Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-10-18 / 20. szám
I Az olimpiára készülnek Klampár Tibor, a Bp. Spartacus 34 éves világbajnok asztalitenisiezöje a Bp. Postás szakosztályában kezdett játszani. Első edzője és felfedezője az a Várkonyi László volt, aki Sidó Ferenc kortársaként játszott a háború utáni első világbajnok magyar csapatban. A kivételes gömbérzékkel rendelkező, ösztönösen játszó „Klampi" már 1971-ben világbajnokságot nyert a férfi párosban Jónyer István társaként. A világranglistán elfoglalt helyezése alapján selejtező nélkül szerepelhet az olimpián. Stefanek Gertrud, az Újpesti Dózsa 28 éves, világbajnok tőrvivónöje Ózdon kezdte pályafutását. A bájos Trudi atlétizált és balettezett. Mindennek később a páston is nagy hasznát látta. Húszévesen került a válogatottba és lényegében azóta tartozik a világ legjobbjai közé. A legutóbbi világbajnokságon Lausanne-ban az együttes vezéregyéniségévé lépett elő. A szovjet csapat elleni elődöntőben' mind a négy ellenfelét legyőzte, a románok elleni döntőben pedig három győzelmet aratott. Komáromi Tibor, a Ferencváros 22 éves világbajnok birkózója öt esztendővel ezelőtt váratlanul robbant be a nemzetközi élvonalba. Hegedűs Csaba, a válogatott jelenlegi kapitánya, aki Münchenben, a századik magyar olimpiai bajnokságot nyerte, 1982-ben, a Budapesten rendezett Világ Kupa viadalon újoncként állította be a csapatba. Teljes sikerrel mutatkozott be, és azóta is nagyszerűen szerepel a 82 kilósok között. Rendkívül aktiv, küzdőképes birkózó, aki bármilyen nagy_versenyen a legjobb lehet súlycsoportjában. KOVÁCS PÁL A Bárczy István utcáiban, a Marti,nelli (volt Szervita) teret és a Kiskörutat összekötő keskeny utcácskában, a Városháza oldalépületében, tehát a pesti Belváros szívében lévő Quint preszszó idestova három évtizede várja a látogatókat. A főnök, Kovács Pál, hatszoros olimpiai bajnok, délelőttönként barátságosan köszönti a visszatérő törzsvendégeiket, akik élvezettel kortyolják a finom zamatú, különleges kávét. S egyben azt is érzik, hogy különleges helyen fogyasztják a kedvenc nedűt, hiszen a hosszú terem falán elhelyezett karikatúrák — amelyeket még Szepes Béla, a közismert grafikusművész készített — a tulajdonos másik életéről, világraszóló sikereiről adnak hírt. Olimpiai bajnokok, az egykor legyőzhetetlen magyar kard világhírű forgatói, pengeművészei sorakoznak egymás mellett, akik között Kovács Pál nemcsak azért került a fő helyre, mert a kis kávézó tulajdonosa. A minap, hetvenötödik születésnapján arra is emlékeztünk, hogy 1936-ban, Berliniben vívott első alkalommal az olimpiai bajnokságot nyert kardcsapatban. Utána tizenkét éves, hosszú szünet következett az újabb ötkarikás randevúig, midőn Kovács Pál, a társak körében csak Fukszi néven emlegetett kardforgató, újból a győzelmi emelvény legmagasabb fokán állt. Négy esztendővel később, Helsinkiben, első egyéni diadala idején éppen negyvenéves volt, s még két későbbi olimpián is sikerre segítette a csapatot. Végül régi barátja és harcostársa, Gerevich Aladár társaságában, 48 évesen akasztotta arra a bizonyos szegre világhírű kardját. „Kérlek szépen...” — így kezdi ma is csaknem minden mondatát, s rendkívül udvariasan, megfontoltan formálja véleményét. Egyenes tartását talán még a Ludovika Akadémián szokta meg, ahol mérnökkari tisztté avatták, majd a Ganz-MÁVAG tervezőmérnöke volt. Kiváló bajnok, köztiszteletnek örvendő ember. Éveken át töltötte be a szövetség elnöki tisztét, majd a nemzetközi szövetségben tevékenykedett, amelynek jelenleg is elnökhelyettese. Egyik szorgalmazója annak, hogy a párbaj tőr és a tőrvívás után a kardvívásban is alkalmazzák a találatjelző gépet, csökkentve ezzel a zsűri jelenleg túlságosan szubjektív, valóban vitatható ítéleteinek számát. S ettől kedvenc