Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-07-25 / 15. szám
2. Dr. Mikes Tivadar 3. Gyógyszertára Bécsben akik rászorulnak, turistaútjukra is viszik magukkal a szükséges orvosságot, de az elveszhet vagy elfogyhat. Sőt, új igény támadhat, vagy akár csak az merül fel, hogy például az otthon megszokott Bayer-aszpirinjót szeretné valaki bevenni. — Említette, hogy szívesen részt vesz az ausztriai magyar rendezvényeken, sőt az egyik egyesület vezetőségi tagja. — Igen, a három éve alakult Kaláka Club (az Ausztriai Magyarok Gazdasági Érdekközössége) egyik alapítója és alelnöke vagyok. A Kaláka — amely politikamentesen, politikai pártoktól és szervezetektől függetlenül tevékenykedik — elsősorban a magyar származású vállu’.1-'->zók egyesülete. Fő célja, hogy sem .se a magyarok kapcsolatteremtései — és itt nemcsak az üzleti kapcsolatokról van szó. Idei évkönyvünkben a bécsi szakmai címtárban több mint 160 magyar név szerepel: orvosok, üzletemberek. kereskedők, iparosok, sőt még egy magándetektív is. Előző két évkönyvünktől eltérően a mostaniban már a burgenlandi Felsőőrről, Alsóőrről, öriszigetről és Felsőpulyáról is közlünk ilyen címjegyzéket. A százoldalas könyvben részletesen kifejtjük a Kaláka fő célkitűzéseit, de tagtársaink írásai is olvashatók szakterületük egy-egy témájáról. — Végül engedjen meg egy személyes kérdést: irodájának asztalán egy fényképen hét gyermeket számoltam meg ... tudja, ez nálunk igencsak ritka . . . — Itt Ausztriában sem gyakori, de mi mindig is sok gyermeket akartunk. 1972-ben házasodtunk, s három fiunk és négy lányunk született. Feleségemnek, Lehár Zsuzsának, aki New Yorkban született — egyébként a zeneszerző családjából származik — tizenhat testvére van. Sz. L. Előkelők asztalosa A címben feltüntetett szó — faékítés — az Egyesült Államokban élő Frank György leleménye. A nyolcvanötödik életévében járó mester említette — az Iparművészeti Főiskolán tartott előadásában —, hogy nyelvünknek nincs elfogadott kifejezése arra a mesterségre, amelynek ő egész életét szentelte. The Woodfinisher: ez a címe annak a minnesotai (USA) szaklapnak, amelynek ma is Frank György a tiszteletbeli főszerkesztője. Hasonló címmel kiadott könyve 36 ezer példányban kelt el. Az évtizedek során számos olyan famegmunkálási eljárást dolgozott ki, amely egy-egy különleges bútordarab legvégső formáját adják meg. A makói születésű Frank György Budapesten volt asztalosinas. 1924-ben Párizsba ment szerencsét próbálni. — Itt egyetlen embert ismertem — emlékezik —, Garai Imre zeneszerzőt („Jaj, de ravasz, dolog ez a tavasz!”), aki a Renault autógyár munkása volt és azt ígérte, hogy segít elhelyezkedni. De nem Dr. Randé Jenő főtitkár átnyújtotta a Magyarok Világszövetsége aranyjelvényét és kitüntető oklevelét Frank Györgynek ix> o oz> £ í n í s h e r Issue Two________________________________________________________Winter 1987 THE WOODFINISHER P.O. Box 64, Rosemount, Minnesota 55068 NOTICE: Watch for notice of circulation volt munka a számomra, így karrierem azzal kezdődött, hogy az Eiffel-tornyot festettem. Azt is csak pár óráig. Ugyanis festőnek adtam ki magam, hogy legyen munkám, ám arra nem számítottam, hogy az Eiffel-torony teteje kileng, állandóan mozog. Épp hogy le tudtam mászni, azonnal elájultam. Amikor magamhoz tértem, megkerestem azt a negyedet, ahol több asztalosműhely volt. Hamarosan a rue de Charonneon önálló műhelyt nyithattam, amely néhány év alatt a belső dekorátorok Mekkája lett. Negyven munkást foglalkoztattam. Ha egy előkelőség bárhol Párizsban bútort rendelt, azt befejezésre, végső munkálatok kidolgozására az én műhelyembe hozták. Az egyiptomi király például személyesen jött el köszönetét mondani. 1939-ben magyar feleségemmel és két gyermekemmel kivándoroltunk az Egyesült Államokba, ahol mindent elölről kellett kezdenem. Hamarosan itt — New Yorkban — is önálló műhelyt nyitottam, majd bútorgyárat alapítottam, amely ma is az én nevemet viseli, mert az új tulajdonos megtartotta. Frank György több mint fél évszázada szerez becsületet a nagyvilágban a „magyar munkás” névnek. B. A. FOTO: GABOR VIKTOR 7
