Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-07-11 / 14. szám

ÜZENET A Snllemcs humoréinak, paródiák és diák­­történetek írójaként él a köztudatban az egyik legfilozoffkusabb elme, legmélyebben látó költő. Magyarázom a bizonyítványom Hát (kérem szépen, először is: ez még nem végleges bizonyítvány — ez csak afféle le­nyomat, amit ideiglenesen kiosztottak nekem. Hogy ma van a féléves bizonyítványnap, az nem jelent semmit. A többiek tényleg kikap­ták a bizonyítványt, de az enyémet föl kellett küldeni a minisztériumba, mivel tévedések derültek ki, amiket sürgősen orvosolni kell. Igen. Különben a bizonyítvány-ellenőrző és -kiegészítő konferencia foglalkozni fog az esettel, tanfelügyelői középülésen. Az osztály­főnök úr, amikor ideadta nekem a bizonyít­ványt, beszédet tartott: kicsit zavarban volt, és tiszteltette a papát. Kérlek, kedves Bauer, mondta, légy szíves, közöld a szüléiddel, mi­szerint sajnálatos tévedés történt a bizonyít­ványoddal, hibás tételek csúsztak bele. A bé­lyeghatósági szabályrendelet szerint, sajnos, így is ki kell adni a bizonyítványt, de kérné­lek kell, kedves Bauer, közöld a szülővel, mi­szerint ez csak olyan ideiglenes okirat, aminek az adatai néni jelentenék semmit. Kérd meg kedves szüléidét, ne haragudjanak ezért a té­vedésért, az igazi bizonyítványt csakhamar kiállítjuk — egyelőre kéretem őket, hogy ír­ják alá ezt, mert az összes iratokat átküldtük a rendőrségre, ahol a nyomozás miatt szük­ség van erre az aláírásra: de hangsúlyozd, kérlek, hogy ez csak formaság. A főkapitány személyesen átírt a fiumei tengerészeti gim­náziumba, derítenék ki, hogy került bele a bi­zonyítványodba történelemből ez a ... ez a ... ez a ... szám itten, ami ugyan csak egy kö­zönséges szám, azt jelenti, hogy négyszer fe­leltem történelemből — de esetleg félreérté-Az így írtok ti irodalmi paródiáit, a Tanár úr károm történeteit kívülről tudjuk Mióta is? Azt hiszem: már úgy születtünk, hogy tudtuk. Egy biztos: a legtöbb ember előbb ismeri a Karinthy-paródiákból mint sajátere­deti alkotásaikból a Nyugat-folyóirat nagy­jait, Karinthy klasszikus barátait De a be­tegséggel, a halálos kórral való fegyelme­­rótt szembenézés és számvetés pontos leí­rása, az Utazás a koponyám körül is örök példázat a modem ember számára. Sorol­hatnám a remekműveket amelyekben műfaj­teremtő zsenije maradandóan él tovább. Mégis: talán a legrendhagyóbb klassziku­sunk. Divatos volt életében, az maradt mind­mostanáig halála óta, életműve sok kötet­ben, sokszor megjelenik, hozzáférhető. Es mégis: mintha valami titka maradt volna, mintha valamit még mindig, mindennek el­lenére még várnánk tőle. A modern próza egyik elindítója és példa­képe Franz Kafka néhány németre fordított Karinthy-írás alapján éppen a teljes életmű belső paradoxonára érzett rá: „Magát a történetet igazán jónak találom, de K(arin­­thy)e történeteinél egy nem kellemes mellék­érzésem is támad, mintha az önmagában véve elég jó ötlet már csak az utolsó ötlete lett volna, és mint a szegényember, utolsó garasát adná ki mindig, és beláthatnánk a már üres zsebébe. Nem tudom, hogy en­nek mi az oka, mert gadagsága kétségen felül áll." Mindnyájan így vagyunk Karin­­thyval. Ogy érezzük még ma, születésének centenáriumán is, hogy valami meglepetést még tartogat a számunkra. A legnagyobb magyar humoristának tartjuk, de ebből az alkotóműhelyből, amely ezeket az írásokat mintegy ontotta magából, valami nagy mű létrejöttét várjuk továbbra is. Mert a jólismert írások között annyi ösz­szefüggés van, az egynek annyi oldalról való, sziporkázóan szellemes bemutatásá­val találkozunk, hogy menthetetlenül keres­sük a szintézist, amelyben mindezt össze­rakja. Es ő maga is, egész életében erre ké­szült: belőle sugárzik ez a vágy, és őt magát is rabul ejti, boldogtalan, mert délibábként látja távolodni. De - ne feledjük - a déli­báb látszik is. Látni lehet, csak elérni nem. Ebben a csapdában él az író és ugyanen­nek a csapdának a szuggesztióját vesszük át mi is: hátha csak a fantázia csalárd játéka az egész. Hisz éppen ő tanít arra, hogy az élet jelenségei mennyire könnyen megcsal­hatnak. Hátha a szellemes csillogás semmit sem takar. Hátha? Hátha nem? Az ellenté­tes kérdés megbénítja a kiváncsi érdeklő­dést Művei öntörvényűkkel