Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-10-02 / 19. szám
anarok az iskolapadban Zacharias Tünde, svédországi magyartanár Tizenharmadik alkalommal került sor idén nyáron Debrecenben az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége pedagógus-továbbképző? tanfolyamára. A hallgatók tizenegy országból érkeztek, mindegyikük magyarnyelv-tanítással foglalkozik. A programban ennek megfelelőien olyan előadások, műhelybeszélgetések, viták szerepeltek, amelyek módszertani és pedagógiai problémákkal foglalkoztak, illetve a külföldön élő hallgatók ismereteit bővítették, szélesítették Magyarország kulturális és gazdasági életéről. A résztvevők között akadt olyan is, aki már tizenharmadszor jött el Debrecenbe és szíves örömest ült be — ősz fejjel is — az iskolapadba, holott maga is gazdag pedagógiai gyakorlattal rendelkezik, s voltak, akik első ízben jelentkeztek erre a mindenki által színvonalasnak ítélt kurzusra. Ufer Ágnes az utóbbiak közé tartozott: — Egy Drezda melletti kisvárosban a Népfőiskolán tanítok magyar nyelvet. Nagy az érdeklődés nálunk a magyamyelv-tanfolyamok iránt, hiszen sok a német—magyar vegyes házasság és sok az olyan család is, akik a háború utáni kitelepítések során kerültek ide. ök tulajdonképpen beszélik a magyart, de a nyelvtant szeretnék feleleveníteni. Sok magyar fiatal vállal az utóbbi években munkát az NDK-ban, és közülük nem is egy ott házasodik. Számomra megható, hogy a német feleség sőt, olykor az anyós is beiratkozik a magyarnyelv-tanfolyamra, majd pedig a gyerekeket küldik. Mindebből talán világosan kitűnik: egy-egy népfőiskolái nyelvtanfolyamon mindenféle korosztály képviselteti magát. Nekem az okozott gondot, hogy milyen programokat állítsak össze az órákra, hogy a fiatalok és az idősebbek kedvébe is járjak. Arra már saját tapasztalatom alapján rájöttem, hogy más tempót kell a gyerekeknek, mást a dolgozó fiataloknak és megint mást az idősebbeknek diktálnom. Tehát volt néhány módszertani kérdés, amelyben segítségre volt szükségem, ezért jelentkeztem a Magyarok Világszövetségénél erre a továbbképzésre. És állíthatom, nem csalódtam. Csapó Margit Kanadában a vancouveri egyetemen tanít pszichológiát és gyógypedagógiát és természetesen magyart azoknak, akik ez iránt érdeklődnek. — Harmadszor jöttem el Debrecenbe, mert a korábbi tapasztalataim alapján rájöttem, hogy itt nélkülözhetetlen ismeretekhez jutok. Megismerkedhetek mindazzal, ami az elmúlt időszakban Magyarországon történt az irodalmi élet, a művészetek terén avagy az anyanyelvoktatás fejlődésében. 1957-ben kezdtem tanítani, és azóta alaposan megváltoztak a módszerek. Hogy mást ne említsek, akkoriban ezzel kapcsolatban nem voltak kutatások, ma viszont szép számmal vannak. És ez rendkívül fontos, mert nyilvánvalóan másképp kell a magyart tanítani, mint akármelyik más idegen nyelvet, és másképp kell a magyart egy angolnak vagy arab anyanyelvűnek, esetleg egy franciának Ufer Agnes az NDK-ban, Drezdában tanít magyar nyelvet Csapó Margit, kanadai egyetemi tanár tanítani. Bevallom, ezúttal is ez a tanfolyam „hozott” haza Magyarországra, hiszen otthon temérdek dolgom lenne. — Azt talán nem is kellene kérdeznie, hasznosnak tartom-e ezeket a tanfolyamokat. Ha nem így lenne, nem lennék itt immár tizedszer — monja Zachariás Tünde Svédországból. — Västerasban, ahol élek, 6—19 éves gyerekeket tanítok magyarra. Számomra mindig az irodalmi