Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-10-02 / 19. szám

A festmény vásárlásról mindig az a történet jut eszembe, amikor Sir Alexander Korda, az angol filmipar megte­remtője elment Marc Chagall pá­rizsi műtermébe és talált ott egy képet, amely nagyon megtetszett neki. Megkérdezte Chagallt, el­adó-e, az öregúr elpirult, és azt mondta: nem tudja, ő maga soha nem gondolt a pénzre, a téma is zavarba hozza. így hát ki is ment a szobából, hadd tárgyal­jon Kordával Madame Chagall. Am, amint Korda előrehajolt, hogy szóljon a Madame-hoz, ész­revette, hogy az asszony egy tü­körben látja Chagallt. Ott állt kinn az előszobában, egy dollár­jelet rajzolt a levegőbe és föl­emelte bal keze öt ujját úgy, hogy az asszony lássa a tükörben, majd leeresztette, és mindkét ke­zét föltartotta, tíz szétnyitott uj­jal, tizet mutatva. Azután ke­resztbe rakta két ujját, jelezve, hogy az asszony szorozzon. Mielőtt az asszony megszólal­­hatot volna, Korda fölajánlott neki 50 ezer dollárt. Madame Chagall meglepődve nézett rá. „Nos, éppen ennyit akartam kér­ni öntől, Monsieur — mondta. — Honnan tudta?” „Ó, Madame — felelte Sir Alex —, a kép magá­ért beszél!” Hogy a képeladás nem mindig ilyen egyszerű és vicces dolog, arról meggyőzött S. Nagy Zsu­zsa, alki Hawaii szigetek leg­­szebbikén, Mauin a Center Art Galleries egyik üzletének vezető­je. 1954-ben született Budapesten, kétéves korában került New Jer­­sey-be. Egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyete­men folytatta magyar—óangol sza­kon, és itt doktorált magyar— angol összehasonlító nyelvészet­ből. Amerikába való visszatérésekor néhány évig New Brunswickban, a hétvégi magyar iskolában, majd Kaliforniában tanított. Unokatest­vére javaslatára, aki már a Cen­ter Art Galleries Hawaiinál dolgozott, ő is Honoluluba uta­zott és szakmát váltott. Hamaro­san a cég Mauin lévő egyik üzle­tébe, mostani munkahelyére ke­rült. — A mi cégünk Amerika leg­nagyobb forgalmú galériája — tá­jékoztat —, annak ellenére, hogy csak Hawaiiban vannak üzletei. Négy üzlet van Oahu szigetén (ahol a főváros, Honolulu is talál­ható) és négy Mauin. Ez az üzlet­­hálózat forgalmát tekintve világ­­viszonylatban is az elsők között van. Nemcsak műgyűjtők vásárol­nak itt, hanem mindenki megta­lálja az ízlésének és pénztárcájá­nak megfelelő dolgot, az 50 dol­lárostól a több százezer dolláros képekig, szobrokig. — Mint hallottam, ez a galéria foglalkozik néhány ismert szín­művész, például Anthony Quinn képeivel és szobraival is. — Anthony Quinn menedzselé­sével éppen az unokatestvérem, Nagy Irén foglalkozik, aki a galé­riába „csábított”. Ez olyan ha­talmas vállalkozás, hogy egész embert 'kíván. Nem csak az a munkája, hogy Quinn képeinek és szobrainak eladásával foglal­kozzon. A galéria egyébként más amerikai színművészek képeinek eladását is vállalta, és ez igen jó üzletnek bizonyult. A közönség nagyon szereti ezeket a művésze­ket, és nemcsak egy-egy műalko­tás művészi értékét nézik, hanem fontos szerepet játszik vásárlása­iknál, hogy úgy érzik, olyan em­bertől vesznek képet, akinek jól ismerik az egyéniségét, a világ­ról alkotott véleményét. Ha ez a plusz még ráadásul párosul azzal a szerencsével, hogy a művész — mint például Quinn — rendkívüli dolgokat hoz létre, akkor végül is mindenki jól jár. — Chagall „képeladási módsze­rével” szemben hogyan történik valójában egy képeladás? — Az emberek azt hiszik, hogy egy galériás egész nap csak áll­dogál a képei között és várja a jó szerencsét. Pedig ez a munka ennél sokkal több. Lényege, hogy nagyon gyorsan kell kapcsolatot teremteni és bizalmat ébreszteni a vevőben. Jó pszichológiai érzék kell ahhoz, hogy típus szerint megfelelő stílust használjunk. Rögtön rá kell érezni, hogy a ve­vő honnan jött, milyen lehet a felfogása. Könnyedén fel kell venni a beszélgetés fonalát olyan témákban, ami a vevőt érdekelhe­ti. Jól kell éreznie magát, mert különben biztos, hogy nem fog ott­hagyni 40—50 ezer dollárt, de még húszat sem ... — Ügy látom, nemigen bánta meg, hogy a tanítást felcserélte ezzel a munkával. — Ebben a munkában is na­gyon sok a tanítás. Sokszor el kell magyarázni, hogy egy-egy kép ne csak tetsszen a vevőnek, ha­nem azt is tudja, miért tetszik ne­ki. Hiszen a megvásárolt képpel együtt fog élni, és az egész más dolog, mint egy galéria falán gyö­nyörködni valamiben. Sokuknak a festőről is külön ismertetést adunk, mert egy átlagamerikai­nak — európai mércével mérve — igen kevés művészettörténeti ismerete van. Nagyon szeretem ezt a munkát, és az a tudat, hogy a mi galéri­ánknak van a legtöbb Chagall- és Dali-képe, mindig kellemes érzés­sel tölt el. BODNAR JANOS A SZERZŐ FELVÉTELEI 25

Next

/
Thumbnails
Contents