Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-07-11 / 14. szám

zánkba, bár művészi „rokonai" sorában felemlíthetünk néhány itteni bizánci eredetű nevezetességet, pl. Constantinos Monomachos koronája, a magyar korona alsó pántja, az esztergomi bazilika kincstárában őrzött „csók-tábla” stb.

Talán még reménytelenebb annak megállapítása, hogy mikor, mi módon került a kürt éppen Jászberénybe. Bizonyító adatunk arra van csupán, hogy a 17. század derekán, a török hódoltság időszakában már itt őrzik, s innen számítva már folyamatosan nyomon követhetjük - külön is igen érdekes és tanulságos - történetét. A Jászság lakói már akkor is érezték, talán tudatosan is ismerték e jeles műkincs igazi jelentőségét, féltő gondoskodással vigyáztak rá mindenkor, fontos jelképként több jász település pecsétjén, címerében is szerepel a kürt ábrázolása, s a messzi földről ide vetődött idegenek által is megcsodált híres „jász-kürt"-ben a 17. század végétől egyre szélesebb körben „Lehel kürtjét” vélik felismerni. E felismerés folytán még tovább fokozódó köztisztelet e nevezetes műkincset nemzeti ereklyéink sorába emelte, s a jászok földjén megújult az eredeti hagyomány is: - méltóságjelvényként ünnepi alkalmakon a hajdani jász kapitányok oldalukra függesztve viselték a kürtöt.

Mostani töprengéseinkben tehát eljutottunk ahhoz az izgalmas kérdéshez, amit a múzeumlátogatók nagy többsége rendszerint így fogalmaz: - Ez-e az igazi, az „eredeti"

Lehel kürtje? - azaz, úgy értik, valóban a jászberényi múzeumban őrzött kürt volt-e Lehel vezér méltóságjelvénye?

Ma már elhamarkodott dolog lenne, ha ezekre a kérdésekre csupán egyetlen szóval próbálnánk válaszolni. Nem lehet célunk, hogy kellő bizonyítékokkal nem igazolható, úgymond tudománytalan meséket, „ismereteket" népszerűsítsünk. Nem lehet szándékunk azonban az sem. hogy - esetleg indulatokkal is dúsított - nyers szókimondással leromboljunk olyan illúziókat. évszázadokon át kialakult hitet, amelyet ma is tiszteletre méltó történelmi hagyományok táplálnak. S ha itt legalább tartalmilag felidézzük az egyik kutatói véleményt, a kérdésekre kérdéssel is válaszolhatunk, például így: - Bizonyos ugyan, hogy Lehel vezér méltóságjelvénye kürt volt, azonban évezrednyi idő után ki tudná azt bizonyítani, hogy éppen a jászberényi kürt volt-e az? - S ha itt - anélkül, hogy játszadozni akarnánk a szavakkal -A^S^WVWWWVWWWVW

ifg/i/trui </, bull'll ' "fyC'lniiiétftX rÉlJhiifgn: ■ ('ipe.

________Lm

</

A Jászberényben őrzött kürt kiterített palástja. A figurák között zenészek, zsonglőrök, akrobaták a bizánci cirkuszok világát idézik. E nevezetes műkincs bizonyítéka a magyarság egykori jelentős bizánci kapcsolatainak

imiiHiimmiiitiiimfffmm*«/;

egyetlen picinyke kulcsszót illesztenénk a mondat második részébe, akkor így is hangozhatna a kérdésre adott kérdés válasz: - ki tudná azt bizonyítani évezrednyi idő után, hogy nem a jászberényi kürt volt-e az?- S így talán nem is kerültük el a választ, nem is tértünk

ki előle, nem romboltunk illúziókat, sőt talán épségben hagytuk, vagy inkább fokoztuk történelmi múltunk számos homályfedte részlete iránt olykor talán romantikus hevülettől is fűtött, ám mégis őszinte érdeklődés egészséges izgalmát!

Könnyen lehet, hogy e gondolatsor mellé - jogosan, vagy anélkül - tornyosulhatnak zord és szigorú „szakmai” vélemények. Sok igaz is lehetne ezekben, mégis a fenti gondolatok létjogosultsága mellett bizonyára hitet tenne az a több százezer múzeumlátogató, aki évek során alkalmilag a Jász Múzeumban járva talán éppen Lehel kürtje megcsodálásának maradandó élményével nyer újabb felfrissítést hazafias érzelmeihez, s talán az itt nyitva maradt kérdések tartják izgalomban képzeletét hosszú időn át, avagy netán ébresztenek figyelmet a magyarság történetének, népünk múltjának behatóbb megismerése iránt, amely jelenünk és jövőnk szempontjából egyaránt mérhetetlenül fontos!

A még nyitva álló kérdések mindenáron való megfejtése azonban talán nem is a legfontosabb dolog Lehel kürtjével kapcsolatban. E nevezetes műkincs igazibb jelentősége, felbecsülhetetlen eszmei értéke inkább abban áll, hogy a magyarság történetének igen fontos korszakát idézi, eseménydús történelmi kor tanúja. Bizonyítéka a magyarság egykori jelentős bizánci kapcsolatainak, megvilágítója lehet ottani kölcsönhatásoknak. A kürthöz kapcsolódó történelmi monda pedig, amelynek középpontjában Lehel vezér hősiessége áll, a magyarság történetének - talán sorsfordulót jelentő - igen fontos dátumát idézi.

Talán éppen 955-ben, az augsburgi csatavesztés után döbben rá a magyarság arra, hogy ideje véget vetni a kalandozásoknak. Ahhoz, hogy e nép fennmaradhasson, be keli illeszkednie az itteni európai környezetbe. - Már csak néhány évtized kellett ahhoz, hogy e felismerés nyomán Szent István király határozott és szigorú eszközökkel megvalósítsa nagy művét, a magyar állam megalapítását.

TÓTH JÁNOS múzeumigazgató JÁSZ MÚZEUM. JÁSZBERÉNY