Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-07-25 / 15. szám
A revünek is, az álomnak is egyaránt lételeme az effajta keveredés. Az olyasmi, hogy a balassagyarmati szín soha nem volt tornyooskái alatt valódi piros rámás csizmában ropják a táncot a lányok. És hogy az álomrevü azért nem szakadt el teljesen a realitásoktól, bizonyítja talán az is, hogy az egész magyar betétben nem szerepelt egyetlen ruhátlan lány sem. Mégis kirobbanó sikere volt, teljes öt éven át. Gyarmathy bevallja: — A „Foli” társulata ugyan nem sokat tud Magyarországról, mint ahogyan a franciák többsége sem tudja, hogy Budapest vagy Bukarest-e a fővárosunk. De azt valamennyi táncos tudja, hogy én magyar vagyok, és hogy ez a magyar jelenetsor a szívügyem. Csak azt sajnálom, hogy nem sikerült tőle kosztümtervét kapnom. Mert most már új műsor megy, amelynek címe — több mint fél évszázados hagyomány szerint — 13 betűből áll, és benne van a „foli” szócska is. Hogy honnan ered ez a szokás? Onnan, hogy réges-rég — még Gyarmathy előtt — egy revü megbukott (azaz „csak” egy esztendőn át tarthatták színpadon), mert nem tartották magukat a névadók-címadók ehhez a „szabályhoz”. Ennyit árult el mindössze 1986 karácsonya előtt az új műsorról Michel Gyarmathy. Persze, mire ez az írás megjelenik, már egész Párizs ismerni fogja az új revü címét. Bizonyos vagyok benne: ő már akkor jól tudta, amikor beszélgettünk. Már nemcsak a fejében, hanem festőién rendetlen íróasztala fiókjában is ott voltak az új revü tervei, úgyszintén a díszletek és kosztümök vázlatai. — Egyet áruljon el legalább — kérlelem végül — lesz-e az új revűjében is valami, ami magyar? — Lesz! — feleli. — Ezt nyugodtan Megígérhetem. — Éspedig? — Én. Michel Gyarmathy. Aki csinálom, és aki magyar voltam és maradtam. GARAMI LÁSZLÓ 1. Michel Gyarmathy és a görlök 2. Gratuláció a mesternek 3-4. Magyar képek a revüből 5. A Folies plakátja A SZERZŐ Es VERESS JENO FOTÖI ÁLOM A HAZÁRÓL ugyanis még első hazalátogatása előtt állította színpadra Michel Gyarmathy. — Nálunk, a revüszínpadon minden stilizált — magyarázta a revü egyik sarkalatos jellemzőjét, mintegy okát adva egyben a valóságtól való eltéréseknek. De az álom is stilizál! „Stilizálja” a valóságot! És talán amikor Gyarmathy szülővárosáról álmodott, Balassagyarmat úgy jelent meg előtte, ahogyan megrajzoltamegtervezte a színpad számára: torony toronynak, tornyocska tornyocskának a hátán ... Álom ez, bizony, a réges-rég nem látott hazáról. Csakis Michel Gyarmathy álmában ködlött fel olyan tornácos falusi ház — a valóságban nincs hozzá hasonló —, mint amelyet a „Foli” színpadán láttam, eresze alatt a táblával, amelyre azt pingálták — magyarul! — „Isten hozott!” És nincs ilyen Mátyás-templom sem a világon, mint amilyet a hatodik magyar képhez „épített”, hiszen színpompás üvegablak-imitációihoz a chartres-i székesegyház páratlan szép remekeiről „csente” el a mintát. 25
