Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-07-25 / 15. szám
A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének várbeli székháza egyben a budapesti Bartók Archívumnak is otthona. A világ egyetlen nyilvános Bartók-kutatóhelye 1961-ben jött létre Szabolcsi Bence zenetörténész és a belga Denijs Dille professzor vezetésével. Ez év tavaszán jelentős állomásához érkezett az intézet: az archívum dolgozószobáinak szomszédságában, vagyis az Erdődy—Hatvány palota Dunára néző egykori dísztermében állandó kiállítás nyílt „Bartók műhelyében” címmel. így a muzsikusok és Bartók Béla művészete iránt érdeklődők méltó környezetben láthatják a féltve őrzött kéziratokat, dokumentumokat, valamint a zeneszerző alkotó munkáját, tudományos és előadó művészi tevékenységét dokumentáló forrásokat. Dr. Somfai Lászlóval, az archívum vezetőjével, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárával az intézmény tevékenységéről és további terveiről beszélgettünk. — Mi indokolta, hogy egy ilyen tudományos igényű, az alkotói munka folyamatát bemutató nyilvános kiállítás nyíljék Budapesten, nem sokkal azután, hogy 1981-ben a Bartók-centenárium évében — Bartók Emlékházat avattak? — A Bartók Archívumnak már a 60-as években is volt kiállítása, amelyet akkoriban sok neves muzsikus is megtekintett. A látogatók közül megemlítem Ernest Ansermet, Pierre Boulez, Kodály Zoltán és Tóth Aladár nevét. Sajnos a 70-es években egyre nagyobb helyhiánnyal küzdöttünk, és így kénytelenek voltunk a kiállítást megszüntetni. Helyet kellett ugyanis adnunk a Magyar Tudományos Akadémia önálló kutatócsoportjaiból megalakult Zenetudományi Intézetnek. A tárlat megszűnését egyébként a Bartók család is nehezményezte. A kiállítás megnyitását azonban nemcsak az előzőekben említett okok indokolták, hanem az is, hogy időközben az archívumban folyó feltáró és tudományos munka olyan érettségi fokra jutott el, amely feltétlenül érdemes arra, hogy a szakmai és a zenekedvelő közönségnek bemutassuk. Ezt a kiállítást mi a távolabbi terveink előhírnökének tekintjük. Már másfél évtizedeiéi ezelőtt megszületett a Bartók-életmű kritikai összkiadásának a gondolata. A munkálatokat azonban az örökösök közötti nézeteltérések és egyéb jogi megfontolások akadályozták. Nekünk, Bartók-kutatóknak azonban változatlanul az a meggyőződésünk, hogy a kritikai összkiadás minden másnál fontosabb, ha Bartók Béla szellemi hagyatékát híven akarjuk őrizni. — Miért tartják ennyire fontosnak a kritikai összkiadást? — Ezt követeli a Bartók-életmű presztízse is. Gondoljuk csak meg, a második világháború után nemcsak a klasszikus és romantikus nagymesterek oeuvre-jét jelentették meg új kritikai kiadásban, hanem a XX. századi zene alkotóinak életművéből is. Hogy csak egyetlen példát említsek : a Schönberg-összkiadásnaik ez ideig tucatnál több kötete jelent meg. Egyértelműen ennek tudható be, hogy kompozícióinaik hangversenyeken való előadása ugrásszerűen megnőtt. Pedig jól tudjuk, Bartóknál sokkal elvontabb, kevésbé népszerű műveket írt. Még mindig Schönberg példájánál Maradva: amióta megjelent összes zongoraműveinek kritikai kiadása, a nemzetközi lemezpiacon három olyan lemezalbum is feltűnt, amelyen a legkiválóbb zongoraművészek — mint például Glenn Gould és Maurizio Pollini — Schönberg valamennyi zongoraművét eljátssza. Bartóknál a presztízsen túl arról is szó van, hogy — az ő zenéjét nem kellően ismerik, illetve nem jelentőségének megfelelően méltányolják. Ez alatt azt értem, hogy vokális zenéjét például külföldön alig-alig játsszák, nálunk pedig bizonyos zenekari partitúrák szinte teljesen hozzáférhetetlenek. Az összkiadás célja tehát az is, hogy lehetőséget teremtsen a teljes értékű életmű hazai és külföldi jelenlétéhez. — És mit