Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-10-02 / 19. szám
Öreg autókérdekes történetekkel A budapesti Formula—1-es futam programjának egyik jelentős eseménye az öreg autók versenye. Mert nemcsak a világ legmodernebb és leggyorsabb kocsicsodái versenyeznek ezen a napon. A Williams Hondák, a McLarenek, Ferrarik rajthelyein matuzsálemi korú autóritkaságok (1904-es Maurer Union, 1932-es Fiat Baldlla, 1938-as Adler Junior stb.) is felsorakoznak — fél óráig övék a pálya. De hogyan is versenyezhet egy eredeti T— Ford az alig harmincéves Porsche Elzmannal, amely utóbbiból egyébként mindössze nyolcvankét darab készült? Mint a versenyszabályból kiderül, nagyon egyszerűen és — ami még fontosabb — egyenlő esélyekkel: mindegyik kocsi számára külön meghatározzák az általa könnyen teljesíthető köridőt, s az nyer az induló autók közül, amelyik a legtöbb ilyen idejű kört teljesíti. Á legöregebb autó Mint mondják, kétféle öreg autó van: amelyik csak szép és amelyik megy is. Az igazi gyűjtők ez utóbbiakat tartják nagyobb becsben, s ezek közül is azokat igazán értékesnek, amelyeket a tulajdonosuk saját kezével hozott rendbe. A járművek többsége elrejtve vészelte át a második világháborút; az egyik befalazott pincében, a másik egy falusi padláson, darabokra szedve. A „roncsokból” aztán a régi autók megszállott gyűjtői csináltak, sokszor négy-öt évi munkával működő járműveket. A korelnök a pályán köröző autók közül a már említett Maurer Union. Az egyhengeres, 1140 köbcentis, négy lóerős motorú autót Hódmezővásárhelyen, egy padláson találta meg jelenlegi tulajdonosa, Kisapáti István, Bordányban élő autórajongó. — Teljesen szétszedett állapotban fedeztem fel — mesélte —. az előző tulajdonosa csak azért nem dobta ki a „szemétdombra”, mert a tyúkok már odaszoktak az ülésére, ott tojtak. Elhoztam, letettem a műhelyembe, s hónapokig csak nézegettem, hogyan lehetne ebhői, csak azért nem mondom, hogy ócskavasból, mert favázas, szóval ebből a roncsból újból autót faragni. Először dokumentációt szereztem. Mit mondjak, már ez sem bizonyult könnyű feladatnak. Aztán kezdődtek az alkatrészgondök. Hol találhattam volna az 1904-es évjáratú kocsihoz alkatrészt? Darabonként kellett kiesztergálni ezeket. A nehézségeket nem részletezném, csak egy példát említek: a sebességváltója még dörzshajtásos. Négy évig tartott, amíg olyan lett. mint az új. Ezen azt értem, mint az eredeti. Még a borjúbőr üléshuzat varrása is egyezik. Amikor elindult, az olyan érzés volt... A legidősebb autótulajdonos A legöregebb autótulajdonos a hetvenes évei közepén járó Balta János. Az 1932-es évjáratú Fiat Balilla még a gyártás évében került hozzá, igaz, totálkáros állapotban. — Első tulajdonosa egy budapesti postafőtanácsos volt, aki ezenkívül még három autót tartott. A járműveket apám műhelyébe hőíta javíttatni. A Balillát nem kis pénzért. 2200 pengőért vásárolta, de hamarosan karambolozott vele, szinte darabokra törött. Ügy tűnt, nem is érdemes rendbe hozni. Én még fiatal legényke voltam, addig könyörögtem a főtanácsosnak, amíg ideadta. Cserébe én hosszú ideig ingyen javítottam a kocsijait. — Három évembe került, amíg beülhettem a vezetőülésbe s tehettem vele egy kört. Ezek után érthető, hogy autószerelő lettem, bár akkoriban még nem is létezett képzés, a szakmunkás-bizonyítványomat a Budapesti Kovács és Kocsigyártó Ipartestület elöljárósága állította ki. — Közúti forgalomban is jár ezzel a Fiattal? — Természetesen, csak már ritkábban. No, nem az autó kora miatt, hanem az enyéim miatt. A leghosszabb utat nem is olyan régen, 1977-ben tettem meg vele, több mint 5800 kilométert autóztuhk Nyugat-Európában a feleségemmel. Egyszer sem kellett szerelni. — Mekkora sebességgel tud ez a kis Balilla menni? — Űj korában akár 120 kilométerrel óránként. Tudja mit jelentett ez akkoriban? Ma is kényelmesen elkocogok vele nyolcvanat-kilencvenet. — Nem akartak még megvenni? — Dehogynem. Sokszor. Előfordult, hogy megálltam a piros lámpánál, s a mellettem lévő autóból átszóltato, adnának érte háromszázezer forintot. De hát mi már ötvenöt évvel ezelőtt összekötöttük az életünket. A leggyorsabb autó A verseny leggyorsabb autója annyira különleges, hogy mindössze egyetlen működőképes példány létezik az egész világon. Az 1932-ben készített Maseratti 8 CM a híres autóversenyző, Nuvolari tulajdonába került, ezzel nyert ugyanabban az évben a belga Grand Prix-n. Arról, hogyan került ez a tűzpiros versenyautó Magyarországra, tulajdonosa, Víarga Jenő beszélt: — Ügy tudom, a harmincas évek közepén egy Festetich gróf vásárolta meg, itthon versenyeztette. A kocsi azután valahogy megúszta a második világháborút, s maradt, ami volt, versenyautó. 1950-ben még bajnokságot nyert veié Széles Tibor. Hogy azután mi történt vele, nem tudom. Én néhány éve egy garázs sarkában találtam rá. öt év alatt sikerült mozgóképes állapotba hoznom, de még ma sincs teljesen kész, a kompresszor hiányzik róla. — Mekkora a csúcssebessége ennek a versenyautónak? — A háromezer köbcentis, nyolchengeres motor kompresszorral 230 lóerős volt la készítésékor, s a kocsi 240 kilométeres sebességet érhetett el. így, félkész állapotban is képes kétszázas sebességre. A pályán köröző öreg autók volánjainál boldog-büszkén ültek a tulajdonosaik, némelyikük még korabeli ruhát is öltött. Rajt előtt és célba érkezés után pedig szinte szerelmes mozdulatokkal tettek-vették körülöttük. Ez a magatartás a történetek ismeretében tökéletesen érthető, ők nem azok a kocsitulajdonosok, akik járművüket egyszerűen megvették és beleültek. (pokorny) FOTÓ: GABOR VIKTOR 8 !