fegyvere megújulását, újjászületését várja. Három fia közül kettő, a mérnök Attila és a közgazdász Tamás a páston is követte példáját. Csapatban mindketten Világbajnokok is lettek. A legfiatalahb, Gábor, azonban nem tudott tartósabb barátságot kötni a családi sporttal. A magyar sport egyik nagy egyénisége, élő legendája születésnapján magas elismerésben részesült, a Magyar Népköztársaság Aranykoszorúval díszített Csillagrendjével tüntették ki. — Születésnapomon eddig csak egyszer voltam boldogabb, még 1952-ben, amikor Olimpiai bajnok lettem — mondta a kedves Fukszi, a mai nemzedék Pali bácsija. Születésnapján egyébként, még a kitüntetés előtt, kissé csalódottnak érezte magát, hogy éppen kedvenc fegyverének képviselői, az egykor oly sok sikert aratott kardozók mai utódai — már legalábbis a csapatban — kudarcot vallottak a Lausanne-ban rendezett világbajnokságon. Az együttes valóban csalódást keltő hetedik helyére egyszerűen nincs mentség, magyarázat. — A két érvvel ezelőtti világbajnok, Nébald György az egyéni versenyen ezüstérmes lett, Gedővári és Csongrádi is a döntőig jutott. így mindenképpen érmes heh zést vártunk a csapattól, s erre vereséget szenvedtek a nyugatnémetektől. Éveket öregedtem aznap, hiszen biztos vezetés után engedték ki a győzelmet kezükből. Biztos, hogy elbizakodottan vívtak, de ezt a fiaskót nagyon nehéz lesz megemészteni — nyilatkozta Kovács Tamás, az ünnepelt hatszoros olimpiai bajnok középső fia, aki a szövetség főtitkári teendőinek ellátása mellett egyben a válogatott kapitánya is. S tegyük hozzá, hogy kiváló pedagógiai érzékkel, vitathatatlan szakértelemmel vezeti a csapatot. A női tőrcsapat pazar győzelme, a férfitőrözők harmadik helye s Nébald már említett ezüstérme ÉS UTÓDAI Kovács Pál, hatszoros olimpiai bajnokot Deák Gábor államtitkár, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke köszöntötte 75. születésnapján FOTO: FOLD! ERIKA mellett további négy magyar jutott az egyéni versenyek döntőjébe. Mindezzel a jelenlegi helyzetben kiváló minősítést érdemeltek ki. A női tőrcsapat tizennégy év után lett ismét a világ legjobbja. A férfitőrözők tizenhat év után szereztek újra érmes helyezést. S az együttes jelenlegi két legjobbja, Jánosi Zsuzsa és a tőrvívó Érsek Zsolt a döntőbe jutással igazolta ugyan képességeit, de többre, mondjuk ki bátran, az elsőségre, aranyéremre is hivatottak. A mérleget még az sem tette kedvezőtlenné, hogy a hatvanasai etvenes évek sikeres fegyvernemének, a párbajtőrnek hanyatlása változatlan. Az egyéni versenyben csak az öttusázó Fábián László jutott a legjobb 32 közé, a csapat csak hetedik lett, s így kérdésessé vált az olimpiai kiküldetés. A vívásban, más sportágakhoz hasonlóan, kiegyenlítődtek az erőviszonyok. Ugyanakkor idehaza létszámban és képességekben egyre gyérebb az utánpótlás, kevesebb a nemzetközi helytállásra is alkalmas versenyző. Hiába, a fiatalok idegenkednek egy olyan sporttól, ahol a bírói ítéleték a találatjelző gépek működése ellenére olykor szubjektív módon befolyásolják a mérkőzések eredményeit. Arról nem is beszélve, hogy az egyébként szükséges biztonsági intézkedések bevezetése miatt az újfajta penge és a különleges ruházat révén rendkívül megdrágult a vívás. Kevesebb a kivételes klaszszis, bár Jean Francois Lamour, a kardvívás idei francia világbajnoka mindenképpen közéjük tartozik. A Los Angelesben elnyert olimpiai bajnoksága után most a teljes mezőnyben is bizonyított. Edzője, Szepesi László, a Vasas egykori mestere a jelek szerint kiválóan megtanította a kardforgatás fortélyaira. A magyar vívás jó híre, tekintélye a szerényebb sikerek ellenére változatlan. Bízunk benne, hogy ez a hírnév a továbbiakban is töretlen lesz, amiben nem kis szerepe lehet a Kovács család eredményes munkálkodásának. VAD DEZSŐ 27
