Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-08-15 / 16. szám

Ll&llk: Kultúra - tudomány PATAKI ÖSSZEHAJLÁS Borsi Ernő és kórusa sályi és pataki dalokkal kedveskedett a diófa alatt egybe­gyűlteknek A SZERZŐ FELVÉTELE 40 éves a budapesti Francia Inté­zet. A jubileum alkalmával rende­zett fogadáson Christiane Malitchen­­ko nagykövetasszony bemutatta ven­dégeinek a budai Fő utcában fel­épülő új intézet terveit és makettjét. * Ifjúság, egészségvédelem, szenve­délybetegségek címmel nemzetközi ifjúsági nyári egyetemet tartottak Salgótarjánban. A tíznapos találko­zóra 18 nemzet 260 képviselője érke­zett a városba. A program részeként a magyar ENSZ-társaság vendége­ként hazánkban tartózkodó ENSZ- főtitkárhelyettes, az ENSZ bécsi köz­pontjának vezetője, Tamar Oppen­heimer asszony, ismertette a világ­­szervezet „Egészséget 2000-re min­denkinek” programját, valamint a bécsi kábítószer-ellenes világkonfe­rencia tanulságait, tapasztalatait. * Budapesten tartotta végrehajtó bizottsági ülését a Zsidó Kulturális Emlékalapítvány. A zsidó kultúra emlékeinek megőrzésével, oktatási, nevelési programok készítésével és a nemzetközi kulturális kapcsolatok erősítésével foglalkozó szervezet ülé­sére a világ számos országából ér­keztek tudósok, szakértők. A magyar izraelita felekezet mint a nemzetkö­zi szervezet tagja vett részt a tanács­kozáson. * Nemzetközi restaurátorkonferen­cia volt Veszprémben. A hatodik al­kalommal megrendezett egyhetes ta­pasztalatcserére mintegy másfél­száz hazai és külföldi vendég, hu­szonhárom ország múzeumi restau­rátorai, műtárgykonzerválással fog­lalkozó szakemberei jöttek el. Az immár hagyományosan kétévenként megtartott szeminárium idei fő té­mái a bőr és a fa műtárgyak helyre­­állításával kapcsolatos szakmai kér­dések voltak. * A Zsigmond-kor történelméről és művészetéről négynapos nemzetközi tudományos konferenciának adott otthont a Budapesti Történeti Mú­zeum. A Luxemburgi Zsigmond ma­gyar trónra lépésének 600. és halálá­nak 550. évfordulója alkalmából megrendezett konferencián neves hazai történészek, valamint külföldi tudósok, egyebek között az NSZK- ból, Csehszlovákiából, Jugoszláviá­ból, Svédországból, Ausztriából és Kanadából érkezett szakemberek vettek részt. A tanácskozáshoz kapcsolódóan a Budapesti Történeti Múzeumban ki­állítás nyílt Zsigmond és kora a mű­vészetben címmel, amely hazai és külföldi múzeumok és gyűjtemények alapján, gazdag tárgyi és írásos do­kumentumokkal és képzőművészeti alkotásokkal elevenítette fel a kor­szak művelődés- és művészettörténe­tét. * Első alkalommal került sor ha­zánkban a felvilágosodás történeté­vel foglalkozó történészek nemzetkö­zi kongresszusára. Jelzi ez annak a tudományos munkának az elismeré­sét is, amelyet a XVIII. század ha­tásával foglalkozó nemzetközi társa­ság magyar szekciója végzett az utóbbi évtizedben. A tudományos rendezvénynek ez­ren felüli résztvevője volt, és mint­egy félezer előadás hangzott el. A konferencia vendégeit számos budapesti közgyűjtemény várta a té­mához kapcsolódó új kiállítással. Az Országos Széchényi Könyvtárban látható volt a felvilágosodás törté­netével összefüggő kiadványokat és dokumentumokat felvonultató be­mutató, a Néprajzi Múzeumban, a korabeli életmódra vonatkozó emlé­kekből nyílt tárlat, s új kiállítással köszöntötte a rendezvényt az Orvos­­tudományi Múzeum, a Zenetudomá­nyi Intézet, valamint a Ráday Könyvtár is. * Kiállítás nyílt Burgenlandban Nyugat-Pannónia 1900-as évekbeli népi kultúrájáról. A több mint négy­száz kiállított tárgy német, magyar és horvát nyelvterületek viseletét, lakáskultúráját mutatja be a század­­forduló táján. A látogatók egyebek közt négy teljesen berendezett pa­rasztszobát is láthatnak, amelyek Kapuvárról, Hornsteinből, Stegers­­bachról és Oberwartról származnak. A kiállítást, amely Győr-Sopron me­gye és Burgenland kulturális együtt­működése keretében jött létre, szep­tember végéig a felsőőrsi Burg Schlainingban, októbertől pedig Győrben tekinthetik meg az érdeklő­dők. * Az Izraeli Magyarul Beszélők Klubja (Nahariya) tisztújító közgyű­lésén Péter Ferencet elnökké, Csillag Lászlót alelnökké, Bárány Elemért titkárrá választották. * A „Contemporary Art Promotions” rendezésében a londoni „The Guild Gallery”-ben tartott „Art to live with” kiállításon részt vett tíz mű­vész között Kovács Eszter, a Lon­donban élő brazíliai magyar szob­rászművésznő három szobrával sze­repelt. RÁKÓCZI-PÁLYÁZAT: EREDMÉNYHIRDETÉS A kanadai Rákóczi Alapítvány — mint arról lapunk is hírt adott — II. Rákóczi Ferenc halálának 250. évfordulója