jelent az összkiadás a Bartók-kutatók számára? — Óriási lendületet és közös feladatot. őszintén meg kell ugyanis mondanunk, hogy kissé egyoldalúan folyik napjainkban a Bartók-kutatás, lévén, hogy a forrásanyagok szétszórtan találhatók meg, illetve egy részük hozzáférhetetlen. A tudományos tevékenység ezért eddig főként a dokumentumok gyűjtésére és feldolgozására, stíluselemzésre, esetleg a népzenei gyűjtőtevékenység feltárására szorítkozhatott. — Milyen remény van arra, hogy az összkiadáshoz hozzájárulnak a családtagok és mindazok, akiknek ebbe valamilyen módon beleszólásuk van? — Mindenekelőtt az érdekelteket kell meggyőzni arról, hogy a?. összkiadás nélkülözhetetlen, és ezt nem pótolja, ha netán a ma hozzáférhető praktikus kiadásban megvásárolható kották sajtóhibáit kijavítjuk. Figyelembe kell ugyanis venni, hogy a kottaírás sohasem tökéletes és nem képes híven visszaadni a szerző eredeti szándékát. Bartók ugyan precízen kottázott és számos előadási utasítással látta el partitúráit, de a papíron lévő kottakép még így sem elegendő eszköze az alkotói elképzelés hiteles közvetítésének, Bartóknál, az előadóművésznél például nincs egyetlen véglegesként elfogadható műforma. Különösen az általa is játszott, előadott zongoraművek változtak, formálódtak szüntelenül. A gyakorlati kiadás természetesen nem vállalkozhat a különféle rendűrangú változatok közlésére, rangsorolására; ez a kritikai kiadás feladata. — Milyen rekonstrukciós módszer áll az összkiadás közreadóinak rendelkezésére, hogy hűséggel tolmácsolják Bartók alkotói szándékát? — Bartók művei esetében a kottaszöveg egyenrangú kiegészítője a hangfelvétel. Az a tízórányi lemezfelvétel, amely a centenáriumi kiadásban Bartók játékát tartalmazza, megfelelő kiindulási alapot nyújt Bartók szerzői-előadói elképzeléseinek tanulmányozásához. Az olyan műveknél pedig, amelyekről nincs eredeti Bartók-felvételünk, a mű előadására vállalkozó muzsikusnak kell a meglévő hanganyagok alapján, alkotó módon, analógiák segítségével a hiteles megoldást megtalálnia. Ebben a tekintetben és elsősorban Kocsis Zoltán Bartók-játékát tartom példaadónak. — Ezek szerint az előadóművészeket partnernek tekinti az összkiadás munkájánál? — Feltétlenül,' mivel a kottahűségre való törekvés önmagában nem vezethet kielégítő eredményre, csupán semmitmondó, szürke, lapos előadás alapjául szolgálhat. — Milyen teendők várnak a kritikai összkiadás megjelenéséig a kutatókra, tudósokra? — A legsürgetőbb feladat a tematikus műjegyzék megjelentetése. Ezzel egyébként Bartók Péter, az egyetlen Amerikában élő örökös is tökéletesen egyetért. A műjegyzék — hasonlóan a nemrég napvilágot látott Brahmsjegyzékhez — tartalmazná az egyes művekhez tartozó különféle változatokat, az összes fellelhető forrás helyét, a keletkezés idejét és más fontos adatokat, vagyis mindazt, ami az adott mű hiteles közzétételéhez elengedhetetlen. Ehhez azonban az szükséges, hogy lehetőségünk legyen iaz Amerikában található jelentős mennyiségi hagyaték feldolgozására, előkészítésére. Mindez temérdek munkával jár, legalább két esztendő telik el a katalógus megjelenéséig. Ám addig sem ülünk tétlenül munkatársaimmal, hiszen más fontos feladatok várnak ránk. Ezek közül az egyik a mindmáig kiadatlan, de befejezett Bartók-munkák megjelentetése. Itt elsősorban arra a tizennégyezer népdalra gondolok, amellyel Bartók Amerikába távozása előtt a Magyar Tudományos Akadémián foglalkozott. Ugyancsak jelentős annak a reprint sorozatnak a kiadása is, amely a Bartók közreadásában megjelent klasszikus műveket tartalmazza majd, amelyek feltehetően szintén hozzájárulnak ahhoz, hogy Bartók Béla megkapja a zenetörténet legnagyobb mesterei között az őt megillető helyet és megbecsülést. KAISINGER RITA 15
