Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-08-15 / 16. szám
KÁLVIN ÉS MAGYARORSZÁG „A megrepedt nádat nem töri el, a pislogó gyertyát nem oltja ki a szél...” (SUTÖ ANDRÁS: CSILLAG A MÁGLYÁN) A debreceni régi református kollégium épülete az 1802. évi nagy tűz előtt „Egy olyan pillanatban, amikor a magyarság elveszítette államiságát, amikor idegen kézre került az ország, óriási történelmi szerencse, hogy jelen volt egy olyan vallás, amely alulról, a népből jött. Ez a magyar nép legalsó rétegeiben működő erő a magyar népet olyan szerencsés szellemi szervezetbe fogta össze, amelynek a kapcsolata nemzetközi volt a világhoz, a többi népekhez. A kálvini reformáció a humanitás legmagasabb eszméit adta, kiművelte az anyanyelvet, csontozatot adott egy összetört gerincű népnek . ..” Illyés Gyula vélekedése is olvasható abban a francia nyelvű tanulmánygyűjteményben, amelyet a Genfi Magyar Protestáns Közösség jelentetett, meg Kálvin és Magyarország címmel; a reformáció 450. évfordulója alkalmából. A kötet Svájcban élő magyar, francia és hazai tüdősök közös munkájának gyümölcse. A Vermes László genfi lelkipásztor által szerkesztett könyv — amint ezt az előszóban Chappuis profeszszor, a Genfi Egyetem tanára is hangsúlyozza — segít abban, hogy a svájci vagy francia olvasó „felfedezze” egy Nyugat-Európában még ma is kevéssé ismert nép történelmét, kultúráját. Makkai László tanulmánya a történelmi Magyarország különféle vallásairól ad áttekintést; Benda Kálmán, Bocskay István Habsburg-ellenes törekvéseit mutatja be. Bucsy Mihály Kálvin magyarországi hatását elemzi. Hangsúlyozza, hogy Méliusz Péter már 1562-ben magyarra ülteti át Kálvin Katekizmusát; 1590-ben pedig napvilágot lát az első magyar Biblia, Károli Gáspár fordításában. 1624-ben megjelennek Szenczi Molnár Albert genfi zsoltárfordításai, amelyek napjainkig a magyar reformátusok legnépszerűbb egyházi énekei közé tartóznák. Szenczi Molnár Kálvin Institúcióját is lefordította és magyar diákzarándokok élén — 1596-ban — felkereste a nagy reformátor sírját. A tanulmány elemzi azokat a hatásókat, amelyeket az Erdélyben működő svájci teológiaprofesszorok gyakoroltak a fejedelemség életére. Kevesen tudják, hogy a magyar református egyház volt az egyetlen külföldi egyház, amely jelentős pénzzel járult hozzá a Reformáció Genfi Emlékműve felállításához. Az 1909 és 1917 között épített emlékmű a „négy nagy” — Faréi, Kálvin, Béza és Knox — mellett Bocskay Istvánnak is emléket állít. Jean-René Bory írása az erdélyi fejedelem tevékenységével ismerteti meg a francia olvasót, kiemelve Booskaynak az 1606-os kassai Diétán elhangzott szavait, melyeket az emlékmű kőbe vésve is megörökít: „hitünk ereje értékesebb, minit az arany...” Farkas József budapesti lelkész a megújuló magyarországi református egyház XX. századi életéről ad áttekintést. Megemlíti Sütő András 1975-ben írott Kálvin- Szervét-drámáját, a „Csillag a máglyán”-t is. A Kálvin és Magyarország című kötetet bibliográfia, a szerzők életrajza, valamint a sárospataki és debreceni kollégiumot; Bocskayt és Bethlen Gábort ábrázoló illusztrációk teszik teljesebbé. Jóllehet a kötet történelmi és teológiai tanulmányok gyűjteménye; mégis szívesen olvastuk volna benne Illyésnek „A Reformáció genfi emlékműve előtt” — című klaszszifcus versét is. örülnünk kell azoknak ai ritka alkalmaknak, amikor hiteles, színvonalas könyv jelenik meg Magyarországról valamilyen világnyelven. A Kálvin és Magyarország ilyen munka. BALÄZS ADAM Az 1531-ben alapított nagy múltú Sárospataki Református Kollégium Magyar tanyák amerikai kutatója Marida Hollos, vagy ha úgy tetszik Hollós Marida a Rhode Island-i Brown University néprajzprofesszora. Gyermekkorában került ki az Egyesült Államokba, ott végezte tanulmányait is, s csak utána kezdett el Európában dől-LITTASY GYÖRGY FÉLÉVSZÁZADA Az ötvenes évek elején a mai Pannónia Filmstúdió műtermében találkoztunk először, a „Donyeci bányászok” zenefelvételén'. Hrenynyikov dalainak magyar szövegét én írtam. „Szinkronhangok” gyanánt az Operaház színe-javát szerződtették. Szemembe ötlött egy igen jóvágású, hórihorgais férfi, elegáns öltözetben. Ez annál feltűnőbb volt, mivel a jelenlevők az akkori divatnak megfelelően igyekeztek minél tip-toprongyosabbnak tűnni. Nem úgy Littasy György, aki még esernyőt is szorongatott a markában'. Ő csak a színpadon játszott, az életben nem. Azóta pár cseppecske lefolyhatott a Dunán, mert egyszerre csak mit hallók, pályafutásának 50 esztendős jubileumát ünnepli az egykori közönségkedvenc, a rangos basszista, akiről az Operalexikon (1975) így emlékezik meg: „Az irodalom minden stíluskorszakában otthonos. Főleg stílusérzékével és hangszínészi alakítóerejével töltötte meg a nagy vezetőszerepeket”. Littasy György dr. Molnár Imre tanítványaként végezte el a Zeneakadémiái, ahonnan tüstént az Operaházhoz került. A legelső ki-14