szövik a hálót, mely nem engedi továbbjutni a kíváncsi tekin­teteket Mire jó ez a csalafinta játék? Bíz­tatás és védekezés. Bíztat, mert von mit mon­dania, védekezik, mert nem úgy mondta el, ahogy szokás. Ez a szokással ellentétesség persze nem külsődleges formabontást jelent ő eltér a formabontóktól éppúgy mint a for­matartóktól. A szokás: hegy egy íróegyéni­ség hű képet adjon a világról műveiben az alkotó egyéniségén átszűrve. Ez utóbbit ő is akarja, gyakorolja is. Minél többet, minél sokszínűbben elmondani a világról, lehető­leg egyéni jelleggel. Annyira, hogy az ex­­tremitás, a groteszkség világába jut. Mégis ő valamiben eltér a megszokott alkotói út­tól : a nagy mű, a nagy szintézis, az egyetlen alkotás, amelyre egy életen át tudatosan ké­szült, - nincs meg. Tulajdonképpen nem is születhetett meg. Kár okolni - mint ő maga is tette - személyes és családi körülmé­nyeit Fia, Karinthy Ferenc a Szellemidézésben írja meg a zeuszligeti nyomasztó látomást amelyben apja a már halott barát Koszto­lányi árnyának könyörög időhaladékért hogy rendezhesse dolgait hogy megírhassa. sekre ad alkalmat. Tudniillik Mangold, a történelemtanár, az csak helyettes tanár nálunk, még nem is osztályozhat, mert előbb vizsgáznia kell osz­tályzástanból a főegyetemen. Ő csak helyet­tes osztályzatot adhat, amit másképpen kell érteni — egyes helyett kettest, kettes helyett négyest —, majd ha letette a vizsgát, akkor az összes bizonyítványokban kiigazítják az osztályzatokat igazi osztályzatokra. Most egyelőre kéreti a papát, ne tessék haragudni egyelőre, és üzeni, hogy én négyszer feleltem történelemből, egyszer aláhúzott kétharmad­ra, egyszer egyesre, egyszer háromnegyed ket­tesre, tessék ezt összeadni, mértani középará­nyost venni, kijön a háromnegyed egyes, alá­húzva. Először Második Józsefből feleltem, de akkor csengettek; másodszor kérdezte az örö­kösödési jogot, mondtam: schmalkaldeni szö­vetség, láttam, mikor beírta az egykettedet, de akkor elvesztette a noteszt. Fizikából. Hát fizikából már novemberben feleltem, kérdezte, hogy a Nap körül, mond­tam, hogy ellipszis alakú pályán, melynek egyik gyújtópontjában a Nap van, és ezt a Newton érdeme. De akkor a mellettem ülő fiúval összetévesztett, akinek háromnegyede van fizikából, és nekem írta be véletlenül. Akkor szóltam, a tanári kar megnézte a no­teszt, mondta, hogy tényleg a Csekonics he­lyett írta be véletlenül, de ezt most már nem lehet kiigazítani, mert ebből neki a kormány­nál kellemetlenségei támadnak, nagyon kért, hogy ne firtassam a dolgot most egyelőre, és tegyem meg neki, hogy most egyezzem bele a hármasba, év végére kijavítja jelesre, és nem is kell felelni a következő félévben. A je­lest mindjárt be is vezette a születési bizo­nyítványomba, főigazgató-aláírással. Fröhlichnek pikkje van rám algebrából, ar­ról nem tehetek. A határozatlan együttható­val kellett megoldani az egyenletet, és akkor mikor kihívott, és akkormikor megmondtam, hogy akkor beszerzők lambdával, erre kiesik a második egyenlet, de akikor nem esett ki a második egyenlet, persze azért nem, mert iksszel is be kellett volna szorozni, csakhogy ezt Fröhlich nem vette észre, mire megmond­tam, hogy be kellett volna, akkormikor ész­revette, hogy ő nem tudta, szégyellte magát, és azt mondta, hogy menjek helyre, és azóta pikkje van rám, mert jobban tudtam az al­­gabrát, és nem akart kihívni javítani, pedig a törvényszékben benne van, hogy januárig ki kell hívni a fiút javítani, mert másképpen nem érvényes az osztályzat, és a Steinmann, a legjobb tanuló is mondta, hogy föl lehet je­lenteni Fröhlichet, de nem akartam, mert úgyis pikkje van rám. pedig a dolgozatba nekem ugyanaz jött ki, mint Steinmann-nak. Magaviseletből azért van kettes, mert ha van három hármas, akkor nem lehet maga­viseletből se egyes, hanem akkor külön bizo­nyítványt adnak magaviseletből, amit postán küldenek el a szülőknek. Ez?!... Ez nem hármas, ez kettes, csakhogy az osztályfőnök úr olyan furcsán írja a ket­test, véletlenül felül írja a végét a kettesnek. Csak a vezetéknevet tessék aláírni... de mos­tanában ne tessék bemenni az iskolába ... a kaput kiemelték ... most átalakítják ... nincs kapu ... nem lehet bemenni... majd egy-két hét múlva ... 20

Next

/
Thumbnails
Contents