Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-10-02 / 19. szám
Megújulásra, fiatalításra van szükség az anyanyelvi mozgalomban SÁROSPATAKON ÜLÉST TARTOTT AZ ANYANYELVI KONFERENCIA VÉDNÖKSÉGE Sárospatakon, a Pálóciiak, Perényiek, Lórántffyak és Rákócziak történelmi levegőjű városában tartotta ülését augusztus 10. és 12. között az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége. A tanácskozás feladata az volt, hogy megvonja az V. Anyanyelvi Konferencia óta eltelt két esztendő mérlegét. Augusztus 9-én este hangverseny vezette be a megbeszéléssorozatot: a Kádár Kata utcai római katolikus templomban Virágh László orgonajátéka és Béres Ferenc dalai gyönyörködtették a vendégeket. Másnap reggel a Pollack Mihály tervezte sárospataki kollégiumi nagykönyvtárban a fehér, dór stílusú oszlopok között megkezdődött az érdemi munka. Takáts Gyula városi tanácselnök köszöntője után Lőrincze Lajos, a Védnökség elnöke tartott bevezetőt. Mint mondotta, az anyanyelvi konferenciák eredményeként jelentős kezdeményezések születtek. Külföldi magyar gyerekek százai vettek részt a balatoni táborozásokban, tanultak a kőszegi gimnáziumban, sikeres a sárospataki magyarságismereti tanfolyam és a debreceni pedagógus-továbbképzés. Megjelent a Nyugaton élő magyar költők antológiája, és közvetlenül a védnökségi ülés előtt napvilágot látott a prózai válogatás is. A hazai lapokban, folyóiratokban a nyugati magyar szerzők műveinek közlése mindennapossá vált. Lőrincze professzor sorra vette az elmúlt évek során megjelent magyar nyelvkönyveket, majd méltatta a Nyelvünk és Kultúránk című folyóirat munkáját. Szólt a Magyar Hírekről is, amely „egyre fontosabb orgánuma annak az ügynek, amelyet képviselünk”. Az AK Védnökségének elnöke kiemelte: a mai magyar közéletben összességében megnőtt az érdeklődés a külföldi magyarok iránt, ez a téma sokkal nagyobb mértékben és sokkal nagyobb intenzitással kap teret, mint bármikor korábban. Külön kitért a Magyar Fórum rendezvényeire, amelyeket „az utóbbi évek legsikeresebb kezdeményezésének” nevezett. A különböző szakmák kiváló képviselői számára igen hasznosak ezek a találkozók. Lőrincze professzor ugyanakkor óvott a túlzott optimizmustól. A gyarapodás jelentős — mondotta —, de ahhoz mérten, hogy mit kellene elérni, mégis kevés. Vajon felfigyelünk-e arra — tette fel a kérdést —, hogy milyen kevés család tartja meg a magyar kultúrában gyermekét, s arra, hogy e munkában milyen kevesen vesznek részt? Az optimizmus így hát nem egészen jogos. A különböző intézményeket még hatéko-nyabbá kell tenni, s elengedhetetlen tevékenységük szélesebb körű propagálása is. A vitában Czigány Lóránt irodalomtörténész (Nagy-Britannia) azt hangoztatta, hogy az összmagyarságot szolgáló, értékmentő szerepet ellátó anyanyelvi mozgalomnak a megújulást kell a zászlajára tűzni. Az I. Anyanyelvi Konferencia azt AZ ANYANYELVI KONFERENCIÁK A mozgalmat - melynek VI. konferenciáját 1989-ben rendezik - a magyar szellemi élet kiválóságai: Kodály Zoltán, Illyés Gyula, Váci Mihály kezdeményezték. A gondolat elindításában kiemelkedő szerepe volt Nagy Károlynak, az USA-ban élő egyetemi tanárnak. A hazai és a nagyvilágban élő szakemberek öszszefogásának célja a magyar nyelv, a magyar kulturális örökség ápolása, a magyarságtudat elevenen tartása külföldön. Az I. Anyanyelvi Konferenciát - Debrecen-Budapest helyszínnel - 1970-ben hívták össze. A konferencia szorgalmazta a külföldön élő magyarság sajátos kulturális körülményeit figyelembe vevő tankönyvek, olvasókönyvek kiadását, külföldi magyar gyerekek magyarországi táborozását, ösztöndíjak létesítését Megválasztották a konferenciák között azóta is végrehajtószervként működő Védnökséget (amelynek jelenleg 25 külföldön élő és 25 magyarországi szakember a tagja). A Szombathelyen, 1973-ban megtartott II. Anyanyelvi Konferencián nagy súlyt kaptak a módszertani kérdések. A résztvevők előtt már ott lehettek a Védnökség szakértői által írt első tankönyvek, beszámolhattak a külföldi magyar gyerekek balatoni és sárospataki táborozásainak első tapasztalatairól. Vizsgálták a magyar történelem, néprajz, irodalom, művészet külföldön való népszerűsítésének, megismertetésének lehetőségeit. A III. Anyanyelvi Konferenciát Budapesten rendezték 1977-ben. Ezen a találkozón vettek részt először Csehszlovákiából, Jugoszláviából és a Szovjetunióból érkezett szakemberek. Sok szó esett a kétnyelvűség, „kétkultúrájúság" embert és társadalmat egyaránt gazdagító voltáról. A IV. Anyanyelvi Konferencia Pécsett, 1981-ben tanácskozott A módszertani megbeszéléseken méginkább előtérbe került a magyarnak mint számtazásnyelvnek az oktatása, s az, hogy ezt a tevékenységet jobban össze kell kapcsolni a magyar kultúra megismertetésével. Az 1985-ös, veszprémi V. Anyanyelvi Konferenciának egyik fő témája a külföldi magyar egyházaknak a magyar nyelv és kultúra ápolásában betöltött szerepe volt. Megvitatták a magyarul nem, vagy alig tudó gyermekek számára készülő tankönyvek próbafejezeteit. Veszprémben külön szekcióban tanácskoztak az egyesületi vezetők is. hangoztatná, hogy arról kell beszélni, ami összeköt. Ez akkor helyes jelszó volt — mondotta Czigány Lóránt —, ma azonban arról is szólni kellene, ami elválaszt. Az érzelemmentes, higgadt vita érdekében szélesíteni kell a nyugati értelmiségiek részvételét; egy ilyen kihívást nyilván sokan elfogadnának. Végezetül a magyar rlyelvű szellemi termékek szabad áramlását sürgette. Lőrincze Lajos ezt követően felolvasta az Egyesült Államokban élő — az üléstől más elfoglaltságuk miatt távol maradó — két védnökségi tag, Nagy Károly és Fekete Pál levelét. Fekete szóvá tette, hogy a veszprémi konferencia óta voltak ugyan eredmények, ám kevés a konkrétum. Sürgette a környező országok magyar értelmiségének bevonását a munkába. Nagy Károly professzor véleménye szerint fejlődött a nyugati magyarság és Magyarország kapcsolata, kölcsönösen nőtt a készség a nyitottság iránt. Ugyanakkor, állt a levélben, Magyarországról cenzúra tilt ki egyes kiadványokat és szilencium sújt külföldön publikáló írókat. Befejezésül Nagy Károly javasolta, hogy szélesebben ismertessék az “Erdély története című könyvet és munkaterv kidolgozását indítványozta a kapcsolatok további bővítésére, javítására. Romhányi László, az angliai magyar egyesületek csúcsszervének elnöke szintén úgy vélekedett, az anyanyelvi mozgalomnak megújulásra van szüksége. Az út jó — monte 3
