönyről. Ez most mindig eszébe jut azoknak a magyaroknak, akik hetekig várnak nyugati beutazási engedélyekre. IAz elmondottak egy sor vonatkozásban érintették a nyugati országokban élő szórványmagyarság és a mai Magyarország viszonyát. Hogyan látja e viszony általános helyzetét? A szórványmagyarsággal a megbékélés politikája és a hazai helyzet jelentős javulása fokozatosan rendezte a kapcsolatokat. Többségük erős szálakkal kötődik az óhazához, a magyar szellemi örökséghez, hagyományainkhoz. Egyre kevesebben vannak, akiket a dac távol tart az óhazától, vagy politikai meggyőződésből, esetleg a gyűlölködés képviselőiként naponta harcot vívnak a mai Magyarország ellen. Tiszteletre méltó szerepet játszanak a külföldi magyar egyesületek és iskolák, az egyházak. Fáradozásaiknak köszönhető, hogy oly sok helyen él a magyar nyelv, a magyar kultúra, egyre többet tudnak kint az itthon élő 10 és fél millióról. Az érdeklődés növekedését sok minden jelzi. A külföldön élő humán és műszaki értelmiség részt vesz a különböző hazai tudományos és kulturális tanácskozásokon. Évek óta körülbelül 200—220 ezer nyugati magyar jön látogatóba hozzánk minden esztendőben. Magyar részről örömmel vesszük, hogy a szórványmagyarságot egyénenként vagy csoportosan egyre több szál fűzi Magyarországhoz. Ezzel mostani hazájuknak semmit sem ártanak. Több nyugati országgal tárgyaltunk erről. Még ott is, ahol rendkívül érzékeny belső téma a különböző nemzetiségek ügye, az alapkérdésekben egyetértésre jutottunk, bátorításra találtunk. Például az Egyesült Államok külügyminisztere, George Shultz magyarországi látogatása idején beszélt az amerikai magyarság kiemelkedő 'teljesítményeiről és fontos összekötő szerepéről. A Magyarok Világszövetségének Elnökségébe beválasztottak olyan magyarokat, akik az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és a Német Szövetségi Köztársaságban élnek. Nem kellett feladni semmit véleményükből. Elveink tiszták. Arra biztatjuk a letelepedett szórványmagyarságot, hogy legyen tisztességes állampolgára annak az országnak, amelyikhez tartozik. Ezzel nincs ellentétben azonban az, hogy megőrizzék jóérzéseiket Magyarország iránt. Valamennyi magyar származású személyre bizalommal tekintünk. Mindenkivel hajlandók vagyunk párbeszédre, aki a kinyújtott kezet elfogadja, nem szabunk előzetes feltételeket. Politikai nézeteltérések ellenére is beszélhetünk egymással, ismerhetjük egymást. Mai világunkat általában jellemzi, hogy azok is tárgyalnak egymással, akiknek a dolgokról ellentétes véleményük van. Arra törekszünk, hogy az elzárkózást, különösen a gyűlölködést, ahol lehet, lassan dialógus váltsa fel. Úgy véljük, azért járnak olyan sokan rendszeresen vissza Magyarországra, mert jól érzik magukat nálunk, szeretteik körében. Tapasztaljuk, hisszük, hogy akik itthon jártak, jobban megértenek bennünket. Sokan jönnek olyanok is, akiknek az utazására néhány éve nem számítottunk. Mi sem, s talán ők sem. Amint említettem, a fogadó országok kormányzatával törekszünk egyetértésre. Velük együtt kívánunk „jelen lenni” a szórványmagyarságnál, ahol ezt a kapcsolatot igénylik. Azt szeretnénk, ha a magyarok támogatnák ezekkel az országokkal a kapcsolatok fejlődését, s ahol lehet, tevékenyen részt vennének ebben. Nyilvánvaló, hogy például egy magyar nyelven beszélő üzletember jobban ismerhet bennünket, következésképpen jobban boldogulhat. Az ilyen példák ezrei mutatják, hogy a gyakorlatban ebből mindkét félnek jelentős haszna származik. Mindent összefoglalva: azt szeretnénk, ha a külföldön élő magyarok — akár a nemzetiséghez tartoznak, akár a szórványmagyarsághoz — bennünk a magyar nyelv és kultúra központját látnák és ez vezetné érzéseiket, amikor Magyarországra gondolnak. H. GY. 3