Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-06-27 / 13. szám

általában nem a leggazdagabb rétegből kerülnek ki. A módosabbak közül sokan a ház árát inkább elutazzák és távoli tájak élményeivel gazdagodnak, őket nem érdekli a befektetés, az ingatlan értéke, számukra a kényelem a fontos.

Van, aki nem kedveli a társasutazást. A csoportok szigorúan órára, percre beosztott napirend szerint élnek. Mindig együtt, egyszerre kell éhesnek lenni, most balra nézni, aztán meg jobbra, most a múzeumot csodálni, aztán meg a templomot. Ezt a tempót sokan nem kedvelik és még akkor sem mennek utazási irodával nyaralni, ha tehetnék. Szeretnek ugyanis külföldön is — elvégre szabadságon vannak — későn ébredni, abba a vendéglőbe menni, amelyik rokonszenvesebb és nem pont félórát időzni a piacon kedden délelőtt, hanem szerdán délután három órát. Az egyéni magyar turisták száma azonban viszonylag kevés, mert sokaknál a szűk pénztárca, másoknál a nyelvtudás hiánya nem teszi lehetővé a szabad bolyongást.

Az a hatmillió magyar, aki egy évben külföldre utazik, csak kis hányadát képezi a világ idegenforgalmának. Ám az a tény, hogy tavaly több mint 16 millió külföldi lépett át határainkon, azt mu' tatja, hogy igazi vendégfogadó ország lettünk, minőségben is felnőtt idegenforgalmunk — egy bizonyos szintre legalábbis.

Hogy hogyan függ ez össze a mi nyaralási lehetőségeinkkel? Van anyagi természetű kapcsolat is; a növekvő valutabevételek tágabb lehetőségeket nyitnak a mi nyaralásainkhoz. S ha a vendégfogadó ország szerepkörből adódóan — úgymond: a külföldiek kedvéért — lesz is szebb, komfortosabb a vízpart, a hegyi falu, a városok egyik-másik szeglete, mégiscsak a mi környezetünk válik ily módon kulturáltabbá, s válik így csábítóbbá egy belföldi nyaralás. ELEK LENKE