alkalmából pályázatot hirdetett II. Rákóczi Ferenc szellemi hagyatéka címmel. A felhívásra hét országból harminc pályázat érkezett, melyek elbírálása a közelmúltban megtörtént. A tízezer dolláros juta­lomdíjat tíz résztvevő között egyen­lően osztották szét. A nyertesek kö­zül hatan magyarországiak, egy né­metországi, egy USA-beli, egy erdé­lyi és egy angliai pályázó részesült a díjból. Egy névtelen torontói adako­zó a budapesti városmajori nagy­templom Rákóczi-emlékünnepélyét jutalmazta ezer dollárral. Magyar­­országi kutatóösztöndíjat kapott dr. Vladimír Baumgarten, tallehassee-i professzor (USA). Aki Sárospatakon tanult, ott esz­­mélkedett, mindhalálig pataki diák marad. Patakinak lenni márka a magyar szellemi piacon, oly érték, mely viselőjét kötelezi, mely vonz­­hatással bír azokra is, kiknek más alma mater adatott. Tanúi lehettünk ennek ezen a júliuson is, amikor — mint rendesen — összejöttek, „ösz­­szehajoltak” a volt patakiak, ponto­sabban pataki népfőiskolások: gaz­daember, agrármérnök, lelkész, pszi­chológus, tanár. Tavaly múlt 50 esztendeje, hogy a Sárospataki Népfőiskola, a tehetség tiszteletét, a magyar jövő iránti fe­lelősséget hirdetve, először hívta a Bodrog-parti várasba többnyire pa­raszti gyökerű hallgatóságát; együtt­gondolkodásra, elmepallérozásra. Amint egy társuk, Jakab Sándor ír­ta a jubileumon: a cél „az önműve­lés elemi vágyának felkeltése volt, hogy majd a kialakuló egyéniség megfontoltan, harmonikusan és hasznosan építse önmagát és környe­zetét”. A volt tanárok, hallgatók évről év­re összehívott találkozóinak célja sem kevesebb ennél. Nem csupán emlékezni jönnek össze (persze azért is). Sokkal inkább az éppen aktuális­nak érzett gondok, kérdések megvi­tatására, áttekintésére. S ha az elő­adók, hozzászólók a múltról is szót ejtenek, azt mindannyiszor a mának, holnapnak szánt tanulsággal teszik. Ilyesfajta programot csak az utánuk jövő generációkkal együtt tudnak el-A ceglédi születésű, jelenleg To­rontóban élő Középajtai Nagy László a ceglédi Kossuth Múzeumnak aján­dékozta magángyűjteménye néhány érdekes darabját Ezek a tárgyak fontos helytörténeti dokumentumok is egyben, amelyek az alföldi város múlt századi életének és 1848/49-es hagyományainak megismeréséhez szolgáltatnak újabb adalékokat. Így például az az ezüstláncon függő érem, amely a 115 esztendővel ez­előtti ceglédi Kossuth teret ábrázol­ja. Az adományozó anyai nagyanyja városi szülésznő volt Cegléden, aki­nek a bábamesterség gyakorlására jogosító és eredeti kutyabőrre írott diplomája szintén a múzeumba ke­képzelni a pataki „öregek”. Az idé­zőjel nem puszta szemérmességből, udvariasságból tétetett ki. Tanúsít­hatja, aki ott volt, micsoda eleven kíváncsiság tartja ifjan a „hatvan­­kodókat-hetvenkedőket”, a száza­dunkkal csaknem egyidősöket. Az ő érdemük a program. Hogy csak váz­latosan idézzük: Széchenyi és Kos­suth szellemi öröksége, magyar re­formmozgalmak 1930-tól 1945-ig, a népzene, a népdal közösségformáló szerepe, a regös cserkészet hagyo­mányai, írók és költők szóltak szü­lőföldjükről, az általuk legfonto­sabbnak tartott teendőkről, előadást hallottunk egy dán vendégtől az ot­tani népfőiskolákról, fontos pontja volt az idei „összehajlásnak” a kis­települések jelene-jövője, a magyar­­országi társadalmi-gazdasági re­formfolyamat kérdése. Tanúsíthatja, aki ott volt ezen a kánikulai hétvégén: generációs el­lentét pedig nincs. Nincs, ha a gene­rációkat — a nyolcvanastól a gim­nazistáig — a közös haza iránti sze­retet, a sok-sok közös tennivaló fű­zi össze. Patakon ennek szép jelképe is termett. Termett, a szó szoros ér­telmében, a nyugalmazott teológiai tanár, Üjszászy Kálmán kertjében. Az ő diófája alatt zárul immár évről évre a baráti találkozó, itt számoltak be az idén is eredményeikről, elkép­zeléseikről az újjáéledő népfőiskolák vezetői: Somogyországtól Sárospata­kig. B. L rült. A nagymama lelkes rajongója volt Kossuth Lajosnak és a negyven­­nyolcas eszméknek, és élete végéig tagja a helybéli Kossuth Egyletnek. Az ő tulajdona volt az úgynevezett Kossuth-pohár, amelyen Kossuth La­jos színes, festett képét látjuk, kezé­ben kibontott zászlóval s ezzel a fel­irattal: Szabadság, Egyenlőség, Test­vériség. Megemlíthetjük még a fel­tehetően 1848-ból származó, címeres, koronás nemzetőr- vagy honvédcsa­patzászlót, amelyet a múlt emlékeit gondosan őrző család óvott meg az utókor számára. Az említett tárgyak, most néhány más családi vonatkozá­sú emléktárggyal együtt a Kossuth Múzeum gyűjteményébe kerültek. HELYTÖRTÉNETI EMLÉKEK TORONTÓBÓL 4

Next

/
Thumbnails
Contents