előadások a legérdekesebbek és azok a gyakorlatok, amelyek a szókincsemet bővítik. Akik itthon élnek, talán el sem tudják képzelni, külföldön, állandó idegen nyelvi közegben mennyire gyorsan beszűkül az ember szókincse. Annak ellenére van ez így, hogy négy magyar újságot is járatok és férjemmel minden magyar könyvet hazaviszünk, amihez csak hozzájutunk. Egyébként számomra sorsdöntő volt az első debreceni kurzus, amelyen tíz éve részt vettem. Itt ismerkedtem meg a férjemmel, aki Amerikából jött. Később öszszeházasodtunk és most együtt járunk vissza Debrecenbe. A kurzus végén a rendezők közvélemény-kutatást végeztek, a hallgatók leírták, mi tetszett és mi nem a tíznapos programból. A többség úgy vélekedett, hogy nemcsak az érdekes előadások és a kellemes kirándulások miatt érdemes Debrecenbe jönni, hanem azért is, mert a programon kívüli beszélgetések során más országban élő, más környezetben tanító magyartanárok problémáit, gondjait is megismerhetik, és ez mindenkinek hasznos és tanulságos. A. É. Idén is „teltházas” nyári táborokat rendezett az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége a magyar származású külföldi gyerekek számára. A Balaton mellett, ahogy ezt már évek óta megszoktuk, három helyen nyaralhattak: az egészen fiatalok közül a fiúk Boglárlellén, a lányok Fonyódon; a tizenévesek pedig Balatonberényben. A Bajai Nyelvi Táborban harminckét magyar származású fiatal tökéletesíthette magyarnyelvtudását. A Sárospataki Nyári Kollégiumban a tizennégy-tizennyolc évesek ismerkedhettek a magyar nyelv titkaival, szépségeivel, az óhazai élettel. BALATONBOGLÁR A boglárlellei táborban ott jártunkkor a nyolcéves Vinson Olivér jelentette a szenzációt. Nem azzal, hogy a Párizsból érkezett nyolcéves kisfiú tökéletesen beszélt magyarul, hanem thaiföldi származásával. Ott fogadta ugyanis örökbe a francia férjével néhány évet e távol-keleti országban töltő Lovas Margó, a párizsi magyar kolóniában jól ismert pszichológusnő. Mint a gyerekekkel foglalkozó pedagógusok — Garai Melinda és Varga Éva — elmondták, bár a kisfiúk mindegyike már külföldön született, többségük jól beszéli a magyart. Csak néhányan érkeztek párszavas nyelvtudással. — Ök persze hátrányban vannak a többiekkel szemben, ugyanis a közös nyelv elsősorban a magyar, ezen értik meg egymást a legjobban, mivel szinte mindegyikük más-más országból érkezett. Aki nem tud magyarul, az kicsit elszigetelődik, s előfordul, hogy ezért nem érzi jól magát. — Mennyire tudják az itt nyaraló kicsiket megtanítani magyarul? — Csak a már meglévő nyelvtudást tudjuk fejleszteni, amenynyire a néhány hetes idő engedi. S azt is figyelembe kell venni, hogy ezek a gyerekek tulajdonképpen nyaralni érkeznek ide. Reggel nyolctól tizenegyig tartunk foglalkozásokat, de néha még ez is soknak, nehezen elviselhetőnek bizonyul. Főleg jó időben. Itt van néhány lépésre a Balaton, s akkor ők „tanulni” kénytelenek. Az eltérő nyelvtudás miatt három csoportban tanítunk. Ma a kezdők a számokat és a színeket tanulták. A középhaladók a tegnapi eseményekről készítettek néhány soros fogalmazást. A haladók pedig a főnevek és melléknevek használatának szabályait tanulták. FONYÓD A fonyódi leánytáborba déltájban érkeztünk. Mindenki a tábor „főterén” felállított alkalmi színpad előtt ült és a bábelőadást nézte. Ennek befejeztével az egyik tanulócsoport vezetőnőjével, Sztrapek Edénével ültünk le beszélget-10
