Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-09-01 / 17. szám
I Az olimpiára készülnek BORKAI Zsolt, a Honvéd 22 éves Európo-bajnok tornásza. Győrben Rock Samu, a kiváló edző, a torna apostola fedezte fel, s irányításával fejlesztette tovább a nyugatnémet olimpiai bajnokról elnevezett Gienger-szaltát. Az elmúlt évben kissé megtorpant, sérülések hátráltatták. De az idén ismét felfelé ivei pályája, aminek új edzője, Gerber László örül a legjobban. Legutóbb Pekingben aratott babérokat, majd az Universiaáén Zágrábban lólengésben nyert aranyat. FOTO: KOVÁCS PÁL BATORFI Csilla, a BSE (18 éves) asztalitenisz Európabajnoknője. Szombathelyen született, Szekszárdon nőtt fel, s később Budapestre került. Egy éven belül lett Európa-bajnok előbb az ifjúságiaknál, majd a felnőtteknél. A közelmúltban egyhónapos bemutató- és versenykörútra kapott meghívást Japánból, s a világ körüli útra induló világválogatottba is bekerült. Bátorfi Csilla az ugyancsak világválogatott Klampár Tiborral tagja az olimpiai mezőnynek. FOTO: FARKAS JÓZSEF ÉRSEK Zsolt, az Újpesti Dózsa 21 éves tőrvívója nyerte Zágrábban, az idei Universiadén a magyarok első aranyérmét. Már két évvel ezelőtt Koreában is meglepő szép siker részese volt. A fiatal újpesti vívó fejlődése azóta is töretlen, a Világ Kupa-pontversenybe is beszámító nagy nemzetközi viadalokon is egyre jobban szerepelt, s vezéregyénisége annak a csapatnak, amely arra pályázik, hogy a harminc évvel ezelőtt világbajnokságot nyert együttes örökébe lépjen. FOTO: KOVÁCS PÁL DIÁKSPORT Az új tanév a magyar sportban is megújulást ígér. A szünidő kezdete előtt, júniusban hosszú vajúdás, jelentős késedelem után végre megalakult a Magyar Diáksport Szövetség. A szervezet azt a célt tűzte zászlajára, amit olyan régen, olyan sokan hangoztattak, hogy a sportot, a rendszeres testedzést fiatalon, iskolás korban kell megszerettetni. Ennek kapcsán arra is emlékeztek, hogy az iskolai sportnak valaha kiválóan működő szövetsége volt, az úgynevezett KISOK, amely annak idején a középiskolák országos sportközpontjaként szervezte, ösztönözte a fiatalok, az iskolások sportját. Az olyan népszerű sportágakban, mint a labdarúgás vagy a kézilabda nemcsak középiskolás-bajnokságokat írtak ki, hanem az egyes iskolák, sőt osztályok között is vonzó vetélkedéseket, mérkőzéseket kezdeményeztek. Az ötvenes évek legelején — a sportszövetségek elsorvasztása, az egyesületek kényszerű átszervezése, kötelező névváltoztatása idején — az iskolai sportot is átszervezték. A sport utánpótlását ugyanis kizárólag az egyesületektől, a jól működő szakosztályoktól várták, s közben az iskolai sportot csaknem teljesen háttérbe szorították. Így történhetett meg mind sűrűbben, hogy egyes sportolni vágyó tizenéveseket, akiket azonban ügyetlennek ítéltek, mindenhonnan eltanácsoltak. Közben az iskolákban egyre emelkedett a testnevelésből felmentettek száma. S egyes felmérések szerint az ifjúságnak már csak alig tíz százaléka sportolt rendszeresen. „A tanulóifjúság egészségi állapota a mozgásszegény életmód következtében nem kielégítő" — szögezte le a Művelődési Minisztérium legutóbbi állásfoglalása. Joggal, hiszen az utóbbi időben nemcsak az élsport, a versenysport utánpótlása csökkent, gyengült fokozatosan, hanem már a sorkötelesek orvosi vizsgálata alkalmával is egyre több fiatalt találtak a kötelező katonai szolgálatra alkalmatlannak — egészségi okokból. A tettek, a reformok azonban sajnálatos módon várattak magukra. De a régi szólásmondás tanulsága szerint, jobb későn, mint soha. Júniusban végre megalakult a Magyar Diáksport Szövetség, amely nemcsak az iskolai diáksportszervezetek összefogására, hanem a diáksport teljes irányítására is hivatott. A szabályzat szerint az iskolákban kétféle típusú diáksportszervezetet