Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-05-30 / 11. szám
Kolozsvár, Mátyás - szobor alakját a nemzeti királyság mibenlétéről elmélkedvén. S az adomák, mesék világában egyszer csak feltűnik az álruhás Mátyás király is, urak leckéztetőjeként, szegények védelmezőjeként, móresre tanítva a kérkedő Holubárt, a Gömör megyei főrendeket, avagy „kedves szülővárosa”, Kolozsvár népnyúzó bíráját. * A Mátyás-kultusz tán a millennium évtizedében jutott tetőpontjára. A szülőváros, Kolozsvár is ez idő tájt írt ki pályázatot Mátyás-szoborra, s 1893-ban Fadrusz János nyerte el az első díjat. Nagy királyunk szobrát — ebben a kortársi és a mai műítészek is egyetértenek — méltó kezek mintázták. Ha valakire, úgy Fadruszra bizton ráillik az őstehetség jelző. Zsellércsalád gyermekeként született Pozsonyban. Mint életrajzírói lejegyezték, a szülői házban csakis német szót hallhatott. Később azonban oly tökéllyel sajátította el a magyart, hogy e nyelven tartották számon jótollú publicistaként is. Mivel kézügyességével hamar kitűnt, lakatosinasnak adták. Fáradhatatlanul tanult, mesteri faragványok, kovácsmunkák kerültek ki keze alól, melyekre felfigyelt Pozsony művészetpártoló közönsége. A Pozsonyi Első Takarékpénztár ösztöndíjjal segítette, s így Bécsben végre valóban a monumentális szobrászatra képezhette magát. Első országos sikerét — már kész művel — éppen a kolozsvári pályázat elnyerésének évében, 1893-ban aratta: a Krisztus a keresztfán a budapesti Képzőművészeti Társulat 1000 forintos nagydíját nyerte el a Műcsarnok téli kiállításán. Állítólag ekkor történt, hogy egy kérdezősködőnek a következő „röp”-önéletrajzot adta: „Apám szőlőkapás, anyám szatócsasszony. Mindketten szegények. Jómagam már többre vittem. Voltam Pozsonyban lakatosinas, meg lakatoslegény. Jártam több helyütt. Voltam Prágában úszómester, fafaragó Z ay-Ugróczon, Bécsben szobrászsegéd és leszek valamikor magyar művész, ha megsegít az Isten és olyant csinálok, amivel Budapestre is bekukkanthatok.” Bekukkanthatott. Ünnepelt szobrásza lett korának. A budai várpalota atlaszfigurái, kapuőrző oroszlánjai, az Igazságügyi Palota allegorikus szobrai őrzik mintázófájának nyomát, Zilahon egy nagyszerű Wesselényi-szobor és a Tuhutum-emlék; vagy a szegedi Tisza Lajos-emlékmű. A szülővárosa megrendelésére készült Mária Terézia-lovasszobor sajnos csak képeken maradt az utókorra. Monumentális szobrászatunk kiválóságának nem adattak hoszszú alkotó évek a beérkezés után. Negyvenöt évesen ragadta el a tüdőbaj. * Kolozsvár, Mátyás-szobor. Az 1444-ben épült, gótikus Szt. Mihály plébániatemplom a háttér, hajdan országgyűlések, fejedelemválasztások színhelye. A szobrot már mestere életében főművének mondták. A kolozsvári egyetem díszdoktorává választotta, a párizsi világkiállításon Fadrusz Grand Prix-t is nyert Mátyásával. Alexander Bernát, a kor neves műbírálója így írt a leleplezés pillanatából: „Midőn a lepel lehullt Fadrusz Mátyás-szobráról, az első pillantás mindenkit meggyőzött róla, hogy ez a szobor sikerült; áhítat fogta el az emberek lelkét, a nagynak fuvallata csapta meg a valójukat s mindenki elfelejtette, hogy ezernyi ezer ember között áll és elmerül a szobor nézésében ...” B. I. FOTÓ: NOVOTTA FERENC 15
