Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-10-02 / 19. szám
A Toisdepalota Alpár Ignác pályadíjnyertes tervei alapján épült. 1873-ban nyitotta meg kapuit. Képeink a megnyitásra megjelentetett albumból valók REPRODUKCIÓ: BARNAFÖLDI GABOR zétételének megszervezése képezte. A fentebb említett „népgyűlés” lármás tevékenységének egyik eredménye ugyanis az lett, hogy a tőzsdecikkek — tehát az ott eladásra kínált termékek, értékek — árai viszonylag rövid időn belül elfogadott, az adásvételek kiindulópontját képező áraikká szelídültek. Ezen árak immáron mércévé nemesedve képezték a hivatalos tőzsdei árakat. Az egykori szabályok értelmében „ ... az általuk megállapított árfolyamok a tőzsdének minden tőzsdei napon megjelenő hivatalos árjegyzőlapjában tétetnek közzé”. A tőzsde látványos színpadának további szereplői is voltak, ilyetén az alkuszok, akiken a Budapesti Áru- és Értéktőzsde Szabályzata értelmében „azokat a tőzsdetagokat kell érteni, akik az ügylet megkötését az áru vagy vételár hangos szóval való kikiáltása és a vevő vagy az eladó ily módon való felkeresése útján, lehetővé teszik”. A tőzsde Budapesten is számos sajátosnak tekinthető fogalommal, szabállyal működött, kialakították az ún. tőzsdei szokásokat, amelyek valójában a gyakorlat által megállapított üzleti szabályokat jelentették. A tőzsdei ügyletek után tőzsdeadót fizettek az államháztartás kasszájába. A tőzsde szereplői között adódó esetleges nézeteltérések, vitás — mi több, peres — ügyekké fejlődésének megoldására a tőzsdebíróság volt hivatott. Múltak az évek és évtizedek, gazdasági világválság, világháborúk söpörtek végig glóbuszunkon, ám a tőzsdék, j ól-rosszul átvészelték e viharokat. A szocialista gazdálkodás azonban átmenetileg csökkentette a piac jelentőségét, így nélkülözhetővé tette a tőzsde sajátos értékmérő, piacszabályozó szerepét is. Bár voltak kísérletek a második világháború után a budapesti tőzsdeélet újraindítására, 1948-ban a tőzsde hivatalosan is megszűnt. A krónikás dolga azonban itt nem ér véget. Évtizedünk végén Budapesten a tőzsde újjáéledni látszik, a korszaknak megfelelő értékeket forgalmazva, s természetesen új keletű játékszabályoknak megfelelően. Egykoron a tőzsdei alkuszok fogadalmat tettek a tőzsde elnöke vagy helyettese előtt: „Becsületemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy mint a Budapesti áru- és értéktőzsde értékalkusza, hivatásomat híven, pontosan és lelkiismeretesen fogom betölteni... A megbízásokat mindenkor részrehajlás és kedvezés nélkül fogom végrehajtani, a reám bízott üzleti titkot megőrzőm, e szabályzat minden rendelkezését megtartom. Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy az árjegyzés tisztaságát és a tőzsde tekintélyét megóvjam.” A huszadik század végén az alkuszok dolgát már gépek, számítógépek végzik, és az egykori tőzsdepalota márványtermei helyett légkondicionált szobákban, csekély lármával működnek a computerek. Működtetői azonban mi leszünk, emberek, akik — akárcsak fogadalomtévő eleink — óvjuk e tevékenység tisztaságát és a pesti intézmény tekintélyét. BRÜLL MARIA 15