lehet létrehozni. Az egyik a sportkör, amelyik az illető tanintézetben működik, a másik az egyesület, amelyik az iskolától független, a környéken lakók, a diákok szülei is tagjai lehetnek, külső támogatókat szerezhetnek, és így kedvezőbb anyagi feltételekhez juthatnak. A Magyar Diáksport Szövetség megalakulásáig már mintegy hétszázezer diák fogadta el az új szervezet célkitűzéseit, s a tanintézetek negyven százalékában megalakult a sportkör vagy az egyesület. A tanév megkezdése után újabb egyesületek, sportkörök alakulása várható. A diáksport fellendítésében azonban a testnevelő tanároké a főszerep. Hadd idézzük ezzel kapcsolatban Magyar Zoltán, kétszeres olimpiai bajnok tornász véleményét: „A Ferencvárosban a Telepy utcai általános iskolába jártam. Harmatit József volt a testnevelőnk. Nagyszerű hangulatot tudott teremteni a tornateremben. Annyira hatása alá tudott vonni bennünket gyerekeket, hogy mindannyian valami különlegesre törekedtünk. Volt aki a szünetekben előre szaltójával igyekezett felhívni magára a figyelmet, mások cigánykereket hánytak, mi a tótágast gyakoroltuk. Majd amikor az már jól ment, kézen jártunk ... És bizony közben megszerettük a tornát, a sportot...” A reform másik lényeges eleme az a mindennapos testnevelési mozgalom, amelyet a Csongrád megyei pedagógusok kezdeményezésére kezdtek megvalósítani. Jelenleg már az ország több mint nyolcszáz iskolájában, elsősorban a tízen aluliak között rendszeressé vált a mindennapos testnevelés. A naponként ismétlődő legalább egy tanítási óra időtartaménak megfelelő testnevelés, valamint a tanórán kívüli rendszeres diáksport-foglalkozás nagymértékben hozzájárulhat a tanulók egészséges életmódjának kialakításához. Nyilvánvaló, hogy a tanórán kívüli testnevelés, a sport- és játékprogramok szervezéséhez, vezetéséhez szakértő, lelkes pedagógusokra is szükség van, akiket az eddiginél több munkáért jobban meg is kell fizetni. Az illetékesek gondoltak a pedagógusok megfelelő díjazására. Amíg 1987-ben például 33,6 millió, addig 1988-ban már 45, 1989- ben 85,3, 1990-ben pedig 142,6 millió forint áll majd rendelkezésre a diáksportkörökben és egyesületekben működő pedagógusok díjazására. Azaz a pedagógusok többletmunkáját igyekeznek kellően, megfelelően honorálni. A következő fontos intézkedés a megfelelő versenyzési lehetőségek és alkalmak biztosítása, hiszen az is régi igazság, hogy a verseny, a győzelem élménye élteti, teszi még népszerűbbé a sportot. Nos, ennek érdekében a reformot teljes mértékben támogató és ösztönző sporthivatal, valamint a minisztérium egyetértésével a diáksportszövetség már az ősszel induló tanévtől kezdve kiírta a diákolimpiái bajnokságokat. Tíz sportágban, hat egyéni sportban (asztalitenisz, atlétika, birkózás, tájfutás, torna és úszás), valamint négy labdajátékban (kézilabda, kosárlabda, labdarúgás, röplabda) szervezik majd a diákok versenyeit. A helyi, körzeti, budapesti, illetve megyei versenyek után az országos döntők következnek. Azaz valóban széles tömegek számára teremtenek megfelelő versenyzési lehetőséget, s egyben a tehetséges fiatalok is magukra irányíthatják az egyesületi és szövetségi vezetők, edzők figyelmét. Nagyon lényeges, hogy ezeket a diákolimpiái versenyeket az egyes sportági szakszövetségek segítségével és közreműködésével szervezik, rendezik. A reformot, ha késéssel is, de végre meghirdették. Megvalósulása elsősorban az iskolákon, az iskolák testnevelő tanárain múlik. Nem ígér látványos, gyors eredményeket. Ám, biztosra vehetjük, hogy a rendszeres, mindennapos testnevelés, mozgás révén a jövő nemzedéke egészségesebb, edzettebb lesz, hiszen a fiatalon megkedvelt sportolást remélhetően később is folytatják, szórakozást, felüdülést keresnek és találnak a sportpályákon. VAD DEZSŐ 21
